Mivel az egyház mint a lelki világért felelős szervezet van jelen a világban, ezért most elsősorban a lelki és nem a világi törvények alá eső bűneit elemeztük. Nyilvánvalóan tehát az egyházat mint a világban lévő szervezetet elemeztük, nem a láthatatlan egyházat.
Az első előadáson annak nyomait próbáltuk megtalálni, hogy az egyházi tanítások egyre erősebb torzulásaiért milyen eszmei áramlatok lehetnek a felelősek, és a jelenkor teológiai irányzatai összehasonlításra kerültek az őskeresztény egyház tanításaival, a hagyománnyal és a Szentírással. Nyilvánvalóan időhiány miatt kiemelt példákon keresztül történtek meg ezek. Meghatározásra került, hogy néhány fő kategóriába csoportosíthatóan a keresztény hitet a talmudi-farizeusi gondolatok, az ószövetségi könyvek (mellesleg pontatlanul fordított és nem kellő alapossággal értelmezett) újszövetségi tanításokkal kevert hittételei, a klasszikustól a legmodernebb filozófiai okfejtések keresztény felfogásba való bevonása, és a pogány ideológiák jelentik. Ez utóbbi esetben arra gondolok, hogy például ma Magyarországon lassan több a krisnás, mint az evangélikus, és ez csak egy pogány vallás a sok közül, amelyek ellen valahogy (a nemzeti oldallal ellentétben) a püspökök nem intéznek kirohanásokat – és az ilyen társadalmi csoportok közvetve vagy közvetlenül a lélekvándorlástól kezdve minden tévképzetet terjesztenek, amely kihat sokakra.
Az első előadás alatt és az után felmerült kérdéseknek megfelelően került sor a második előadás megtartására, ahol mindezeknek a gyakorlati megvalósulását néztük meg, a jelenkor eseményei és az évtizedekkel ezelőtt hozott nyilatkozatok alapján. Részletesen megnéztük a II. vatikáni zsinat két nyilatkozatát, amelyekben liberalizmust tekintve a szabadkőműves páholyokat megszégyenítő nyilatkozatokat találtunk (konkrétan a „Nyilatkozat az Egyház és a nem-keresztény vallások viszonyáról” <Nostra Aetate>, és a „Nyilatkozat a vallásszabadságról” <Dignitatis humanae> címűekről volt szó). Érintettük a Mária-dogmákat is, illetve átbeszéltük, hogy milyen pontokon igyekeznek bizonyos erők ellentéteket szítani a felekezetek közt.
Nem csak katolikus, hanem protestáns oldalon is találtunk hasonló megnyilvánulásokat, nyilatkozatokat. Külön témát biztosított az evangélikus akadémián nemrégiben megtartott előadás, „Az Újszövetség és a Tóra” című könyvről. Természetesen tóraértelmezés sehol sem jelenik meg, viszont van helyette holokausztozás, nem túl leplezett cionista propaganda arról hogy Jeruzsálem egységesen csak a cionistáké lehet, illetve a törekvés, hogy a talmudi hazugságokkal a tiszta újszövetségi tanításokat elferdítsék. Sokak az újabb, szintén pontatlan és zavaros, Jézus Krisztusról szóló írásokkal igyekeznek ezt az írást szembeállítani, és igazolni ezt a még sötétebb tévelygést. Hibásan, mert Krisztus eleve a talmudi-sátáni, vagyis az emberi törvények és a farizeusi szellemiség ellen harcolt, és adta nekünk az Evangéliumot. Az újszövetség és a talmud semmiképpen nem férhet meg egymás mellett, még akkor sem, ha a talmudot éppen tórának próbálják egyesek beállítani.
Tamási Attila – Jövőnk.info
