Mi is a hősiesség, mit ünneplünk a Hősök Napján? Mondhatnánk azt, hogy elhunytakra emlékezni nem ünnep, hanem megemlékezés, de itt nem az elesetteket, a hősi halottakat, hanem magában a hősiességet, a hősi életszemléletet emeljük ki, és ezeken keresztül ünnepeljük meg hőseinket. A hungarista megemlékezések nem emberekhez, nevekhez kötődnek, hanem erkölcsi értékekhez, kiemelkedő emberi tulajdonságokhoz, mint a hősiesség, becsület, kitartás.
A hősiesség emberi tulajdonságokból tevődik össze: szeretet, bátorság és áldozatkészség. Szeretet nélkül nincs áldozathozatal, mely nélkül nincs hősiesség. A bátorság a félelem leküzdése, ezért a lelki erő megnyilvánulása. Akit szeretek, azért hajlandó vagyok áldozatokat meghozni. Minél jobban szeretek valakit, annál több áldozatra vagyok képes érte, és minél több áldozatot hozok valamiért, annál drágább lesz számomra, és még nagyobb áldozathozatalra sarkal. Ha valaki sok áldozatot hozott valakiért (valamiért), ahhoz végül annyira kötődik, hogy a legnagyobb áldozatot is képes meghozni érte, az életáldozatot. Nincs nagyobb szeretete annak, mint aki barátaiért áldozza életét mondta Jézus.
Aki feláldozza életét valakiért, valakikért, az meghozta a legnagyobb áldozatot. Azok azonban, akik olyan erkölcsi értékekért hoznak áldozatot, melyeket igazából kifejezni sem lehet, a legeslegnagyobb áldozatot hozták meg. Mert áldozatuk tárgya nem megfogható, nem látható, csak hinni lehet benne. Isten, haza, becsület. Ezek nem az anyagi világ részei. Tehát az ilyen áldozathoz már nem csak szeretetre, hanem rengeteg hitre is szükség van. Ezek az emberek érdemesek arra, hogy a nemzet a legnagyobb becsben tartsa emléküket. Az a fajta áldozathozatal, mely erkölcsi értékekért történik, a legközelebb áll az isteni, szellemi világhoz. Hisszük, hogy ezek a személyek isteni küldetést teljesítettek be, szellemük átlépett az anyagi világon, haláluk után éppen ezért a legnagyobb jutalmat kapják meg, az Isten közelségét.
Ki kell emelnünk azt is, hogy vannak ismert személyek, akik nem hősök, akiket nem tartunk számon hősökként, bár így mutatja be őket a hamisság. Senki sem az, aki az anyagi világ elismeréséért vállal az átlagosnál nagyobb feladatot (így a zsoldosok sem, bármit tennének is), mert tettükért megkapták jutalmukat ebben a világban. Pénz, poszt, hatalom, előrejutás. Akik ezekért tesznek valamit, soha nem kerülhetnek a hősök közé.
Létezik egy másik életáldozat is, az, amikor az egyén rááldozza életét valamire, valakikre. Ezek az emberek a hétköznapok hősei. Viszont csak akkor számíthatnak a hősök közé, ha tettük önzetlenül történt. Ha egy ember egy gyárban dolgozik, és munkabérért kiváló munkát végez, akár a hősi életszemléletű emberek számára kiváló harceszközöket állít elő, az akkor sem hős. Erre találták ki a kommunisták a "munka hőse" címet, mely felesleges, és értelmetlen. Ezeket az embereket május elsején a munka ünnepén lehet megünnepelni, Munkás Szent József napján kiemelni, kitüntetni, példaképpé tenni mások előtt. Ugyanis önzetlenség és szeretet nélkül a mindennapok világában sincs áldozat, így hősiesség sincs. Leírtuk, ha e világi viszonzást kap valaki, az már nem áldozathozatal, hanem munkavégzés, még akkor is, ha esetleg kiemelkedően nehéz, bonyolult munkáról van is szó. Vannak azonban olyanok, akik erejük felett, önzetlenül teljesítenek a fizikai munka, a család, a gyereknevelés, vagy az erkölcsi, szellemi vonalon. A tízgyermekes családok szülei, az önzetlenül szabadidőt feláldozó fejlesztők, javítók, akik másokért tesznek, segítenek, családjaikért áldozatot hoznak, vagy a nép, a nemzet felemelkedéséért végeznek önzetlen munkát, valóban a hétköznapok hősei. Őket szintén tiszteljük, becsüljük, és a hősök közé számítjuk.
Az Arcvonal egyik alapelve, alap gondolkodásmódja a hősi életszemlélet. Ez megköveteli tagjaitól, hogy munkájuk mellett, önzetlenül áldozatot hozzanak másokért, a nemzetért, a nemzet felemelkedéséért munkálkodó Hungarista Mozgalomért, munka, pénz, és önfeláldozás terén, és embertársaiknak ezzel példát mutassanak. Elanyagiasodott világunkban ezeket az embereket bolondnak tartják, de számunkra csak ők számítanak. Azok, akik megélik a hősi életszemléletet, az áldozatvállalást, és az önfeláldozást. Mert ez a krisztusi életút követése, mely az emberi élet kiteljesedése. A hősi életmód vállalása felemeli az egyént egy magasabb rendű életsíkra, melynek a vonzása oly erőssé válik, hogy nélküle már nem lehet többé teljes az élet. Közösségi szinten vállalt hősi életszemlélet óriási távlatokat nyit meg, és az anyagi lét béklyóitól megszabadult emberek előtt kitárja az örökkévalóság kapuját. Mert a hősök örökké élnek!
Gyártó István – Jövőnk.info
