Trianon kérdése a második világháború után egészen a rendszerváltásig tabutémának számított, beszélni sem lehetett róla. Lassan szinte ki is esett a köztudatból. A kilencvenes évek elején az akkor még extrém lázadónak számító, nemzeti érzelmű fiatalok gondolkodásának egyik központi eleme lett. A nagy-Magyarország, kettős kereszt és hasonlók szélsőséges jelképnek számítottak a polgári gondolkodás szerint. Ma boldog-boldogtalan az autójára tapasztgálja a nagy-Magyarország matricát (annak ellenére, hogy a jelzett határral rendelkező ország a történelem folyamán tulajdonképpen soha nem létezett), a gyerekcipőben járó nemzeti ébredés (mely valójában csak szebb álmot jelent) folyvást trianonozik.
A Soros-pénzen nevelkedett, zsidóbetelepítő, jakobinus Fidesz tartalom nélküli, hangulati bevezető intézkedéseinek központja pedig épp e kérdéskör. Ez nem véletlen, de azt sem kell hinni, hogy ez valami pozitív változást jelent. A nemzeti mázzal leöntött nemzetietlen zsidókormány nagyon is tudatosan játssza ki ezt a kártyát – egyáltalán nem a magyarság javára. A tragédia az, hogy a tovább álmodó nemzeti ébredők lelkesen asszisztálnak ehhez az átveréshez – sőt, halálos csapdához.
Többször leszögeztük már: az örökké fájó trianoni tragédiát elfeledni nem lehet, ahogy az elszakított területeken élő magyarokat sem, akik mindörökké részei a magyar nemzetnek. Mindemellett nem tartjuk helyénvalónak sem az önsajnálatot, bűnbakkeresést, a nagyhangú trianonozást, követelőzést pedig egyenesen óriási hibának tartjuk. Álszent felelősségtagadás, önámítás, rövidlátás.
A történelmi tényeket illetőleg nem árt áttekinteni a Trianonhoz vezető folyamatban saját felelősségünket. Erre vonatkozólag nyomatékosan ajánljuk figyelembe „A Trianonhoz vezető út” cikksorozatunkat! A tények ismeretében mind az önsajnálat (népek Krisztusa és hasonlók), mind a bűnbakkeresés (szomszédos népek szidása) igencsak felülbírálandó! Ha kevésbé akarunk finomak lenni: bárgyú ostobaság!
Ami pedig a jelent illeti: tessék már egy kicsit gondolkodni! Nem ártana számot vetni a tényekkel!
Először is: jelenleg ott tartunk, hogy a megmaradt maroknyi ország sincs a saját kezünkben! Hova akarnánk bármit is visszacsatolni, mikor idegenek irányítják az országot? Mit akarnánk mi ’felszabadítani’, mikor saját magunkat sem szabadítottuk még fel? És itt jön a következő kérdés: irreális álmodozás helyett miért nem erre koncentráljuk minden erőnket? (Nem véletlen ez a figyelemelterelés, erőmegosztás, többfrontosítás!)
Milyen lehetőségeink, és milyen eszközeink lennének egy esetleges határrevízióra? Jó lenne megérteni, hogy sem a siránkozás, sem a követelőzés nem érdekel senkit! Ahogy nem érdekelt senkit 90 évvel ezelőtt, és az azt követő években, évtizedekben sem! A világ nagyban tesz az üres követelésekre, és a vélt nemzeti igazságokra is! És még egy apróság: tud valaki egyetlen szomszédos államot mondani, amelyik nem taposná le Magyarországot pár nap alatt?
De azt sem árt végiggondolni, milyen hatása lenne egy esetleges területi revíziónak. Mit kapnánk? Nagyobb lenne az ország. És? Mit tudnánk adni? Mit adnának véreinknek? Egy hedonista, züllött, erkölcsileg halott materialista világot! Gondolom, senki nem vonja kétségbe, hogy az elszakadt véreink különb magyarok tudtak maradni ott, az egymásrautaltságban. Mi tőlük csak elvenni tudnánk! Arról már nem beszélve, hogy mit kezdenénk a nemzetiségekkel, akiknek a minket leköröző államokhoz képest szintén nem tudnánk semmit adni. Ellenben remek polgárháborúknak néznénk elébe, mert ők valószínűleg nem tűrnének úgy, mint a kétszáz rongyoson túl teljesen harcképtelen magyarok.
Ez a dolog elméleti oldala. Nézzük, mi folyik a gyakorlatban? HÁBORÚS ELŐKÉSZÜLET! Az Orbán-kormány háborús provokációt folytat! Ami most történik, az nem egyszerűen a válsághelyzettel nagyon is tisztában lévő, az elkerülhetetlen megszorításokat megelőző hangulatjavítás és figyelemelterelés, hanem háborús konfliktus kialakítása.
A Jövőnk.info indulása óta folyamatosan hívjuk fel a figyelmet a világban végbenő változásokra. A zsidó hegemóniájú polgári világ folyamatosan elveszti vezető pozícióját. Amit nyilván nem fog beletörődően szemlélni. A folyamatok részeként hazánk rendszere is össze fog omlani. A boszorkánykonyhákban már főzik a feketelevest. A jelek szerint a borítékolható polgárháborús helyzet megtoldódhat még egy háborús konfliktussal is. A lapok úgy tűnik, le vannak osztva. Nyilván nem véletlen, hogy a szomszédos államok közül csak Szlovákia tanúsít ’spontán’ reakciókat. Ha ezek a megnyilvánulások folytatódnak a szlovákiai választások után is, el lehet könyvelni a háború kirobbantásának szándékát. Melyben pont úgy bűnös a magyartalan jakobinus kormány, mint a szlovák nemzetieket szintén üldöző szlovák vezetés. Az áldozat pedig ezúttal is a két nép lesz.
Összegezve. Elkerülhetetlen gazdasági, szellemi és erkölcsi válság van. A fennálló világrend gyökeres változásának vagyunk szemtanúi. A rendszer összeomlása elkerülhetetlen. Van egy nemzetidegen kormányunk, aki nemzeti lózungok alatt ássa a sírt a nemzetnek. A kettős állampolgárság trükkjével telepíti be az Izraelből menekülő zsidókat (a nemzeti oldal meg asszisztál hozzá!), közben a semmiféle gyakorlati eredményt nem jelentő intézkedésekkel háborús feszültséget generál (a nemzeti oldal szintén asszisztál!).
Nyomatékosan felhívjuk minden jó szándékú ember figyelmét: nagyon nagy baj van! Vázoljuk az utat is. El kell utasítani a jakobinus kormányt, minden intézkedésével együtt! Trianonozás helyett fel kell készülni a maradék ország visszaszerzésére, megvédésére. Minden erőt erre kell koncentrálni, az egyéb frontokat pedig lezárni, mind bel-, mind külpolitika szintjén.
Aki képtelen belátni, mi történik, az majd saját bőrén tapasztalja meg, amiről előre szóltunk. Addig lehet trianonozni, kommunistázni, tapsikolni a Fidesznek, szónokolni, vonulni fel-le. És ásni a sírt…
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
