Az emberi létezésnek vannak különböző szintű keretei, melyek között éli Istentől kapott életét, alkotja a rábízott világot. Ezek a keretek egymásra épülve teszik teljessé a világot, alkotják az emberiséget. Család, nép/nemzet, emberiség. Az egyén a közösségekben teljesül ki, a kisebb közösségek alkotják a nagyobb közösségi keretet, egymás tiszteletben tartásával.
Amennyiben a közösségi kereteket figyelmen kívül hagyjuk, azok mellőzésével akarjuk építeni a világot, abból jó nem származik. Sem az egyén, sem a kisebb közösség nem tud kiteljesedni önmagában. Szintén megbontja a rendet, ha a kisebb közösség keretét megtartjuk ugyan, de nem tartjuk tiszteletben a többi hasonló közösséget, ekként megbontva a következő szint működését. Politikai fogalmakkal előbbit bolsevizmusnak, utóbbit sovinizmusnak nevezzük.
A helyes út, és az egyensúly megtartásának kulcsa tehát a közösségalkotás, és a többi közösség tiszteletben tartása.
Az egyensúly (tudatos rossz szándékú vagy mérhetetlenül ostoba) megbontói vagy a közösségek létjogát vonják kétségbe, támadják alapjaiban (családok szétzüllesztése, nemzetek elvetése), vagy ellentéteket szítanak köztük (osztályharc, etnikai konfliktusok, sovinizmus).
A rombolás számtalan formájával és módszerével találkozhatunk, melyek csapdájába ha beleesik az egyén vagy közösség, abból nagyon nehéz utána kimászni. A Kárpát-medence minden tünet hordozója. Gyönyörű vidék, jóravaló népekkel – a teljes bomlás útján. Ha nem találjuk meg a gyógyulás módját, veszélyes fertőző seb leszünk Európa szívében, kelet és nyugat ütközőpontján. A megoldás keresése közös létérdekünk. Mind saját közösségeink (népek/nemzetek), mind a nagyobb egység (Európa) érdekében.
Az egyetlen út, ha az ismertetett alapvetéseket megtartjuk! Kiküszöböljük a bomlasztó tényezőket, és a fentiek figyelembevételével alkotjuk a nélkülözhetetlen kereteket.
Vannak olyan isteni alaptörvények, melyek minden ember számára (tartozzon bármely néphez-nemzethez, rasszhoz) általános érvényűek, és csak ezek megtartásával élhet boldog, kiegyensúlyozott életet. (Ezeket az új ideológiai alapok összefoglalójában ismertetni fogjuk.) Az egyénnek ezek megtartására kell törekedni, eszerint nevelni családját, és ezek alapján építeni a különböző szintű közösségi kereteket. Az alapelvek közé tartozik a közösségi lét is, mely nélkül nincs élet!
Ilyen közösség a nép/nemzet is. Egy ország, egy nép, nemzet felemelkedésének záloga, hogy ismeri, tiszteli ősei hagyatékát: a nemzeti értékeket. Ezek nem mások, mint az elődök emberi tapasztalatai, melyeknek a közösségi (népi/nemzeti) hovatartozás ad sajátos színezetet. Eszerint a hagyományok, szokások, stb. eltérőek, más-más jellegzetességeket mutatnak. De mind értékesek az azt magukénak tudók számára. Mások számára szintén becsülendő, mert az alap közös: az isteni alapvetések.
A közösségeknek (népeknek/nemzeteknek) meg kell őrizni ezeket, mint az isteni alapvetések sajátos kódtárát. Ez a nemzettudat. Ha nem ezt teszik, akkor őseik tapasztalatait, és bennük az isteni alapokat vetik el. Ha ezzel tisztában vagyunk, azt is meg kell értenünk: a másik nép/nemzet a saját nemzettudatának ápolásával ugyanezeket az alapokat őrzi. Ha az ő nemzettudatukat vetjük meg, ugyanúgy az isteni alapok ellen szólunk!
A történelem folyamán népek/nemzetek szembekerülhetnek egymással. (Ennek oka mindig a fentiek figyelmen kívül hagyása, sokszor külső rosszakaró közbenjárásával.) Ennek hatására a sajátosságok ellentéteket mutathatnak. Az alap azonban nem változik!
