Pálos Rend
"Ha tudni akarod az ország sorsos állapotát, tekints remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája. De ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország felemelkedőben van" (Pázmány Péter)
Cikksorozatunk további részeiben ezentúl nem csak egyes személyek életútját, történetét tesszük közé, hanem közösségekről, szervezetekről is fognak szólni ezek az írások. Mint tudjuk, a magyar az a fajta, amely nem csak egyénileg, hanem közösségben tud igazán nagy dolgokat véghez vinni. Az alábbi pár sor a pilisi Pálos Rendnek kíván emléket állítani, akik több szász éven át a magyarság ügyét szolgálták.
A rendet egy Özséb nevű fiatal dalia alapítja a 13. század közepe táján. Özsébről tudni kell, hogy esztergomi érseki kanonok és a Szent István Lovagrend Nagymestere. Ez röviden, tömören azt jelenti, hogy egyszerre volt pap és katona. Abban az időben a papok kardot forgattak és harcoltak a népükért, gondoljunk Uhrin kalocsai érsekre, aki 1241-ben a magyar sereget vezeti a tatárok ellen, vagy Tomori Pálra, ki szintén kalocsai érsek és hadak élén áll Mohácsnál. Ha már Mohácsnál járunk, akkor érdemes még hozzátenni, hogy 1526-ban a visegrádi fellegvárat (ahol ekkor a Szent Koronát őrzik) 500! Pálos szerzetes védi meg a török hadtesttől, ami ekkor a világ legerősebb serege és kb. 150000 főt számlál. De térjünk vissza még egy pár szó erejéig a rend alapításához. Özséb a Pilis hegységben szétszórtan élő szentséges életet élő vitézeket, papokat gyűjti maga köré. Az első időkben feltétel volt a nemesi származás, mert akkoriban a nemesség egyet jelentett egyfajta emberi többlettel és a nemzet gerincét az idő tájt ők alkották. A rendbe csak válogatott emberek léphettek be, fizikailag, szellemileg, lelkileg teljesek, épek. A leírásokban fellelhető, hogy a pálosok szálfa termetű, szép és bölcs férfiak voltak. Az alapítást több próbatétel előzte meg, ezek közül a legfigyelemreméltóbb, mikor a tatárok Esztergom falai alá érnek és támadásba lendülnek. A város védelmében oroszlánrésze van Özsébnek és embereinek. Az ostrom kudarcot vallott, a védők íjjal és nyíllal verik vissza a keleti hódítókat. Gondoljunk bele Szent István kora után járunk kb. 250 évvel, és történelemből nekünk azt tanítják, hogy ekkor már rég áttértünk a nyugati hadviselésre, haditechnikára - de ezzel az állítással szemben itt áll az íj és nyíl használat ténye. Érdekes momentum ez. A rend névadójául thébai remete Szent Pált nevezik meg, de egyes kutatók szerint a megoldást az ősi magyar mondavilágban kell keresni. Bizonyos híresztelések szerint a Pálos Rend volt az egyetlen magyar alapítású szerzetes rend, de ez így ebben a formában nem igaz, mert a Sólyom Rend volt az első magyar alapítású szerzetesi közösség, amit II. András királyunk alapít Szent Turulunk tiszteletére. A Pálos Rend volt az egyetlen, melyet elismert a Vatikán (nem mintha ez számítana). A pálosok kapcsolatot tartottak fönt a szellemvilággal és ezáltal egy olyan emberi minőség birtokába jutottak, mint nagyon kevesek a magyar történelemben. Ezért a nép emlékezetében mint táltosi tulajdonságokkal rendelkezők szerepeltek és a következő mondás járta róluk: "pilisi pálosok, fehér táltosok", ugyanis a rend bölcsőjét a Pilis jelentette, amit szintén lehetne egy hosszabb írásban tárgyalni.
A pálosok a magyarság tartóoszlopai voltak, értékeket őriztek, az uralkodónak támaszai, tanácsadói voltak több száz éven át. Azt tartották róluk, hogy ők a magyarság megmaradásának zálogai, belső öntudata a nemzetnek. A rend feloszlatása azon idegen hatalmak érdekében állott, akik a magyarságot akarták elpusztítani, ezen okból kifolyólag a rendet a habsburg uralom alatt feloszlatták. A későbbiekben a rend újraszerveződött, hazánkban és Lengyelországban egyaránt, de ez már csak árnyéka az eredeti szerveződésnek. Álljon előttünk példaként eme szentéletű harcosok története és minden igaz hazafi őrizze meg őket emlékezetében!
Kun György – Jövőnk.info
