2003-as amerikai letartóztatása után Kanadába szállították és ott, mint “nemzetbiztonságra veszélyes elemet" tartották fogva két éven keresztül. 2005. márciusi Németországba való szállítása után 2007-ben 5 év börtönbüntetésre ítélték holokauszt tagadás bűntettével.
A szólásszabadság határait próbálgattuk: Ernst Zündel őszintén beszél
Exkluzív interjú Európa legismertebb politikai elítéltjével
Ernst Zündel egy német szerző és történész, aki 7 évet töltött a rácsok mögött, mert kinyilvánította sokat vitatott nézőpontjait és véleményeit. Ő egy revizionista, aki megtagadta azt a fajta Holokausztot, amit a mai történészek leírnak. Ő Európa egyik legismertebb politikai foglya, akit két kontinens 3 országának börtönében tartottak fogva.
2003-as amerikai letartóztatása után Kanadába szállították és ott, mint “nemzetbiztonságra veszélyes elemet" tartották fogva két éven keresztül. 2005. márciusi Németországba való szállítása után 2007-ben 5 év börtönbüntetésre ítélték holokauszt tagadás bűntettével. 2010. március 1-én engedték véglegesen szabadlábra.
Ez az első interjú, amit Ernst Zündel a kiszabadulása óta ad.
Fotó: Ernst Zündel egy mannheimi, németországi tárgyalóteremben 2005. November 8-án (Michael Probst/AP)
- Először is had gratuláljak a nemrég történt szabadulásához. Bántak-e rosszul, vagy sértették e meg valaha is a nemzetközi egyezményt az ön fizikai, vagy mentális bántalmazásával?
Az elmúlt hét évben a velem való bánásmód kezdve azokkal, akik letartóztattak, akik megvádoltak és elítéltek és börtönben tartottak mind-mind súlyosan megsértették a nemzetközi egyezményeket. Fényes nappal tartóztattak le amerikai földön, US kormányerők által, akik egy aljas lobbi alakulataként cselekedtek. Nem volt letartóztatási parancsuk. Nem olvasták fel a jogaimat. Megbilincselve vittek el anélkül, hogy magammal vihettem volna a tárcámat, hogy felhívjam az ügyvédemet, hogy tisztázhattam volna az ügyemet egy amerikai bevándorlási bíró előtt, vagy megölelhettem volna a feleségemet.
Két kontinens három országának – USA, Kanada és Németország – hat különböző börtönében tartottak fogva bárminemű könnyítés nélkül. Tehát valójában elvették tőlem az életem egytizedét, de milyen “bűnért”? Mert “lejárt a tartózkodási engedélyem az USA-ban”?
A bebörtönzésem folyamán az alap emberi jogaimat folyamatosan és büntetlenül páros lábbal taposták. A legrosszabb börtönök a kanadai büntető központok voltak Thoroldban, Ontarióban és Nyugat Torontóban, ahol két évig tartottak fogva olyan elkülönített cellákban, amik télen jég hidegek voltak és nem volt se cipőm, se zoknim. A megvilágítás a zárkában elegendő lett volna arra, hogy olvassak és ezeket bekapcsolva tartották a nap huszonnégy órájában. Egy kis ablakon keresztül minden húsz percben rám néztek és az őrök feljegyezték a tevékenységeimet, minden nap egy papírra. Semmi méltóság, semmi magánszféra. A fogkefémet is elzárva tartották egy műanyag tartóban. Nem beszélhettem a többi rabbal. Az ágyneműt 3 hónap után cserélték ki. Nem volt se párnám, se székem. Amikor a feleségemnek, vagy az ügyvédemnek írtam, a bírósági irataim kupacán kellett ülnöm. Nem volt rádióm, se televízióm, sem elektromos hegyező, amivel ki tudtam volna hegyezni a ceruzámat. Nem kaptam golyóstollat, csak ceruza darabkákat, amiket egy fűrésszel kettévágtak. Nem volt megengedett a kanál, villa, kés használata, csak egy fehér műanyag kanalam és villám volt, amit “killának” hívtak és azt minden étkezés után vissza kellett adnom. Néhány ritka kivétellel, amikor az őrök titokban mutattak bizonyos kedvességet, távol a megfigyelő kameráktól, úgy viselkedtek velem, mint a legrosszabb bűnözők egyikével. Ez az a Kanada, ahol több, mint negyven évet dolgoztam anélkül, hogy bármit elkövettem volna.
