A kultúra életének lüktetései
A kultúra életében a nagy hullámhegyeken és nagy hullámvölgyeken kívül kisebb lüktetésszerű változások is vannak, amelyek úgy haladnak tova a nagy íveken, mint kis hullám a nagy hullámon. Az eddigiekben azért nem tértünk ki ezekre, mert nem akartuk a részletekben való elmerüléssel a nagy átfogó összefüggések feletti áttekintést lerontani.
A kultúra életének e lüktetései szintén az univerzálódás és az individualizálódás váltakozásai. A kultúra felszálló ágát, azaz univerzálódó korszakát kisebb visszaesések, azaz rövidebb ideig tartó individualizálódások szakítják meg. Ez nincs ellentétben azzal, hogy a kultúra életvonala az apró visszaesések ellenére végeredményben mégis felfelé ível. A kultúra leszálló ágát viszont apróbb felfelé lendülések szakítják meg, ami szintén nem mond ellent annak, hogy a kultúra életvonala az illető leszálló ágnak megfelelő korszakban végeredményben mégis lefelé ível.
A kultúra életének e kisebb lüktetésszem változásai közismertek. Az egymásután következő, egymáshoz képeit univerzálisztikusabb, vagy individualisztikusabb korszakokat általában az akció, illetőleg a reakció korszakainak nevezik. Sajátos módon többnyire a generációk, az apa és fiú ellentétéből származtatják a kultúra életének e kisebb hullámzásait. Ezt az ú. n. generációs elméletet, mint nem kielégítőt, el kell vetnünk. Az akció és reakció korszakainak váltakozása nem származtatható az egymásra következő generációk állítólagos ellentétéből, hanem éppen fordítva a kultúra lüktetéseinek alapján érthető meg, hogy a kultúrának bizonyos egy-két évszázadig terjedő korszakában vannak egymással ellentétes gondolkozású generációk.
Kétségtelen ugyan, hogy vannak korok, amelyekben az ifjabb generáció szellemisége inkább hasonlít a nagyszülők generációjának szellemiségéhez, mint a szülőkéhez. Pl. a mai ifjúság idealisztikusabb, metafizikusabb beállítottságú, mint a megelőző realisztikus, pozitivista, vagy éppen materialisztikusabb szemléletű generáció, s ennyiben hasonlít az azt megelőző, szintén idealistább (német idealizmus, francia spiritualizmus) generációhoz. Marx és Haeckel előtt Hegel, a történelmi materializmus tana előtt a történelmi idealizmus elmélete volt az időszerű irányzat. Az idealista, spiritualista gondolkodású korszak előtt pedig a német és francia felvilágosodás, a francia enciklopedisták realisztikus-mechanisztikus felfogása érvényesült.
A szellemi áramlatok változása tehát bizonyos korokban összefüggésbe hozható az egymásután következő generációkkal. Azonban a szellemi áramlatok és a generációk változása ütemének ebből az egy két évszázadig tartó hozzávetőleges egyidejűségéből még nem következik az, hogy utóbbi az előbbinek oka volna. Sőt belátható, hogy nem lehet oka, mert a szellemi áramlatok váltakozásának üteme nem állandó mint a generációké, hanem lassuló, illetőleg gyorsuló: aszerint, hogy a kultúrának felszálló, vagy leszálló ágain haladó lüktetésekről van-e szó. A szellemi áramlatok váltakozásának üteme lelassulhat, egymásra következő évszázadokra, vagy még lassúbb is lehet, és felgyorsulhat évnyi, sőt rövidebb időközökre is. E szélső, értékek között rövidebb-hosszabb ideig megközelítőleg egyforma lehet a váltakozások üteme a generációk váltakozásának ütemével. Az ilyen korokban bizonyos generációk gondolkodása éppen a korszellem párhuzamos váltakozása miatt ellentétes egymással. Azonban éppen úgy az is előfordulhat, hogy a generációk váltakozásánál lassúbb ütemű szellemi áramlat váltakozás megsemmisíti a generációk ellentétét, vagy pedig, hogy a gyorsabb ütemű váltakozás egy generáción belül is ellentétes áramlatokat hoz létre.
