Az elmúlt egy-két hétben egymástól függetlenül ellentétes oldalakon vetődött fel a baloldal és jobboldal hagyományos politikai felosztásának vitája, középpontban a hungarizmussal. A kérdés megtárgyalása persze az üres és meddő vitatkozáson, részletkérdéseken rágódó szócséplésen keresztül sehová nem vezetett. Ennek fő oka, hogy a vitatkozók egy része javíthatatlan dogmatikus (mindkét oldalról), másik része pedig felületes újradikális. Közös pontjuk a konstruktív egyeztetés nélküli vitára való hajlamon túl, hogy elméleteken tudnak vitatkozni, de azt a jelenbe helyezve alkalmazni nem. A jó szándékú keresők pedig sem a vitában részt véve, sem azt végigkísérve nem kapnak valós választ a kérdéseikre.
Rakjunk itt rendet, átvágva a gordiuszi csomót! Mi a vitáknak nem vagyunk hívei, ezt meghagyjuk azoknak, akiknek más érvényesülési lehetőségük nincs, és építő munka helyett elméleti okoskodással és egymás marásával töltik az idejüket. A múlt elméleteinek vagy a jövő ábrándképeinek boncolgatása, az okoskodók oda-vissza állításainak elemezgetése helyett beszéljünk a valóságról. Ismerve a múltat, tervezve a jövőt, de a jelenben élve. Ami most van, zajlik, kérdéseket vet fel, és megoldást kíván!
A múlt századot tekinthetjük az ideológiák fénykorának. Az azt megelőző században elindult eszmei útkeresések kikristályosodtak, markáns ideológiákká váltak – és szembekerültek egymással. Hasonló céllal indultak: az egyén, közösségek (osztályok), népek és nemzetek helyét keresték a világban. Az útkeresések ezért értelemszerűen tartalmaznak közös elemeket, és a különböző irányban való elindulásból adódóan eltéréseket, ellentéteket is. Aki ezt nem érti meg, az ne is nyilvánítson véleményt a témában!
Az izmusok által teremtett rendszerek hatalomra jutottak, uralkodtak, elbuktak vagy átalakultak. A lefektetett tételekből, amit tudtak, megvalósítottak, mások elmaradtak – vagy utópisztikus jellegük, vagy idő híja, vagy egyszerűen a korkövetelmények változása okán.
A század végére az izmusok kimerültek, az ideológiák kora lejárt. Nem azért, mert jók vagy rosszak voltak, hanem mert változott a kor. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség eszmékre (sőt szükséges egy új ideológia születése), hanem azt, hogy teljesen más a szerepük, mint a múlt században volt. (Ezt később az új ideológiát felvázoló tanulmányban ismertetjük!)
Tudomásul kell venni, hogy ma az embereket a legkevésbé sem érdeklik az ideológiák. Ahogy azt is, hogy múltbeli ideológiák soha újra szerephez nem jutottak! Nem beszélve az adott izmusok köré rakódott berögződésekről, előítéletekről, melyek már eleve zárják a jövőbeli szerepet. Új eszmeiség kell, de annak szerepkörét is át kell szabni! Ezen lehet értetlenkedni, de a történelem attól megy tovább, és követeli a választ az új kihívásokra!
Mindez az említett tanulmányban bővebb kifejtésre kerül, de most nézzük a fent említett kérdést! Ahogy az ideológiák kora leáldozott, úgy korszerűtlenné vált a hagyományos jobboldal-baloldal politikai felosztás is. Ugyan már egy-két pártkezdemény próbálkozott a „se nem jobb, se nem bal” jelszóval, e mögött azonban tartalom nem volt. Jobboldali retorika, baloldali mentalitás, semmiben sem különb a megszokottaktól – el is buktak.
Miről van szó? Nem a megnevezésekkel van baj, ez részletkérdés. Az egész tartalmi értelmezés vált időszerűtlenné. A baloldali és jobboldali megnevezésekhez kötődtek bizonyos tételek, fogalmak, melyek az ideológiák válaszkeresésekor születtek. Az ideológiák korának lezárultával nem az izmusokkal kell foglalkozni, hanem a válaszokkal – ráadásul nem az akkoriakkal, hanem a jelen kérdéseire adandó válaszokkal. Ami jó, azt át lehet venni, tovább kell vinni (nem a megnevezést, fogalmat, hanem a tartalmat), minden mást pedig el kell hagyni – egyikből is, másikból is. Az említett viták oka pont e szükséglet fel nem ismerése!
Az írás kerete nem engedi meg ennek részletezését, maradjunk a baloldal-jobboldal felosztás kérdésénél. Ahogy az MNA Kódexben már kifejtésre került, a hagyományos baloldal-jobboldal politikai felosztást korszerűtlensége miatt elvetjük. Értékítéletünk alapja nem a gazdasági vagy politikai tételek besorolása, hanem az erkölcsi alapállás. A történelem során általában a jobboldali eszmeiségek mutattak magasabb erkölcsi szintet, mi kizárólag ezen az alapon fogadjuk el a szélsőjobboldali besorolást.
Tehát ha a hagyományos megnevezések alkalmazásánál maradunk, akkor is jelentősen át kell értelmezni annak tartalmát. Bigott ostobaság lenne például Orbán Bilderberges, filoszemita, hazafiakat üldöző pártját jobbra helyezni (tehát erkölcsileg magasabb rendűnek titulálni) a nemzetről (sőt nacionalizmusról) beszélő, zsidó tőke ellen szót emelő Thürmer Kommunista Munkáspártjánál. Az értékmérő az, hogy az adott személy, közösség, szerveződés rendben gondolkodik, nemzetérdekű és munkásbarát-e? (A bigott ideologizálók már válogathatják is bal- és jobboldali kifejezéseket!)
A múlt lezárásán túl tudomásul kell venni (mindkét hagyományos felosztás szerinti oldalon) a várható és szükséges (élhető) jövőt is, annak alaptételeivel együtt. A jövő a nemzetállamoké. Az elbukó polgári társadalmi rendet a szociális társadalmi rend fogja felváltani. A jövő társadalmában joga csak a munkásnak lehet. (A munkás és munkásállam fogalmát lásd a Kódexben.) Rend lesz – mely mindannyiunk közös érdeke!
Innentől fogva minden baloldal-jobboldal vita értelmét veszti. Az új ideológia megszületése pedig örökre le fogja zárni ezt a kérdést!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