Valamennyivel, nem sokkal, de jobb volt az Egyesült Államokban. Németországban az alapszükségleteimet tekintve valamivel jobb volt, de a személyes levelezéseimet folyamatosan visszatartották – 1700 levelet 5 évre visszamenőleg – még azok után is, hogy kényszerítettem a bíróságot, hogy adják azokat nekem. Az úgynevezett mannheimi bírósági tárgyalásom a sztálini koncepciós perekre hasonlított, ahol már jóval előre eldöntötték, hogy bűnös vagyok. Kértem, hogy had tartsak védő kiállítást, hogy érvényesítsem azt, amiben hiszek, írok és mondok. Semmi jelentős védelmet nem engedtek meg. Nem mutathattam be törvényszéki bizonyítékokat, semmilyen történelmi dokumentumokat, vagy akár szakértői véleményeket sem. Maga a kérés, hogy bizonyítékkal szolgálhassunk a bűnös viselkedés egy újabb jelének tudták be és újabb vádakként szerepelhettek – ahogy az meg is történt az ügyvédemmel szemben, aki megpróbálta áttörni ezeket a korlátozásokat.
- A többi Uniós országgal egyetemben Németország is folyamatosan kritizál más államokat, mert megsértik az emberi jogokat és a szólásszabadságot. Akárhogy is az Ön esete megmutatta ezeknek a követeléseknek az ürességét Európában. Ön mit gondol erről? Európa tényleg a szabadság és a szólásszabadság utópiája?
A legtöbb európai ország csak a hivatalosan elfogadott, jóváhagyott történelmi szemléletet választotta szólásszabadságnak. Szinte minden Uniós országban vannak olyan törvények a szólásszabadság korlátozásáról a fügefalevél leple alatt, mint például a rasszista, vagy "neonáci" tevékenységek megakadályozása. Az állam saját maga dönti el, hogy ki és mi a rasszista. Ezek a törvények álszentek és Németország esetében hatálytalanítja a saját alkotmányukat.
A disszidenseknek nyugaton nagyon kevés lehetőségük van a fő média folyamában arra, hogy olvassanak, vagy halljanak felőlük. A sajtó szabályozása sok esetben kényes, de széles körben megértett és követett – a munka elvesztésétől való félelem, csökkent forgalom, a kormány által fizetett reklámok visszatartása stb. Ma már nincs korlátlan szabadság nyugaton, még az Egyesült Államokban sem az ő csodálatos Alkotmányával és annak módosításaival, mint a Jogok jegyzékével.
Engedje meg, hogy rámutassak az Önök olvasóinak arra a cenzúra eljárásra, amit semleges jellege miatt csak ”kiszolgáltatásnak” hívnak, de inkább politikai emberrablásként értelmezik, amit a másként gondolkodók és disszidens beszéd elhallgattatására használnak. Nyugaton a kiszolgáltatást egyre gyakrabban alkalmazzák nem csak “terrorista gyanús” személyek ellen, hanem hétköznapi politikai aktivisták és írók ellen, akiknek a kijelentéseire ráncolja a szemöldökét az AIPAC és hasonló cionista lobby és érdekcsoportok, a B’nai Brith, a Kanadai Zsidó Kongresszus stb.
Annak érdekében, hogy kimondhassam, csak nagy vonalakban tudom bemutatni Önöknek, szeretnék egy kis fényt deríteni az USA-ban, illetve Kanadában történt letartóztatásom előtti időszakra, az összejátszásra és azonos jellegre az én ügyemhez hasonlókkal, ahol egy ártalmatlan, vagy állítólagos kihágást használtak álcaként a politikai ellenfél elcsendesítésének érdekében.
Viet Dinh, a Georgetown University jogi professzora és igazgatója az Ázsiai Jog és Politika Tudományok programnak segített létrehozni a Hazafias törvényt, tömören úgy is megfogalmazhatjuk, ahogy azt több amerikai publikációban is hívták Drótozva, aminek az internetes szólásszabadság korlátozása a célja.
