Elsősorban tisztázzuk a huszárok vitatott megjelenését történelmünkben.
Bizonyos érdeket képviselő történészek azt akarták velünk elhitetni, hogy a huszárságot a török terjeszkedés elől felhúzódó vezérek nélkül maradt dél-szláv rablóbandák honosították meg. Ez gyorsan cáfolható, mert maga a huszár mentalitás, életforma nem enged meg semmilyen rabló, fosztogató csűrhe életmódot. A huszár becsülendő emberi tulajdonságokat testesít meg, mellette tökéletes összhangban volt az esztelennek tűnő vakmerőség, a hideg számítással, lovagiassággal, ravaszsággal a végsőkig kitartás a csatamezőn majd idővel távozás nagy eleganciával.
A második lehetőség: Zsigmond király javaslatára a határok védelmére minden birtokosnak húsz jobbágy után köteles egy könnyűlovast kiállítani, de ez sem bizonyított.
Az első huszárok a török hadak által feldúlt területekről származó, birtokukat vesztett kisnemesek és nemesekből álltak, lóhoz és fegyverhez kiválóan értettek, rajtaütöttek kisebb török seregeken. Az tény, hogy volt hadizsákmány szerzés részükről, de nincstelenek révén csak így tudtak megmaradni. Később a menedéket Magyarország déli határain kialakult várrendszer biztosította. Hunyadi János volt az első, aki a huszárokat hadrendbe állította, felismervén nagy emberi és harci értéküket.
A huszárság a magyar történelem egyetemes hadművészeti öröksége.
A huszárság lovas fegyvernem, azon belül is a könnyűlovas csapatnem része, amely a XVIII. században a korszak hadművészeti kihívásaira jelent meg és élte virágkorát az európai hadszíntéren, bár megjelenése a XV.századtól fellelhető.
Később, mikor az európai katonai vezetők rájöttek a huszárságban rejlő előnyökre, mind gazdaságilag, harcértékileg, mozgathatóság, alkalmazkodás stb. szempontjából, gyorsan elterjedt, még a tengerentúlon is.
Krónikákban fellelhetők olyan írások a huszárokról, "hogy rájuk akkor van igazi szükség, amikor a katonai racionalitás már kevésnek bizonyult, ahol elsősorban a virtus és az intuíció kellett, ahol egy-egy harci feladat megoldásában a személyes képességek döntöttek", katonai nyelven szólva - a harcászati tudás volt az igazi erény.
A huszárok között minden hadseregben szinte aránytalanul magas volt a kitüntettek száma. Az európai huszárság elterjedésekor szinte minden egyes huszárszázadot a magyarok alapítottak meg, a tisztjeiket és legénységeinek jelentős részét magyarok alkották. Tőlük tanulták később a speciális könnyűlovas harci mesterséget, az efféle harcmodor különleges fortélyait a francia, holland, porosz, dán, svéd, orosz huszárok.
"A magyar félig huszár!" - Tartja a mondás. Hetyke bajusz, feszülő dolmány, lobogó mente, csillogó-villogó fegyverek, és ehhez mentális tulajdonságok sora, halált megvető bátorság, a lovas ügyesség, leleményesség, pusztai romantika.
Az tény, hogy a huszárság az évszázadok alatt megjelenésileg sokat változott, de az amit képviselt, az volt maga az akkori magyarság! A mai korban is tudnunk kell beépíteni minden erényünket, ami a magyarságunkból fakad, és lesznek még dicső évszázadaink. Csak ne feledd el ki vagy és honnan jöttél!
Hidvégi Szabolcs – Jövőnk.info
