A második világháború után Németország két részre szakadt, mint tudjuk. Az NSZK-t 1955-ben vették fel a NATO tagállamok közé, ezzel egyúttal megkapta az engedélyt a fegyvergyárak újraindítására. Nehéz fegyvereket továbbra sem gyárthatott, de leporolták egy igen komoly eredményeket elért rajtámogató fegyver tervrajzait…
Az MG 42-es géppuska (Maschinengewehr 42) bemutatkozása a II. világháborúban sokkolóan hatott az ellenség gyalogságára minden fronton. Első felbukkanása a keleti fronton történt, ahol a szovjet gyalogságtól gyorsan kiérdemelte a „Hitler fűrész” nevet, utalva ezzel a fegyver hihetetlen tűzgyorsaságára (1550 lövés/perc), aminek köszönhetően egy rövidsorozat is elegendő volt ahhoz, hogy egy embert kettévágjon. Az új géppuska - szakítva az addigi manufakturális fegyvergyártási doktrínákkal -, préseléses eljárással, hegesztéssel, és tömegesen előállítható főalkatrészekkel készült, ellentétben az elődtípussal, az MG 34-essel, aminek gyártása nehézkesen haladt a fent említett előállítási gondok miatt. Az MG 42-es levedlette elődje hátrányos tulajdonságait, a fagy már nem okozott többé gondot működés közben, bár a szennyeződéseket (sarat, kormot) csak kevéssel tűrte jobban.
E fegyver bázisán kiindulva alkották meg a Rheinmetall mérnökei a família következő prominens tagját, az MG 1-et.
Az MG 1 csak annyiban tért el a 42-es modelltől, hogy a 7.92 X 57 mm-es lőszerméretről átálltak a NATO szabvány 7.62 X 51 mm-re. Ez mindössze néhány kisebb módosítást igényelt, mint például a cső, és a zárszerkezet paramétereinek megváltoztatását.
A német precizitás azonban nem tudott nyugodni, a fegyvernek ugyanis volt egy apróbb, ám igen bosszantó hibája – már a 42-es szériától kezdődően -, ami harchelyzetben igen káros a kezelőszemélyzet túlélési mutatóira, mégpedig a nagy tűzgyorsaságból adódó, hosszú sorozatoknál bizonytalanná váló automatika. Valamikor a háború alatt készült egy statisztika, ami kimutatta, hogy 10 géppuska fészekből 4-et azért tudott elfoglalni az ellenség, mert a kezelőszemélyzet túl hosszúra engedte a sorozatot, és emiatt elakadt a fegyver. Majd amíg a beszorult lőszer eltávolításával kínlódtak, az ellenséges katonáknak sikerült olyan lőpozícióba kerülni, ahonnét felülkerekedhettek a géppuska kezelőszemélyzetén.
Ezért aztán az MG 1-es géppuskán áttervezték az adogató szerkezetet is, és csökkentették a tűzgyorsaságot 1200 lövés/percre. Így már stabillá vált a fegyver mechanizmusa a hosszú sorozatok leadása közben. Továbbá ettől a módosítástól kezdődően beszélünk MG 3-as géppuskáról. 1960 óta ez a széria van gyártásban, és használatban a világ 31 országának hadseregénél.
Az MG 3-as műszaki adatai:
Kaliber: 7,62x51 mm
Tömeg: 10,5 kg (géppuska) + különböző állványok
Hossz: 1225 mm
Csőhossz: 565 mm
Lőszer adogatás: Heveder (50-es, 100-as heveder dobtárban)
Tűzgyorsaság: 700-800 illetve 1100-1200 lövés / perc (állítható tűzgyorsaság)
Jász Gábor - Jövőnk.info
