Az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottságának (USCIRF) véleménye szerint 13 országban van vallásüldözés, köztük Kínában, Iránban, Szaúd Arábiában. Állításuk szerint ezekben az országokban sértik a vallásszabadságot.
A tanulmány általánosan minden vallás szabadságát vizsgálja, mi nézzük egyelőre csak keresztény szempontból.
Ez a vélemény a mi szempontunk szerint enyhén szólva is nevetséges. Kínában legalább 300 millió keresztény él, vagyis a világ legnagyobb keresztény országa. Emellett az ottani emberek kis közösségekben szerveződnek, a gyülekezetek tanításának lényege a biblia-központú szemléletmód. Tehát a nálunk meglévő hiearchiák ismeretlenek, talán ez közelít ma leginkább az őskeresztényi közösségekhez. Irán és Szaúd Arábia esetén megállapítható, hogy a szigorú erkölcsiség betartása mellett és a jelenlegi államhatalom provokálása nélkül a keresztény közösségek jobb körülmények közt élhetnek, mint nálunk. Még ha hátrányban is vannak a világnézetük miatt, egy erkölcsösebb társadalomban, a „fogyasztói” vadkapitalista, kizsákmányoló és rabszolgatartó társadalmon kívül nyugodtabb és szabadabb életet élhetnek, mint bárhol a nyugati világban.
Ezzel szemben a nyugati világban a kereszténységnek a filoszemita, megalkuvó változata az elfogadott, ahol a gyülekezetekben a szószékről hetente, de legalább havonta a holokauszt borzalmairól, esetleg zsidó, szabadkőműves, liberális filozófusokról, művészekről prédikálnak nekünk Isten Igéje helyett vagy mellett. Konkrétan meg tudnám említeni több város esetében is, hogy hol és ki prédikált Faludy György, Ady Endre, Hamvas Béla írásaiból merítve, a talmudot vagy a rabbinikus irodalmat idézve, esetleg kizárólag az ószövetségről prédikálva (hozzáteszem, pocsékul). Nyilvánvalóan egy egészséges társadalomban az ilyesmi nem megengedhető! A kiemelten említett országok kapcsán az fáj a vallásliberalizálást nyomon követő és sürgető szervezetnek, hogy ügynökeik ezt a típusú társadalombomlasztó tevékenységet nem tudják megvalósítani. Nyilvánvalóan ezeken a helyeken nem tartják elfogadhatónak, hogy egy szélesebb társadalmi réteg alakuljon ki, amelyik magát kereszténynek gondolva erősen cionistabarát, Izraelbarát felfogással rendelkezzen, és az ország irányításába is idővel beleszóljon. Mindezek mellett nem emelték ki a valóban és erőteljesen keresztényellenes államokat, pl. Indonéziát, ahol keresztények ellen különösen a nagyobb ünnepek környékén fegyveresen is gyakran fellépnek (a cionisták azonnal akciót is indítottak a keresztényüldözők megsegítésére és a kuplerájaik újjáépítésére a híres 2004-es cunami után).
Nyilvánvalóan megint a szabadság helyett szabadosságot kell érteni, vagyis a vallási szabadosság (és az ahhoz tartozó zsidó befolyás) hiánya miatt nyavalyognak az amerikai szervezet tagjai. A vallási szabadosság nem a kereszténység elfogadottságát jelentené a kérdéses államokban, hanem elsősorban minden, helyi társadalomra veszélyes és bomlasztó eszme megjelenését (okkult szekták, távol-keleti pogány vallások, stb). Ahol az amerikai jelenlét eddig megerősödött, ezzel egyidejűleg a szexuális elfajzások reklámozása is megjelent, coca-colával és az amerikai destruktív zene- és filmiparral. Erre jó példa Irak és Afganisztán esete is. Megállapítható, hogy a keresztényüldözés és a vallási szabadság legnagyobb ellenfele ma Amerikával és Izraellel az élén a „modern”, nyugati világ. A nemzetellenesség és a keresztényellenesség összefonódik: csak tiszta keresztény hittel képzelhető el egy erős nemzetállam, és a nemzeti gondolkodás nélkül nincs kereszténység. A nemzetek keverésére irányuló minden amerikai vagy európai szándék pedig nyilvánvalóan keresztényellenes, hiszen a meglévő keresztény közösségek szétverése nélkül nem valósulhat meg. Az üldözés és a küzdelem itt is a szellemi síkon zajlik, és a kompromisszumokat kötő keresztény, bármely felekezethez tartozzon is, elindul lefelé a lejtőn, és menthetetlenül elbukik.
Mint az írás elején rögzítettem, keresztény szempontból vizsgáltuk a kérdést. Nézzük meg, ha csak és kizárólag a vallásszabadságra koncentrálunk? Akkor ebbe bizony minden belefér, és az eddig leírtakkal együtt nyilvánvalóbbá válik a liberális szándék. Ebben az esetben nem csupán a keresztényellenes vonulat fedezhető fel, de az adott ország vallásának, eszmeiségének végül létének megsemmisítésére vonatkozó törekvés is. Ahogy a mi történelmünkön láthatjuk, a zsidóság először a megmaradás jogáért küzd egy adott területen, majd gazdasági befolyást szerez, közben lezülleszti a hitrendszer színvonalát, majd vallásszabadságért küzd, ennek jogán pedig betegebb és betegebb eszmei irányzatokat hoz létre. Ezután következik az adott területen élő népesség végső megsemmisítése és kiirtása a kisebbségek jogainak erőltetésével, ezzel párhuzamosan a gazdanép részére a testi szabadosság és a legocsmányabb szokások, eszmék reklámozásával (ha ez nem megy, akkor jönnek a háborúk e helyett a lépcső helyett, de az nem annyira hatékony, felébresztheti az áldozatot). A népességfogyástól pusztuló, öntudatától és hitétől megfosztott célpont a népességének a fogyásával sokáig gyengülhet, észrevétlenül. Amikor pedig az összeomláskor kialakul a káosz és elszabadul az erőszak, a zsidók és kiszolgálóik az élen járnak a vérengzésben. Nos, mindazok a társadalmak, amelyek még elég erőseknek és életképeseknek bizonyultak, hogy átvészeljék a cionisták eddigi pusztító tevékenységét, most kerülnek sorra. Úgy tűnik, hogy időről időre leellenőrzik esélyeiket, lehetőségeiket, és ahol a szellemi vezetés figyelme lankad, megindítják a támadást. Mindig volt ilyen felmérés, tanulmány és mindig lesz is – csak a szabadkőműves mintaállamban (USA) már a titkosságra sem kell túlzottan figyelni, a szándékot leplezni. Természetesen az előadásmódra, a fogalmazásra és a körítésre még egy kicsit ügyelnek. Az USCIRF tanulmánya a szellemi háború kezdete.
Eredetiben itt olvasható, ha valakinek van kedve 382 oldal hazudozást átolvasni:
Tamási Attila – Jövőnk.info