Ez esetben viszont már a közösségek kölcsönös tiszteletének törvénye felborult, így a szembekerült közösségek (népek/nemzetek) az eltérő, illetve ellentétes sajátosságok mögött nem látják a közös alapot, és még az is ellenségeskedés oka lesz, ami közös pont lehetne.
Példa: mind a magyarok, mind a szlovákok nagy királyként tisztelik Szent Istvánt. És azon vitatkoznak, kié legyen… Szintúgy közös jelképünk, a kettős kereszt. Kinek volt hamarabb?
Egykor békében élő, jóravaló népek feszülnek egymásnak, a közösség-keretek törvényeit mellőzve. Ez az természetellenes (Isten rendelésével ellentétes) állapot pedig végleg megpecsételi a törvényszegők sorsát. Hacsak… Hacsak nem térnek vissza a törvényhez!
A megoldás korántsem egyszerű. A közösségek kölcsönös tisztelete megszűnt, erre pedig végzetes pecsét került. A Kárpát-medence 1000 évig együtt élő, és együtt harcoló népei szembekerültek egymással, ez a szembenállás pedig Trianonban véglegesítődött. Egy folyamat vége volt ez, melynek lezárásánál aktívan segédkezett egy harmadik fél, a sötétséget megtestesítő szabadkőművesség, a testvérnépek végleges szembeállításának szándékával. A történések lényege, korántsem az, hogy ki milyen földeket kapott vagy vesztett el, hanem az örök ellenségeskedés magvának elvetése.
Az egymás tiszteletét mellőző közösségek szembenállásának győztese az volt, akinek szándéka épp az isteni törvények felrúgása, a közösségek felbomlasztása, szembeállítása volt. Annyit látni ebből, hogy nép harcolt néppel, földhözragadt szemlélet, aminek nincs megoldása. Mert a valós harc az isteni rend, és annak ellenzői között folyt. Ha ezt megértjük, közelebb kerülünk a megoldáshoz is – mert eszerint van megoldás! Vissza a törvényekhez!
A törvény a közösség tisztelete. A sajáté és másoké. A közösségek működnek (ezen a ponton is van gond, de ez nem témája az értekezésnek), viszont egymás nem tisztelik. Ezen kell változtatni!
Az adott közösség építése közben fel kell tekinteni a magasabb szintre. A nemzetnek látnia kell a nemzetközösséget is. Tudomásul kell vennünk, hogy nem egyedül vagyunk. Léteznek rajtunk kívül mások is, akinek ugyanúgy megvannak az érzéseik, elképzeléseik, mint nekünk.
El kell felejtenünk azt a szemléletmódot, hogy különbek lennénk másoknál. Nem személyválogató az Isten! „Tőlünk származik minden jó, a másiktól semmi, mi mindent jól csináltunk, minden a másik hibája” – ez a törvény megsértése!
Saját nagyszerűségét és a másik hibáit már mindenki elmondta. Illő lesz felismernünk a saját hibáinkat, és megismerni a másik erényeit is! Ezt követeli meg a közösség törvénye, egymás tisztelete!
Persze ettől nem lesz minden kérdés egyik napról a másikról megoldva. Vannak dolgok, amelyeket soha nem fogunk egy szemszögből nézni (pl. Trianon), legalábbis más lesz az érzelmi töltés. De jó eséllyel nézhetünk az újabb történelmi kihívások elé, melyek, ha egymással szemben állva találják népeinket, az mindannyiunk számára katasztrófát hoz!
Olyan történelmi idők jönnek, melyek mindannyinkra egyformán hatással lesznek. A kor megköveteli, hogy előre nézzünk, a múlton való rágódás helyett. Ha az Úristen áldásával akarjuk fogadni az előttünk álló korszakfordulót, akkor vissza kell térnünk a törvényhez – kezet kell fognunk! Ahelyett, hogy azon vitázunk, ki volt itt előbb, ki mit hozott, arra kell választ keresnünk: mi lesz itt a jövőben? Ha erre nem adunk választ, közös akarattal, akkor más fogja megválaszolni helyettünk. Mindnyájunk rovására!
Az Egységes Magyarország Mozgalom Kárpát-programja erre keres megoldást!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
