Bár a harckocsizó fegyvernem születése egyértelműen Anglia nevéhez köthető, az első világháború után a fejlesztések nem a megfelelő intenzitással folytatódtak. Ezért érte az a szégyen az angolokat, hogy a második világháborúban a német páncélosok sorra leiskolázták mind saját fejlesztésű, mind az Amerikától kapott harckocsijaikat. A második világháború után az angol harckocsiipar jelentős anyagi támogatásokban részesült a költségvetésből, így a britek saját útjukat kezdték járni.
Egy gyenge próbálkozás után (Chieftain), sikerült egy ütőképes harckocsit összehozni, ami már technikai paramétereit illetően felvehette a versenyt a világ bármely tankjával szemben.
A Challenger 1-es sorozatgyártásának megkezdésekor fedélzeti rendszerei, és egyéb képességei a tíz évvel azelőtti technológiai színvonalat képviselték, ezért mire az első darabok megérkeztek a csapatokhoz, a továbbfejlesztése már gőzerővel folyt.
A Challenger 2-es harckocsi 1998-ban debütált, és a korábban említett fejlesztéseknek köszönhetően a harckocsi teknőn kívül szinte minden megújult rajta.
A meghajtásáról egy 1200 lóerős Perkins típusú, tizenkét hengeres dízelmotor gondoskodik, ami természetesen - mint minden más harckocsi motorja - mindenevő, vagyis bármilyen folyadékkal képes működni, ami éghető. Egy modernizációs csomag részeként, 2001 után a harckocsikba már a német gyártmányú MTU motorokat szerelték, amik nemcsak kisebbek a Perkins motornál, hanem 300 lóerővel izmosabbak is, így lehetőség adódott plusz üzemanyagtartály beépítésére, aminek köszönhetően a jármű hatótávolsága 450 km-ről 550 km-re nőtt. A harckocsi hatótávolságát külső üzemanyag tartályokkal még tovább növelhetik. (Alsó kép) Ezek a tartályok ledobhatóak, tehát találat esetén ugyan kigyulladnak, de ez nem fogja feltétlenül a harckocsi pusztulását okozni.
A páncélost felszerelték a legmodernebb szenzorokkal, a jármű parancsnokának rendelkezésére áll egy 360°-os periszkóp, mellyel holttér nélkül körbekémlelheti a látóhatárt, és akár a harckocsi közvetlen környezetét is. Az irányzó és a parancsnok munkáját francia gyártmányú (Sagem) elektronikai kiegészítők teszik hatékonyabbá. A fedélzeti elektronika jelentősebb részei: az infravörös kamerák, az éjjellátó optika, a hőképalkotó-, a tűzvezető- és a besugárzásjelző rendszer. A parancsnok bármikor átveheti az irányzó szerepét, ehhez mindössze az irányzó által látott képet kell átvennie a saját monitorjára. (A parancsnok normál esetben, míg a lövész céloz, a további célok felderítésével és az ellenük alkalmazandó harceljárással van elfoglalva.) Amennyiben a tankot lézernyalábbal világítják meg (páncéltörő rakéta rávezetés, céltávolság meghatározás), a besugárzásjelző automatikusan indítja a tizenkét darab füstgránát egy részét, és miközben a harckocsi a lézersugár számára áthatolhatatlan füstfelhőbe burkolózik, jelzi a parancsnok számára, hogy merről érkezett a lézernyaláb. Amennyiben elfogyna a füstgránát, a tank önálló füstgenerálásra is képes úgy, hogy a kipufogó rendszerbe gázolajat fecskendeznek.
A harckocsivezető csak előre lát, mivel periszkópja a harckocsi teknő elejében látható keskeny csatornában van elhelyezve, így javarészt a parancsnok utasítására kell hagyatkoznia forduló manővereknél. A vezető periszkópja természetesen szintén rendelkezik beépített éjjellátóval.
Ami a Challenger 2-t egyedülállóvá teszi, az a löveg, ugyanis a világon utolsóként a britek még mindig huzagolt csövet használnak. (2000 után a németek által a Leopárd 2-es harckocsi számára gyártott L55-ös simacsövű ágyút is tesztelték, és mivel eredményeit kiválóra minősítették, fokozatosan megkezdték a járművek átfegyverzését erre a lövegtípusra.)