Drótozva Hírek: nagyjából ötezer embert vetettek fogságba 9/11 óta. Ezek közül csak ötöt – három nem állampolgárt és két állampolgárt – vádoltak meg terrorizmushoz köthető bűnténnyel és egyet ítéltek el. Hogyan lehet igazolni egy ilyen mélyen söprő jogalkotást, ami csak nagyon kevés terrorizmushoz köthető ítéletet hozott?
Dinh: Hallottam az ötezres számot. Az Igazságügyi Minisztériumból származó hivatalos adatok szerint nagyjából ötezer embert vádoltak meg a bevándorlási szabálysértéssel és szállítottak el, akiknek közük lehetett 9/11- es vizsgálathoz.
Lehetséges, hogy az emberek egy részét nem vádolták meg terrorizmussal kapcsolatos bűntény vádjával, de őket nem is kellett. Ahol a minisztérium terrorizmus gyanús személyek sejtett ott inkább letartóztatta azokat a törvény egyéb megsértése miatt, minthogy megvárják míg kibontakozik a terrorista összeesküvés és így ártatlan amerikai életek hunytak volna ki.
Pontosan ez történt velem is. Nálam az indok egy véletlen bevándorlási szabálysértés volt, pontosabban: “lejárt a vízumom”. Én nem voltam terrorista, hanem egy disszidens író. Az én politikai becsmérlőim pontosan tudták, hogy legálisan tartózkodom Amerikában, arra vártak, hogy a házasságomnak megfelelően átminősítsenek amerikai állampolgárrá. Éppen a Bevándorlási Hivatalba mentem, követve az előre meghatározott lépéseket. Legálisan éltem vidéken Tenessee-ben és benne volt a nevem a helyi telefonkönyvben. Adott nekem az amerikai állam egy biztonsági számot, munkavállalási engedélyt és egy papírt arról, hogy elhagyhatom és visszatérhetek az országba anélkül, hogy zaklatnának. Végigcsináltam és átmentem az FBI vizsgálaton és az egészségügyi szűrésen. Az utolsó dolog, ami hiányzott, egy beszélgetés a bevándorlási hivatal tisztviselőjével, hogy megállapítsák, hogy érvényes a házasságom a feleségemmel, aki amerikai állampolgár.
Levélben értesítettek róla, hogy ez az eljárás három évig is eltarthat anélkül, hogy valamilyen értesítést is küldenének. Türelmesen vártuk az utolsó lépést, egy rutin interjút az egyik hivatalnokkal. A bevándorlási ügyvédünk kétszer (!) kért írásban ilyen elbeszélgetést. Eskü alatt vallotta, hogy ő írta azokat a leveleket. Ezek a levelek rejtélyesen eltűntek a mi bevándorlási aktánkból. Amikor letartóztattak, közölték, hogy gondatlanságból “lekéstem egy meghallgatást”, ami alapot szolgáltatott a lejárt vízumú letartóztatásomhoz. Más szavakkal élve egy egyszerű bürokratikus kiskaput találtak, vagy hoztak létre, ami hét évembe került.
Ahogy megtették velem, úgy másnál is használták a megtévesztés ilyetén formáját. Hasonlóan hamis vádakat használtak Germar Rudolf esetében, aki szintén amerikai állampolgárral házasodott össze, El Masri Németországból, Maher Arar Kanadából, Gerd Honsik Spanolyországból, Siegfried Verbeke Belgiumból, David Irving és most Bishop Williamson Angliából, hogy csak néhányukat említsük azoknak, akik a kriminálpolitika csapdájába estek. Beágyazva ezt abba, hogy a háttérben széleskörű titkos eljárás és gyakorlat működik a politikai hasonlóságért, az én ügyem máris érthető lesz. Most már nem egy rendellenességgel nézünk farkasszemet. Ezek a peren kívüli kiadatások 9/11-nek és a Hazafias Törvénynek, mint a globális kormányzás eszköze – brutális cenzúraként – a népszerűtlen gondolkodókkal és írókkal szemben.
