A hatvanas évek jelentős változásokat hozott a magyar fegyveripar számára, az idők szavára hallgatva, Magyarország is kifejlesztette a saját Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyát AMD (Automata Módosított Deszantfegyver) néven.
Fejlesztése a FÉG (Fegyver és Gépgyár) vállalatnál kezdődött, Zala Károly főkonstruktőr védnöksége alatt, 1965-ben. A fegyver elsősorban deszant csapatok számára készült, illetve a harcjárművek kezelőszemélyzetét kívánták ellátni e típussal, de a csapatpróbák során a többi fegyvernem is érdeklődött iránta. Tervezésekor az alábbi szempontokat kellett szemmel tartani:
- minél lejjebb kellett szorítani a gyártás és anyagköltséget,
- a fegyver mérete legyen kisebb, viselése legyen egyszerűbb, mint az AK-47 vagy az AKM-63-é,
- kezelésében egyezzen meg az AKM - 63-mal,
- tiszti fegyverként való alkalmazása mellett legyen alkalmas deszantos alakulatok szolgálati fegyverének,
- ki kell fejleszteni egy csőszájféket, amely csökkenti a szórásképet,
- a fix tusa helyett csőből készült, behajtható válltámaszt kell készíteni, amellyel behajtva is használható a fegyver.
A szovjet Kalasnyikov gépkarabélyhoz képest négy jelentős eltérést fedezhetünk fel. A csőhossz 98 milliméterrel megrövidült, ami sajnos negatív kihatással lett a lövedék csőtorkolati energiájára, a lövedék kezdősebességére, valamint a célzott lőtáv is 200 méterrel rövidült az AK-hoz képest. Az irányzóvonal is rövidebb lett a cső megkurtítása miatt, így a pontossága elmarad a kategóriájának többi képviselőjéhez képest.
A tust, ami az elődtípusnál fából készült (az AKM-63-nál műanyagból), egy hajlított gömbvas váltotta fel, melynek végére ragasztással gumibetétet illesztettek.
Következő szembetűnő különbség, a mellső markolat. A fából készült előagyat elhagyták, helyére egy lemezből préselt hővédő köpeny került, melynek aljára markolatot szereltek. A mellső markolat ergonómiai kialakítása nem mondható jónak, mivel egyszerűségéből adódóan fogása kényelmetlen. Viszont hozzá kell tenni, hogy a mellső markolatnak köszönhetően a fegyverrel behajtott válltámasszal is könnyű célozni, akár nagy távolságra is. További előnye, hogy épületharcnál akkor is jól kézbentartható a fegyver, ha a testünktől eltartva kell tüzelni vele.
Negyedik, jelentős változtatásként a csőszájféket említhetjük. A kétkamrás csőszájfék a fegyver hátrarúgását igyekszik csökkenteni tűzkiváltás közben, hatásfoka egész jónak mondható, kb. 30%. A csőszájfék egyik hátránya, hogy a lövőre ható hangnyomás nagyobb, mint a hagyományos AK esetében, valamint szuronyt sem lehet a fegyverre csatlakoztatni miatta.
A gépkarabélyra felszerelhető a PBSZ-1 típusú hang- és fénytompító készülék, mely használatakor különleges, csökkentett lőportöltetű lőszerrel kell a fegyvert tárazni. A hangtompító hatásfoka igen jó, használatakor mindössze a zárkeret csattanását lehet hallani, valamint egy halk, szisszenő hangot.
A fegyverhez húsz, és harminc lőszer befogadására alkalmas tárak készültek. A huszas tárakat a tiszti állomány részére készítették.
A Magyar Néphadseregen kívül rendszerben volt (van) még: Grúzia, Panama, Jemen, Afganisztán.
Különböző úttalan utakon – lásd a mellékelt képet - eljutott a palesztin ellenálláshoz, Jemenbe, Iránba és még ki tudja hová…
Műszaki adatok:
Lőszer: 7,62 x 39 mm Tárkapacitás 30 vagy 20 töltényes íves szekrénytár
Működési elv: gázelvételes, forgó zárfejes reteszelésű
Tömeg: 2,92 kg tár nélkül 3,75 kg 30 db-os töltött tárral
Fegyver hossza: 600 mm behajtott válltámasszal 847 mm kihajtott válltámasszal Csőhossz: 317 mm
Lövedék kezdősebessége: 670 m/s
Elméleti tűzgyorsaság: 600 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság: 40 (egyeslövésnél) 80 (sorozatlövésnél, 20 töltényes tárral) 100 (sorozatlövésnél, 30 töltényes tárral) lövés/perc
Jász Gábor - Jövőnk.info
