Egy szervezet készíthet programokat, végezhet bármilyen munkát, hirdethet és cselekedhet nagyszerű dolgokat. Mindez azonban szócsépléssé és meddő cselekedetté válik, ha nem számol a várható jövőképpel. Mert szónokolhatunk, bölcselkedhetünk remek nemzetépítő elméletekről, ha a történelem adott helyzetben nem ad lehetőséget azok megvalósítására – hanem egészen mást hoz. Ami szintén válaszra vár. Végezhetünk mindenféle tevékenységet is – ha a központjában nem az áll, amit a jövő megkövetel.
Első lépésként ezért arra kell választ keresnünk: mit hoz a – történelmi léptékkel mért – közeljövő? A mozgalom híroldalán, a Jövőnk.info-n számtalanszor kifejtésre került, hogyan látjuk a jövőt. Az események egy irányba mutatnak. Mind hazánk, mind ez egész polgári társadalmi rendre épülő világ fordulat előtt áll. Nem csupán egy megoldható, elmúló gazdasági válság van az érintett országokban (Európa és Észak-Amerika), hanem totális szellemi és erkölcsi csődhelyzet is. De a gazdasági helyzet sem áthidalható. A világ erőviszonyai gyökeresen megváltoztak, kétségtelen hatalmi átrendeződés történt, illetve történik. Nyugat-Európa, USA és Izrael vezető szerepét fokozatosan átveszi a Kelet. Élén Kínával és Oroszországgal, az arab világ, Ázsia és Dél-Amerika államainak támogatásával. A dekadens nyugati világ és csatlósaik élethalál harcukat vívják önmagukkal – és a kialakuló új világrenddel. Rendszereik pedig sodródnak a teljes összeomlás felé.
Elkerülhető ez? Nem! És egyre kevésbé lesz az. Az anyagi tartalékok kimerültek, a szegényebb államok a lakosságtól sajtolják ki az utolsó filléreket, a megmaradt értékeket (föld) bocsájtják áruba. A még tartalékokkal rendelkezők erejét elszívják az egyes térségek egyre eszkalálódó válságai – a kisegítés, kölcsönök sem mehetnek örökké. Ezt tetézik a felgyülemlett, robbanás előtt álló társadalmi, etnikai feszültségek. És mindennek még baljós színezetet ad a szellemi sötétség és az erkölcs hanyatlása.
A totális összeomlás, és az ezzel járó háborús helyzet kialakulása csak az irányítók mély önkritikájával, az erőviszonyok megváltozásának beismerésével, és az ehhez való alkalmazkodással lenne elkerülhető – vagy enyhíthető. A nemzeteknek erős erkölcsi alapokkal, nemzetként kellene helytállniuk, gyökeres szemléletváltással. A hatalom bitorlói azonban nem a józan belátásról – és pláne nem az erkölcsi megújulás lehetőségéről híresek. Az ő szabályaik szerint a valós nemzeti erők pedig irányító szerepbe nem juthatnak. Így kiút nincs.
Nézzük hazánk helyzetét. Mi van? Van egy nemzetidegen vezető réteg, amely 20 éve rabolja a nemzetet, herdálja a nemzeti vagyont, kiforgatja az értékeket, hátrányosan diszkriminálja a magyarságot. Van egy üres államkassza, körbetartozások, ahol első adós az állam. Van egy erős társadalmi feszültség. Etnikai feszültség szintén. És hazugság, hazugság hátán.
Mi nincs? Pénz nincs. Az államkassza üres, további hitelezést nem várhatunk. Tőke nincs, a vállalkozások így működőképtelenek. Az államban bizalom nincs, társadalmi szolidaritás nincs. Igazság nincs, erkölcsi tartás nincs.
Mi lesz, és mi nem lesz? Új munkahelyek nem lesznek (miből?) – lesz viszont rövid időn belül újabb 200ezer munkanélküli, bedőlt vállalkozások, további fizetetlen hitelek, árverezések és kilakoltatások. Tényleges könnyítések nem lesznek, helyette újabb megszorítások jönnek. Nem lesz közbiztonság, lesz viszont rendőrállam. (Több rendőr lesz, nem több joggal rendelkező rendőr.) Fegyveres bűnözők és védtelen állampolgárok. Feloszlatott hazafias szervezetek, tovább tűrt (és szaporodott) ’megélhetési’ bűnözők. Több lopás, rablás, és egyre több brutális gyilkosság. Lesz eltussolás, állami hazugságok, hamis bizonyítékok. Arról már nem beszélve, hogy nem lesz honvédelem, de lesz izraeli katonai jelenlét.
És mindez egyre fokozódni fog! Mígnem… Mígnem? Egyszer csak minden jó lesz? Elvégre ezt mondták a tv-ben is! Kormányválság. Államcsőd. Etnikai villongások. Idegen katonai jelenlét. Polgárháborús helyzet és háborús veszély. Nincs választás!
A felvázolt jövőkép nem az, amit szeretnénk. Ez az, ami be fog következni, ha tetszik, ha nem. Amit mi szeretnénk – és ha a nemzet Isten segedelmével győztesen jön ki ebből, meg is valósítunk –, az teljesen más. Megvan nekünk is a jövőképünk, az, amit mi szeretnénk felépíteni, megvalósítani. Nagy vonalakban ezt ismertetni is fogjuk – ahogy folyamatosan ismertetjük ennek elemeit híroldalunkon is. De gyakorlatilag bármit leírhatunk, lefektethetünk, annak életszerűségét, létjogosultságát, megvalósíthatóságát a történelem dönti el. Azt látjuk, mi az, ami elkerülhetetlenül be fog következni – méghozzá rövid időn belül. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy jövünk ki ebből.
Jelenleg minden lefektetett program, előhúzott hetvenéves tételek, Szent Korona tan, meddő szócséplés! Lehetnek szép és jó dolgok, és sok lerakott alapnak lehet majd létjoga az új világ felépítésénél. De most nem ez jön! Bármit fektettünk volna le eddig, vagy bármit vettünk volna elő a múltból, most dobhatnánk ki az ablakon! Mert a történelmet nem fogja érdekelni, milyen álmaid, milyen nemes tételeid vannak? Csak az fog számítani: meg tudod-e teremteni azt a helyzetet, hogy előhúzhasd, és ténylegesen használni tudd ezeket az alapokat? A kérdés az lesz: bátorságod van-e? Készen állsz-e?
Mozgalmunk alapvetéseinek meghatározója ez. Ennek figyelembevételével építkezünk. Mikéntjét pedig a folytatásban ismertetjük!
Egységes Magyarország Mozgalom