Az Önéhez hasonló népszerű írás normális esetben külföldi országok politikájával, kiadatásaival, emberrablásaival és külföldi ellenségek bebörtönzésével foglalkozna, de mint ahogy Vanunu, aki amúgy izraeli születésű atomtudós esetében is láthatjuk – ő nem volt "neonáci", rasszista, vagy "holokauszt-tagadó", a Mossad mégis fáradhatatlanul üldözte, majd elrabolta és 18 évre börtönbe zárta.
A nemzetközi jog és megállapodások legegyszerűbben hamis személyazonossággal, kémek és hírszerző ügynökségek stb. révén hághatók át. Így készen van a színpad és az én ügyem is egy régi, kiépített politika előretörését láthatjuk, ami már nem “náci háborús bűnösök” vadászatáról és elrablásáról szól, mint Eichmann, vagy kődobáló palesztinokról, nem is “arab terroristákról”, hanem inkább írókat és politikai disszidenseket a nyugati “demokráciákban”.
A történetem itt nem ér véget. Az én esetemben a “holokauszt-tagadó” profilom már adott volt, de ódivatú. Nem volt biztos, hogy a köztudatban élő “holokauszt-tagadásom”, vagy a bizarrabbul hangzó lejárt vízumomért tartóztattak le! Egy barátom – aki magas ENSZ kapcsolatokkal rendelkezik – hozta tudomásomra, hogy mi is történt valójában. “A Kék Füzet tette. Ez az amikor a legmagasabb szinten eldöntik, hogy kiiktatnak az érdekükben!”
Röviden az alábbi történt velem: 9/11- et követő hónapokban a feleségem, aki egy mohó internetfaló, talált egy lenyűgöző kutatásokon alapuló dokumentumot, aminek a címe Különösebb a kitalációnál: független vizsgálat 9/11 és a terrorizmus elleni háborúval kapcsolatban – Anonymus írásában – 11-11-02. Reggeli közben adta nekem. Elolvastam és érdekesnek találtam, készítettem néhány másolatot néhány embernek a levelezőlistámon. Nem én írtam azt a lábjegyzettel pazarul ellátott papírt. Nem én kutattam utána. Csak lemásoltam. Valaki úgy gondolhatta, hogy én a tanulmányaimmal a hátam mögött több kíváncsiságot mutattam a 9/11-es események iránt, mint egy hamis zászló alatt dolgozó titkosügynök!
A mannheimi megróbáltatásaim alatt, látszólag a “holokauszt-tagadásom” miatt, a havi hírlevelemet, ahol megemlítettem ezt a dokumentumot és 9/11 a tárgyalásom során, a vád bűncselekményként hozta fel ellenem. Csak és kizárólag miután tisztáztuk és örültem a lehetőségnek, hogy az ügyvédeim bemutathatták a 9/11-hez kapcsolódó törvényszéki bizonyítékot, miután az ellenem felhozott vádak csökkentek és az ügyem egy “holokauszt-tagadásos” kirakatper lett a jó öreg sztálini módszerekkel “… vádolj agresszívan és ne engedd, hogy védekezzen!”
Ahogy később számos az információhoz való jogi kérelem után számos országban kiderült, hogy ez egy szándékos terv volt, hogy hamis vádak alapján kiiktassanak és bebörtönözzenek.
Ezt csak, mint logikus magyarázatként említem, hogy a politikai ellenfeleim mennyire ördögien körmönfontak a “Holokauszt-tagadás” vádként való használatával és hogyan használják a holokauszt revizionistákat, mint saját fegyverüket a hatalmuk fenntartásához.
- Mi az igazság a Holokausztról? Mi van az olyan emberekkel, mint Elie Wiesel, Thomas Blatt, Wladyslaw Bartoszewski és Leopold Engleitner, akik Holokauszt túlélők és elmesélik azokat a fájdalmas napokat, amikor szüleik halálát a saját szemükkel látták a koncentrációs táborokban és a csonttörő gépekben. Hogyan kellene megoldanunk ezeket az ellentmondásokat?
