Napjainkban úgymond felgyorsult nemzeti ébredésnek lehetünk tanúi. A világban végbemenő változások hatására radikalizálódnak a társadalmak. Általánosabbá, elfogadottá válnak korábban szélsőségesnek számító nézetek, tömegek beszélnek hasonló dolgokról, viselnek hasonló jelképeket, mint korábban néhány szélsőségesnek kikiáltott fiatal. Bár némelyek szeretik ezt mint eredményüket elkönyvelni, ez egyszerűen kortünet. Ha a hajdani ’szélsőségesek’ nem lettek volna, ez akkor is bekövetkezik. Így a régebb óta hasonlóan gondolkodóknak nem eredményt jelent ez, hanem kötelességet! A hirtelen bekövetkezett ébredési hullám ugyanis a mennyiségbeli növekedéssel párhuzamosan minőségi romlást is jelent. A most magyarságukra ébredőknek ugyanis nem sok fogalma van arról, mi is a jobboldaliság.
Ezt tetézi az ellenoldal „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” törekvése, ami kifejezetten azt célozza, hogy a külsőségek mellől hiányozzon a valós tartalom, a tényleges jobboldaliság. Tovább súlyosbítja ezt, hogy az ’eredményeknek’ örvendő nemzeti radikálisok tömegben gondolkodnak, megelégednek a mennyiségi fejlődéssel, és meg sem fordul a fejükben a felelősség tudata, hogy a jobboldaliság mibenlétéről beszéljenek a frissen eszmélőknek. Sőt sok esetben maguk is fittyet hánynak az alaptételekre.
Mi ezt nem tehetjük meg. A mi taglétszámunk szintén növekedésnek indult, az érdeklődők fogadására új gyűrűket kellett alkotnunk, melyeket alkalmassá tettünk népmozgalmi feladat betöltésére is. Esetünkben azonban ez nem tömegmozgalmat jelent. Nem azért, mert mennyiségi korlátokat szabunk, hanem mert nem elégszünk meg azzal, hogy tömegünk legyen. A csatlakozó mennyiségből minőséget alkotunk. Tagjainkat, közösségeinket nem csak bővítjük, hanem fejlesztjük is. Itt nem csupán az akciócsoportok tréningjeiről beszélünk, de nem is csak a szellemi okosításról – bár az is fontos. Egyesek elkövetik azt a hibát, hogy beszélnek történelemről, állampolgári jogokról, esetleg Molotov-koktél készítésről, csak éppen azt felejtik el elmondani, mi a jobboldaliság. Márpedig ezzel a tudásanyaggal akár anarchista forradalmár is lehetsz! De hát az árpádsáv, Trianon meg a többi… Ez édeskevés, ez nem jobboldaliság!
Lássuk: mit jelent jobboldalinak lenni? Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a jobboldaliság egy politikai állásfoglalást jelent. (Ezzel az erővel Fidesz kontra MSZP, és le is van tudva.) De még egy bizonyos történelemszemlélet mindig nem jelent jobboldaliságot. Mert jobboldalinak lenni elsősorban erkölcsi kérdés! A szellemi és fizikai vonal ugyancsak meghatározott, de mindkettő az előbbiből ered.
A közérthetőség kedvéért egyszerűsítsünk. Vala Isten és az isteni törvények, és vala a Sátán, a törvények tagadója. Egyik hívei jobbra, a másiké balra. Küzdelmek kétfélék lehetnek: lehet a nevezett két oldal között folyó harc, a Jó erőinek küzdelme a Rossz ellen. Ez egy magasztos, hősi küzdelem, mely mindig végigkísérte a történelmet. Vagy lehet öncélú küzdelem bizonyos emberek, csoportok, nemzetek között, melyekre szintén aggathatnak magasztos jelzőt, de csak öncélúság marad.