A huzagolt cső számára úgynevezett osztott lőszert használnak. Ennél a lőszertípusnál külön kezelik a lövedéket, és a lövedék kilövésére használt lőportöltetet. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a töltő-kezelő kinyitja a lövegcső hátulján lévő zárat, majd behelyezi a parancsnok vagy a lövész által meghatározott lövedéket, ezután pedig egy henger alakú zsákot, melyben a lőportöltet foglal helyet. Ezután lezárja a löveget, és az ágyú máris tüzelésre kész.
A lövegcső rendelkezik angol gyártmányú lövegstabilizátorral, melynek szerepe, hogy a befogott célon tartsa az ágyút, miközben a harcjármű mozgásban van.
A löveg kapott egy hővédő pajzsot is, mellyel folyamatos tüzelés esetén a lövegcső hűtése hatékonyabbá tehető. Továbbá rendelkezik automata füstelszívóval, ami a tüzeléskor keletkezett lőporgázokat kiszippantja az ágyúból, hogy azok az ágyú töltésekor ne tudjanak a küzdőtérbe visszaáramlani. A löveghez 50 darabos lőszerkészlet málházható.
A löveggel párhuzamosan beépítettek egy 7,62-es géppuskát, mely nemcsak a közeli célok belövésére (közelben tartózkodó ellenség esetén így tudják megnézni, hogy a hová fog becsapódni a löveg által kilőtt gránát), hanem a gyalogság pusztítására is optimálisan használható. További fegyverzete egy szintén 7,62-es légvédelmi géppuska, mely nem távirányítható, alkalmazásához a parancsnoknak ki kell bújnia a küzdőtérből. Hatékonysága légi célok ellen erősen megkérdőjelezhető, inkább a gyalogság, és a nem páncélozott célok ellen lehet bevethető.
A tank páncélzata az igen bonyolult gyártástechnológiát igénylő Chobham páncél, mely egy több rétegű védelmi rendszer. A külső réteg az acél, ez alatt kerámia betétek találhatóak, melyek nagy hőtűrő képességük miatt hatékonyan állítják meg és szórják szét a kumulatív sugarat. A kerámia réteg alatt egy ólombetét található, mely a radioaktív sugárzás káros hatásaitól óvja a személyzetet, és az elektromos berendezéseket. A rétegek között bizonyos gyártók szoktak pár milliméter légrést is hagyni, így a kumulatív sugár még könnyebben tud szétfröccsenni a páncélzat belsejében. Az angol mérnökök komoly eredményeket értek el a rétegek közti légrés helyett üveg alkalmazásával is, de érthető okokból nem árulják el, hogy a Challenger harckocsinál milyet alkalmaznak.
A páncéltest külsejére kiegészítő (reaktív) páncélzat is felszerelhető.
Challenger 2-es harckocsi háborús körülmények között eddig mindössze három darab került veszteséglistára. Az első veszteség 2003-ban volt, amikor is baráti tűz miatt találat érte az egyik példány oldalpáncélját, a személyzet tagjai közül ketten meghaltak.
A második eset egy RPG-29-es miatt következett be, a „Vámpír” a páncélzat legvastagabb részén, a vezető előtt csapódott a harckocsiba. Bár sérülést nem szenvedett a személyzet, a jármű selejtezésre került.
A harmadik eset egy pokolgép miatt következett be. Az útburkolat alá rejtett robbanó szerkezet letépte a lánctalpakat, kitépte az első futógörgőket (kerekeket), felnyitotta a haspáncélt, és a szétrepülő repeszdarabok miatt keletkezett sérülések a vezető egyik lábának elvesztéséhez vezettek.
Személyzet: 4 fő (parancsnok, vezető, irányzó, töltő)
Tömeg: 62.5 tonna
Páncélzat: Chobham
Elsődleges fegyverzet: 120mm L30A1 ágyú
Másodlagos fegyverzet: 7.62 mm L94A1 EX-34 párhuzamosított géppuska
7.62 mm L37A2 légvédelmi géppuska
Sebesség: 59 km/h
Fajlagos teljesítmény: 19.2Le/tonna
Hatótávolság 450 km (MTU motorral 550 km)
Jász Gábor - Jövőnk.info