Nem fogok ezekre a kérdésekre válaszolni. Ha megválaszolnám ezeket a kérdéseket őszintén és az igazsághoz méltón, további öt évet kockáztatnék a börtönben. Akárhogy is az internet korában nálam ismeretlenebb emberek sokkal egyszerűbb utat találnak, hogy leegyszerűsítsenek egy fájdalmas, sokoldalú problémát, mint ahogyan a rajz is alább mutatja:
"Akadályozd meg a Holokausztot: Bombázd Iránt” készítette: Carlos Latuff
- Rengeteg más országbeli ember arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati világ a szabadság és a határtalan szólásszabadság Mekkája. Ám néha a valóság azt mutatja, hogy embereket azért is börtönbe zárhatnak, mert olyan nézeteket jelentetnek meg, ami népszerűtlen. Az Ön által megjelentetett könyv: "Tényleg meghalt 6 millió?" is egy példa. Ön mit gondol?
Ez egy újabb példa arra, amit már fentebb kihangsúlyoztam: tucatnyi faxunk és egyéb iratunk van, hogy az agyonpropagált és magasztalt USA bíróság beavatkozott ezekért az emberrablókért és kiadatókért a falak mögött, hogy fedezze és tisztára mossa azokat, akik rosszabbak azoknál, akiket az USA folyamatosan az emberi jogok megsértésével vádol, mint Kína Tibetben, Lukashenko Fehérorszországban, Putyin Moszkvában és természetesen Iránt a nemrégiben történt úgynevezett Zöld forradalom során.
- Sok cionista oldal fehér felsőbbrendűként mutatta be Önt. Megállja a helyét ez a jellemzés?
Ez a rágalom egy hagyományos jellemölő technika. Soha nem volt fehér felsőbbrendűségi tudatom és évtizedekig ezt állítottam a nyilvánosság előtt, számtalan interjúban, hírlevélben, beszédben, adásban stb. Ez az ellenfeleim módszere arra, hogy a széleskörű, összetett problémákat egyszerűen démonizálja.
- Azért áll szemben az izraeli kormánnyal, mert diszkriminatívan és kegyetlenül viselkedik a palesztin néppel. Ön pacifistának mondja magát, aki a stabilitást és békét támogatja; nem ellentmondásos ez a Hitlerrel kapcsolatos nézőpontjával, akit nemzetközileg hírhedt diktátornak és könyörtelen gyilkosnak tartanak? Hogyan fér össze a békekereső állása a Hitlerrel való helyeslésével?
A jogi korlátozásoknak megfelelően nem válaszolhatom meg ezt a kérdést. Egy őszinte és teljes válasz a börtönbe juttatna, mint ismételt elkövetőt. Magától értetődik a rólam kialakult mérgező kép, amit az ellenzőim szeretnének elérni. Ha nácinak bélyegeznek az rosszabb, mint ha leprásnak kiáltanának ki. Évtizedekig ilyen jellemromboló támadásoknak voltam kitéve. Többször zártak börtönbe, mert nem fogadtam el egy ideológiát, mert más véleményen voltam, vagy a cikkeim alternatív nézőpontja miatt, beleértve Adolf Hitler szerepét a történelemben. A revizionizmus nem egy ideológia, inkább egy tudományos módszer a történelmi események újravizsgálatára, hogy megértsük a mozgatóit és rengetőit, akik a történelmet lábjegyzetté tették a személyiségük mellé.
Had válaszoljam meg a kérdését ezen a módon. Mindig is iszonyodtam bárminemű erőszaktól a politikai eredmények eléréséért. Politikailag én egy pacifista voltam és leszek leginkább a Gandhi-féle módon. Jobban szeretem a történelmet józanul és semlegesen tanulmányozni és ebbe beletartozik a Harmadik Birodalomként ismert része is. Az emberek tartoznak maguknak annyival, éljenek bármilyen rendszerben, hogy felszabadítsák magukat a propaganda egyszerű képei és a csalás alól, amit ma történelemként ismerünk.
- 1995 májusában a torontói házában gyújtogatás történt és 400,000 dollárnyi kára keletkezett. Néhány nappal később az Ön egyik szélsőséges ellenfelét elkapták, miközben megpróbált betörni a házába. Néhány nappal később egy levélbombát kapott, amit a torontói rendőrség felrobbantott. Próbált valaha is panasszal élni ellenük? Volt-e valaha is jogszerűen elítélt?
