Sokan panaszkodnak arról, hogy nincs lehetősége a magyar fiataloknak a kulturált, színvonalas szórakozásra. A jóérzésű fiatalokat taszítja az igénytelen, züllött viselkedés, amely a szórakozóhelyekre jellemző. Nem csoda, ha sokan inkább otthon maradnak. Így viszont nehéz ismerkedni, kapcsolatokat teremteni. Az ember nemcsak társas, de közösségi lény is. Igényünk van arra, hogy jó társaságban, kellemesen tölthessük el szabadidőnket.
A győri Szent László MNA csoport és Szőlőhegy hagyománytisztelő közössége elhatározta, hogy lehetőséget teremt a kulturált közösségi szórakozásra. Méghozzá magyar hagyományaink szellemében, és az évkör ünnepeit figyelembe véve.
Az első program a farsangi bál volt, melynek sikerén felbuzdulva került sor a húsvéti bál megrendezésére.
A rövid megnyitó beszédben szó esett húsvét jelentéséről, és az évkörben betöltött helyéről. Majd következett a néptánc bemutató. Először a helyi fiatalok adták elő, az erre az alkalomra gyakorolt legényest, majd rábaközi páros táncokat csodálhatott meg a vendégsereg. Ezután táncra perdülhetett bárki, aki nem volt rest, mert csángó táncok oktatása következett. Körtánc és páros tánc váltogatta egymást. A jó hangulat már biztosítva volt. Később a csárdás lépéseit gyakorolhatták a résztvevők, majd verbunkot tanulhattak a legények. Nem csak tánc és jó magyar muzsika gondoskodott a szórakozásról, de vidám népi játékok is növelték a hangulatot. No és persze nem maradhatott el a nótázás sem. Csodálatos magyar népdalok keltek szárnyra.
A kipirult, mosolygós arcok jelezték, hogy lehet kulturáltan és jókedvűen, magyar módra szórakozni.
 |
 |
Nem panaszkodni kell hát, hanem cselekedni.
A magyar kultúrkincs nem a múzeumba való. Ha nem éltetjük, elhal. És elvész vele a sokezer éves tapasztalat is. De ha megéljük kultúránkat, nemcsak éltetjük vele, de az is éltet minket. És közben nagyon jól érezzük magunkat…
Habara László – Jövőnk.info