A lüktetések gyorsulása a kultúra leszálló ágain
Ha valamely univerzálisztikus kultúra individualizálódni kezd, akkor az illető kultúrában eleinte hosszú ideig tartó és egymástól nem nagy mértékben eltérő szellemi áramlatok váltják fel egymást. Pl. a nyugati kultúrában a X., a XI. sz. és a XII. alig különbözik egymástól. A XII. és XIII. sz. már jobban különbözik. A XIII. és XIV. századokban mélyreható változási folyamat indul meg, s a XV. és XVI. sz.-ban már egy új, individualisztikus szellemű kor hajnalán vagyunk. Virágzó individualisztikus kultúra kezdődik és a szellemi áramlatok még nyugodt, de mind gyorsabb tempóban váltogatják egymást. Énnek megfelelőleg a történelem folyamata is mindinkább gyorsul, mind több és több esemény folyik le ugyanannyi idő alatt. Végül elérkeztünk az utolsó évtizedek eszeveszett üteméig, amikor már olyan a történelem, mint egy morajló titáni földrengés, amelynek gyors és heves rezgései szinte kiugratják helyéről a rezgésmérő műszer mutatóját.
A kultúra leszálló ágán végbemenő változások ütemének gyorsulása a következőképpen ábrázolható:
A lüktetések lassulása a kultúra felszálló ágain:
A lüktetések ütemének a leszálló ágon tapasztalható gyorsulásával szemben a felszálló ágon felfelé mindég lassúbb és lassúbb az egymásután következő szellemi irányváltozások üteme. Pl. a kínai kultúrának utolsó univerzálisztikus korszakában a Ming császárok alatt bekövetkező megmerevedés lassan, csaknem minden változást lehetetlenné tett úgy, hogy e kultúra a legutóbbi időkig, a nyugati eszmék hatásának elterjedéséig, évszázadok alatt sem változott lényegesen. Minél univerzálisztikusabbá válik valamely kultúra, annál nagyobb mértékben lassúbbodik változásának üteme. Évszázadok, félévezredek örökkévalónak látszó egyformasága dominál e korszakokban, szemben a szélsőségesen individualisztikus korszakok eseményváltozásának szédületes ütemével.
A változás ütemének a felszálló ágakon mutatkozó lassulását a következőképpen ábrázolhatjuk:
A kultúrák nagy hullámhegyeit és völgyeit tehát a következőképpen fodrozzák a lüktetések lassúbbodó, illetőleg felgyorsuló kisebb hullámai:
Mivel magyarázhatók a kultúra életének e váltakozó ütemű kisebb lüktetései? A kultúrélet nagyobb arányú változásait, nagy hullámhegyeit és völgyeit a történelem hatalmasabb és állandóbban ható összetartó és bomlasztó erői okozzák, a kis hullámok ellenben kisebb és változó hatásoknak és az emberi lélek egy pszichikai folyamatának, a szellemi lélekzésnek az eredményei. A kultúra e kisebb változásait sem lehet egyetlen okra pl. a generációk váltakozására visszavezetni; mint a nagyobbarányú változásokat, ezeket is különböző okok hozhatják létre. Éppen úgy, ahogyan a kultúra nagy hullámzásai nem magyarázhatók egyedül a ható erőkből, hanem a kultúra sajátos visszahatását is tekintetbe kell vennünk, a kishullámok magyarázatánál is tekintetbe kell vennünk nemcsak a hatást, hanem a visszahatást is.
Nem nehéz annak a magyarázata, hogy univerzálisztikus korokban, azaz a nagy hullámhegyeknek a középállapot feletti részében miért kisebb mérvűek a változások és miért lassúbb az ütemük, viszont individualisztikus korszakokban miért nagyobbak és gyakoribbak a változások. A kötött társadalmi rendű, szilárd világnézetű közösség rendjének megváltoztatása annak szilárdsága miatt, hosszabb idő alatt is csak kisebb mértékben lehetséges, viszont a lazább társadalmi rendű és világnézetű közösség ugyanazokra a változtató hatásokra gyorsabban és nagyobb mértékben reagál.
Ez a magyarázat azonban még nem kielégítő. Megérteti ugyan velünk, hogyan függ össze a változások nagysága és sebessége a kultúra individualisztikus és univerzálisztikus voltával, de még nem érteti meg, hogy miért hullámszerű a változás. Ennek a belátása sem nehéz. Minden hatás, ami a kultúra egységét megváltoztatja, azt vagy lazábbá, azaz részleteiben eltérőbbé, vagy egységesebbé, azaz részleteiben szorosabban összefüggővé teszi. Tehát minden megváltoztatás, vagy individualisztikusabbá, vagy univerzálisztikusabbá teszi a kultúra rendjét, azaz életvonalát alakítja s a nagy hullámnak vonalát hol felfelé, hol lefelé téríti el. Természetesen a kultúra kisebb aránya változásai szintén összefüggnek az egyének gondolkozásával, mint azt a kultúra nagyarányú változásaira vonatkozólag már kimutattuk. A hasonlóságlátásra és a különbözőséglátásra hajlamos egyének egymás kiegészítő szerepe ezeknél a változásoknál is megnyilvánul.
Írta: Bácskay Bencsik Béla