Előbbi jellemzői, hogy mindig, bármely korban és bármely területen, meghatározott erkölcsi háttere van, a szembenállók jól megkülönböztethető értékrendet képviselnek, és az egymás mellett állók hasonló morállal rendelkeznek. Továbbá a szubjektív célok jelen lehetnek ugyan, de korántsem ez a meghatározó. A küzdelem lényegét mindig magasztosabb célok adják, melyek általános emberi (isteni) alapértékek védelmét jelentik. A küzdelem elszánt és kegyetlen, ugyanakkor a jó oldal részéről adott helyzetben mindig megnyilvánul az alapállásból adódó nemesség. (Egyéni kilengések lehetnek bármerre, de általánosságban ez érvényes.)
Utóbbinál viszont az erkölcsi tartam változó, akár azonos is lehet a szembenállók között, az egymás mellett állóké viszont nem feltétlenül homogén. A célok önösek, szubjektívek. Mivel mentális meghatározottság nincs, mind a két oldalon előfordulhatnak a legemberibb és a legállatiasabb megnyilvánulások is, arányosság nélkül.
Aki a nemzeti, jobboldali küzdelmet az utóbbiként képzeli el, az fenn is akadt a rostán, nem jobboldali. A jobboldali ember nem azért küzd valamiért, mert az az övé, nem azért harcol, hogy neki jó legyen. Nyilván fontos dolgok, de ez öncélúság. A jobboldali ember azért küzd valamiért, mert tudja, hogy az a jó! Az Igazságért harcol! Nem a sajátjáért, hanem a nagybetűs Igazságért! A jobboldaliságot meghatározó alaptételek ebből fakadnak.
A jobboldaliság meghatározói szorosan kötődnek a Jóhoz, az Igazsághoz, az isteni törvényekhez – azokból fakadnak. Mik az isteni törvények? Olyan alapvetések, melyek megtartása segít (és az egyetlen módja), hogy boldog és teljes emberi életet élhessünk. Olyan értékekről van szó, melyek hajdan hagyományosnak számítottak, mára azonban a liberális rombolás áldozatává váltak. Amit azonban a lélek (az egészséges, működő lélek) ott bent változatlanul diktál. Ezek megtartása szabja meg, hogy hová tartozol – nem a magadra aggatott jelvények, hangzatos jelszavak.
A jobboldali ember tiszteli az isteni törvényeket. Kezdjük ott: hiszi, szereti és tiszteli Istent. Szereti az embert, mint Isten képmását. Nem gyűlöli a másik embert, azért mert ő más. Megbecsüli az Isten alkotta világot, tiszteli és óvja a természetet. Szereti a rendet – az élet minden területén. A világban megtalálja a helyét, feladatát, melyet lelkiismeretesen el is végez. Nem csak hogy nem árt a teremtett világnak, de azt sem engedheti meg magának, hogy tengve-lengve éljen. Istentől kapott életét egyénileg és társas lényként is méltóképp éli. Családot alapít, párját, gyermekeit szereti, tiszteli, óvja és neveli. Hűséges és dolgos. Becsületes és igazmondó. Igazságos. A saját munkáját lelkiismeretesen végzi, másét megbecsüli. Testét-lelkét-szellemét tisztán tartja, karbantartja és fejleszti. A család és munka melletti szabadidejét hasznosan tölti, sportol, tanul, művelődik. Pihen és szórakozik – mindent a megfelelő időben és arányban, módon. Az (alapértékekkel egyező) hagyományokat (családi, közösségi, népi) tiszteli. Hasonló értékrendet képviselő társaival közösséget épít, egymást bajtársiasan segítik. Tiszteli az életet (mind sajátját, mind másokét) – de az alapértékeket az élet puszta szeretete, tisztelete sem írja felül. Az emberi rendeléseket szükség szerint betartja, de ezek sem ütközhetnek az isteni törvényekkel, nem akadályozhatják azok megtartását. Az isteni törvények áthágása, ellehetetlenítése ellen (pláne ha önmagát vagy környezetét, családját, barátait/bajtársait kényszerítik a törvényekkel ellentétesen élni vagy cselekedni) síkra száll. Nos, itt kezdődik a Jó küzdelme. Itt kezdődik a jobboldali ember harca.
