Tisztelt Szerkesztőség, Olvasók!
Írásomat a rendezvényről készült beszámolók, levelek ihlették. Jómagamnak is volt szerencséje részt venni az MNA ez évi országos táborában.
A tábor ideje alatt "egyéb" teendőim okán sok mindent láttam és tapasztaltam, ismerkedtem, beszélgettem. Figyeltem a kevésbé tapasztalt újoncokat és a már sok harcot megjárt "öregeket" egyaránt. Az "újak" között is igen sokféle ember volt, mielőtt azt hinné valaki, hogy ott csak "nebántsvirág" könyvmolyok voltak, volt ott az erdésztől a ketrecharcos bajnokon át mindenféle foglalkozású.
A kiképzőket látva a "teljes ember" képe rajzolódott ki előttünk, szellemileg, lelkileg, fizikailag felkészült katonák képe. Olyan harcosoké, akik kivételes ismeretek birtokában vannak és ezt a tudást készek voltak átadni az arra érdemeseknek. Napjaink torz világának beteges értékrendjéből fakadóan az emberi lét teljesen a sárba taposva, alantas ösztönök a felszínre hozva a mindennapokban. Az önbizalom teljes hiánya a kishitűség, mely az embereket jellemzi. Az oktatók valamint az előadók a tábor ideje alatt megpróbálták emberileg a legtöbbet adni, amit lehetett, irányt mutatni az egész emberré válás célja felé.
Szó sem volt ugráltatásról, mindenki ugyanúgy végig csinált mindent! Ezek után sajnálattal olvasom a panaszinterjúkat, melyeket az az ominózus kisdiák adott, elfeledve az érte is meghozott áldozatokat. A tábor összességében elérte a célját, mindenki érezte a magában lévő erőt és büszkeséget. A közösség megmutatta igazi arcát, azt hogy nem véletlenül Rend, Erő, Becsület a jelszava a mozgalomnak, és ha ezt valaki megélte, az megértette mi az MNA!
Bajtársi üdvözlettel: Gyurka