Ezek a kérdések a dolgok másik oldalát mutatják. Miközben én soha nem tettem semmi erőszakosat, hallatlant, addig rajtam folyamatosan gyakoroltak ilyen dolgokat és aligha a 2003-as elrablásom volt az utolsó. A tűzhöz és a bombához kapcsolódóan soha nem lett eredménye a nyomozásnak. A rendőrség letartóztatta a bomba építőit és a küldőket, de elejtették a vádakat. Úgy látszik nem volt politikai akarat a kanadai kormány legfelsőbb köreiben. Nem lehetett politikai érmet gyűjteni a gyújtogató zsidók elítélésével, akik még be is vallották bűnüket.
- Különbséget tesz cionista és zsidó – aki az egyistenhit követője – között?
Igen a kettő teljesen különbözik. Néhány ortodox zsidó fellép a cionisták ellen, mint például Neturei Karta, aki hasonlóan gondolkodik. Ők is tudják, hogy a kommunizmus és cionizmus keresztapái azonos politikát folytattak. Neturei Karta rabbi – akit az Önök elnöke is támogatott – a 2006-os teheráni konferencián megpróbálta megmutatni a különbséget köztük és azok között, akiket veszélyes ateista klikknek neveznek, akiket csak a hatalom érdekel és ebben ők nem akarnak résztvenni.
- A fősodrú média, amelyik végig becsmérelte magát, végig hallgatott az Ön szabadon bocsátásáról. Mit gondol erről? Folytatni fogja ezt az ideológiai vonalat, vagy megpróbál csendben maradni és megfeledkezni az intellektuális tevékenységről?
Az ironikus az egészben az, hogy éppen ezt terveztem, amikor Tennesse-be költöztem és elvettem Ingridet, megpróbáltam csendesen élni és figyelmemet a zene és művészet szeretetére összpontosítani. Éreztem, hogy a revizionista tájékoztatásom befejeződött az én belső megelégedésemre. Engedjük, hogy mindenki elolvassa mindkét oldalt és azután eldöntse saját maga. Minden vita, információ amire szüksége lehet az embernek ott van kint az interneten több tízezer weboldalon és arra vár, hogy elolvassák. Hányszor kell feltúrni a régészeti lelőhelyet, hogy még egy darab csontot, egy magába foglaló darabot találj? A feleségem szokta mondani, hogy nem muszáj azért egy tevét megenni, hogy tudd milyen egy bordaszelet. Már éppen kész voltam arra, hogy visszavonuljak és kielégíthessem a kreatív igényeimet. Hagyhattam volna a politikai felszámolás befejezését másokra. A politikai ellenfeleim végre racionális emberek lehettek volna és hagyhattak volna kilépni, nem? Nem, ez egyszerűen nem a természetük.
Ahogy ezt olyan meggyőzően megmutatta, egy erőteljes becsmérlő kampány folyik még mindig ellenem. A médiában tartja a nevem és ez lehetővé teszi az embereknek, hogy eldöntsék ki is vagyok én. A szabadulásom napjáig a felségem ezernyi levelet gyűjtött össze az olvasóimtól és abból csak három volt negatív csengésű. Nem rossz eredmény attól a sok millió dollártól, amit arra költöttek, hogy szarvakkal ellátott ördögnek ábrázoljanak.
Had kérdezzek valamit. Vette volna a fáradtságot az Önök neves lapja, hogy készítsenek velem egy interjút, ha megérdemeltem volna a Gonosz Megtestesülése címet?
[Editor's note: The views and beliefs of Ernst Zündel are his own, and not those of Foreign Policy Journal. It is the policy of FPJ to uphold the principle of freedom of speech, which means freedom to say things that others may find despicable. It is otherwise a meaningless principle. It is also the position of FPJ that both sides to a story deserve to be heard. It's up to readers to draw their own conclusions and make their own judgments.]
Kourosh Ziabari, 2010. április 30.
(foreignpolicyjournal.com)
Fordította: Sváb Vilmos - Jövőnk.info