Jobboldali ember nem lehet: istentagadó, istenkáromló, gyűlölködő, környezetromboló vagy -kizsákmányoló, nihilista, hedonista, züllött, munkakerülő, rendetlen, hazug, igazságtalan, tévelygő és szédelgő. Ha jobboldali vagy, nem lehetnek zsidóbarát történelmi példaképeid, buzi zsidó Mossad-ügynök hőseid, III/III-as tanítóid, liberális vezetőid. A jobboldali embert nem a szavairól, de még csak nem is egyes tetteiről ismerni meg. Hanem az életéről. Ő sem tökéletes. Hibázik és botlik. De törekszik a jóra, élete folyamát ez a törekvés határozza meg.
Mindezek alapdolgok, itt kezdődik a jobboldaliság. És még korántsem a hungarista emberről beszéltünk! (Igény esetén ezzel folytatjuk.) Ezek ismeretében érthetővé válik, miért különül el, és miért ítéli meg a jobboldali ember a magát érdemtelenül jobboldalinak nevezőt. Miért becsüli többre egy másik nemzet hasonló alapállású nacionalistáját, vagy akár a tisztességesen viselkedő másik oldalon állót (a hagyományos politikai felosztás szerint baloldalit), mint egy hasonló jelképeket viselő, tetszetős jelszavakat ordító iszákos anarchistát – aki még ráadásul buzi is.
Továbbá ez meghatározza azt is, hol kell keresnünk az eszmetársainkat. Korántsem ott, ahol a leghangosabban kiabálják a hazafias jelszavakat, lengetik a zászlót. Nem a tüntetéseken, koncerteken. Nyilván ott is vannak jobboldaliak. Meg baloldaliak is. Tömeg. Ez mindig így volt – de mára hatványozottan. A közelmúlt botrányai figyelmeztető jelek voltak! Soha nem tudhatod, hogy a melletted álló egy igaz jobboldali-e, aki hiszi Istent, szereti a hazáját, dolgozik, családot nevel, közösséget épít, és ha kell, kiállna melletted, vagy épp most szívott füvet a mellékhelyiségben, hányta tele a WC-kagylót, hajtotta el hangos káromkodás közepette a kurváját – és cserben hagyna vagy hátba szúrna az első alkalommal!
Felejtsük el, hogy ezeken a helyeken kezdődne a jobboldaliság! Vagy hogy bármi köze lenne hozzá! Nyilván egy tüntetés eszköz lehet a jobboldal kezében. A jobboldali közösség azonban koránt sem itt fog kiteljesedni. Gyakorlott szemlélő akár egy koncerten is messziről kiszúrja, ki a jobboldali. Azt pedig, hogy ki biztosan nem, már a kevésbé gyakorlott is…
Aki otthon a földet túrja, ellátja a jószágot, becsülettel neveli a családját, szabadidejében mondjuk, lovagol, íjászkodik, kirándulni jár, és hasonló rendezvényekre csak a legritkábban téved ki, pont úgy lehet jobboldali, mint aki unos-untalan ott nyüzsög. Pláne, ha közben se munkája, se családja, se jobboldali élete nincs.
Mindazok, akik úgy vállalnak fel egy küzdelmet, hogy a jobboldaliság mibenlétét nem ismerik, vagy annak alaptételeit mellőzik, könnyen áldozatává, akár eszközeivé vállnak az ezeket nagyon is jól ismerő ellenségnek, de adott helyzetben akár baloldali anarchista forradalmárrá is válhatnak. Magasztos jelszavakkal tiporva mindazt, ami jobboldali, nemes és érték.
Vigyázzunk hát, és ismerjük meg miről beszélünk! Legyünk jobboldaliak!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
