A NATO-t erősen frusztrálta az a tény, hogy a Varsói Szerződés tagállamai az európai fronton bődületes mennyiségű harckocsit tudnak csatasorba állítani egy esetleges konfliktus kialakulásának esetén. Az amerikai stratégák felismerve a helyzet tarthatatlanságát, igényeltek egy tankgyilkos repülőeszközt a légierő számára, amely sikeresen veheti fel a harcot a VSZ harckocsijaival szemben. Ez lett az A-10 Thunderbolt II csatarepülőgép. A hetvenes években debütált repülőgép számára egészen a kilencvenes évekig nem termett sok babér. Az első öbölháború idején azonban az egész világ láthatta, hogy mire képes. Az iraki hadsereg, amely akkor a negyedik legerősebb hadsereg volt a világon, páncélos veszteségeinek nagy részét ettől a repülőgéptől volt kénytelen elszenvedni. Az A-10-es sikerének persze nem az alkalmazott taktika, hanem pusztán a fegyverzetének brutális ereje volt a kulcsa.
A repülőgép korai tervezési stádiumában meghatározták a fő fegyverzetet, ami a Gatling rendszerű 30 milliméteres GAU-8 Avenger gépágyú lett (Jobb oldali kép). A gépágyú méretei, tömege, és a tüzelés közben a sárkányszerkezetre illetve a repülési jellemzőkre gyakorolt hatása miatt ez lett az első olyan harci repülőgép a világon, ahol nem a géphez terveztek fegyverzetet, hanem a gépet tervezték a fegyver köré.
A gépágyú iszonyatos tűzgyorsaságra képes (4200 lövés/perc, vagyis 65-70 lövedék másodpercenként), ám 1200 darabos lőszerkészletét rögzített sorozatokkal tüzeli (30-40 lövedék/tűzcsapás), így megakadályozván, hogy a rendelkezésre álló lőszermennyiség túl hamar elfogyjon, vagy a túl hosszú tűzcsapás reakcióerejének hatására a gép elveszítse mozgási energiáját (magyarul: nehogy megálljon a levegőben).
A gépágyúhoz legtöbbször a gyengített urán-, páncéltörő-, gyújtó-, és nagy robbanóerejű repeszromboló lőszereket hevederezik, általában vegyesen. Ezzel a „koktéllal” bármelyik T szériás szovjet harckocsit meg tudja semmisíteni 1500 méteren belül. Ilyen távolságról a tűzcsapás során útjukra indított lövedékek mindegyike benne lesz egy 15 méter átmérőjű körben…
A gyengített uránról elég sok fantazmagória kering a nagyvilágban, elég annyit tudni róla, hogy ennek a lőszertípusnak nem az a veszélye, hogy radioaktív sugárzást bocsájt ki, hanem az, hogy becsapódáskor az uránmag egy része finom porrá őrlődik, amit a szél messze repít a csatatértől, bekerül az emberi szervezetbe, és mint minden nehézfém, ez is erősen mérgező.
Kiegészítésként tíz fegyverzet felfüggesztő pont található a szárnyak alatt, amelyekre páncéltörő rakétákat, bombákat, valamint légiharc rakétákat függeszthetnek az adott feladat függvényében.
Lézer és GPS vezérlésű bombáit 0,2-2 méter pontossággal képes célbajuttatni.
A gép egyik fő profilja, a kutató-mentő helikopterek leszállási zónáinak biztosítása, amíg azok az ellenséges területen tartózkodó katonákat, vagy katapultált pilótákat a fedélzetükre nem veszik.
Sérülés állósága páratlannak mondható, a kormánymechanizmus és egyéb létfontosságú rendszerek duplázva, sőt, triplázva vannak, a kormányszervek különböző helyeken vannak elvezetve, hogy egyetlen találat ne tehesse tönkre az összeset. A pilótát egy négymázsás titánium „fürdőkád” veszi körül, ami képes elviselni az 57 mm-es légvédelmi gépágyú közvetlen találatát, a pilótafülke üvegezése kibírja a 23 mm-es lövedék becsapódását is. A géptörzs illetve a hajtómű páncélzata szintén jelentős, az üzemanyagtartály öntömítő, robbanásbiztos. Rendelkezik infracsapda- és dipólköteg-szóró berendezéssel is.
Gyenge pontjaként a rácsapás utáni kiválást lehet megnevezni, a gépágyú reakcióereje miatt ugyanis túlságosan lelassul, - „cammogva” menekül - ilyenkor könnyű eltalálni.
Az iraki légvédelemnek sikerült egy párat leszedni lokátor- és infravörös vezérlésű rakétákkal.
- Gyártó ország: USA
- Feladatköre: Csatarepülőgép
- Hatósugara: 500 km
- Személyzet: 1 fő
- Max. sebesség: 700 km/h
- Fegyverzet: 1 db 30 mm-es gépágyú, bombák, nemirányított rakéták, kazettás bombák, páncéltörő és bunkerromboló rakéták
Jász Gábor - Jövőnk.info
