Előző írásunkban a Drozd 1030M aktív védelmi rendszert mutattuk be, ezen cikk a továbbfejlesztett változattal, a Drozd 2-vel, és a Shtora 1 rendszerekkel foglalkozik.
A Drozd 2 elődjéhez képest több módosításon is átesett, a rendszer alkotó elemei egyszerűbbek, mégis hatékonyabbak lettek, mint az elődtípus esetében.
Elsőként említhető a rakétákat tároló konténerek elhelyezkedése és mennyisége. A korábbi típus a torony hossztengelyének két oldalán két-két konténerben 4-4 rakétát tárolt, a Drozd-2 esetében a konténerek egyesével helyezkednek el, és oldalanként már nem négy, hanem öt rakéta áll rendelkezésre, melyek a korábbi 40-40 fokos lefedés helyett már 60-60 fokot képesek védeni.
A rakéták űrmérete a korábbi 107 milliméterről 90 milliméterre csökkent, miközben hatékonyságuk a jobb előszilánkosítás miatt növekedett. A Drozd 2 mellé felszerelhető reaktív páncél, így a személyzet védelme nagyságrendekkel növelhető. (A Drozd 1030M esetében ez nem volt lehetséges, mivel a 107 mm-es rakéták néha a jármű felé is szórták a repeszt, ami képes volt elműködtetni az ERA blokkokat. A Drozd 2 esetében a szilánkok már nem robbannak hátrafelé, mint már utaltam rá, a jobb előszilánkosítás miatt.)
Hátrányaként megemlíthető, hogy a gyalogság nem tudja kísérni a páncélost, mikor a védelmi rendszer aktív. (A repeszek és a rakéták könnyen kárt tehetnek a gyalogosokban.)
A Drozd 2 energiafogyasztása 600 Watt körül alakul, a rendszer össztömege 800 kiló.
A Shtora 1
A Shtora-1 egy digitális számítógépből, irányítópanelből, két elektro-optikai egységből (a két doboz a löveg két oldalán), négy lézerbesugárzás-jelzőből a torony tetején, és 12 db, a lézer számára átláthatatlan ködgránátból áll. Az elektro-optikai egységeket és a lézerbesugárzás-jelzőket acéllemezből készült ajtók védik a külső behatásoktól, ha a rendszer nincs aktiválva, ezek csukva vannak. Két működési metódusa van, az egyik a drótvezérlésű, infravörös irányítású rakéták ellen, ez a következőképpen működik:
A drótvezérlésű rakéták - mint pl. a TOW – esetén, a rakéta végén egy nyomjelző van, amely az infravörös érzékelő számára "világít", ez a referenciapont. Az irányítórendszer úgy vezeti célra a rakétát, hogy ezt a referenciapontot igyekszik a célpont közepébe irányítani. A Shtora-1 a rakéta kilövése után a besugárzásjelző adatai alapján az indító jármű felé fordítja a tank tornyát, és a torony elején lévő két elektro-optikai egység egy nagy "hőfoltot" hoz létre. Így a gyengén pislákoló referenciapont - ami a rakétán világít a rávezetést végző katona számára – eltűnik, és a rakéta immár irányíthatatlanul robog tovább. A végén a rakéta vagy a cél előtt csapódik a földbe, vagy túlrepül azon, esetleg jobbra-balra kikerüli, függően attól, hogy a tankhoz képest milyen irányban volt akkor, mikor a hőfolt vetítése megkezdődött, de persze van rá esély, hogy a rakéta optimális röppályán volt mikor a zavarás megkezdődött, így hiába veszti el a rávezető személy a referenciapontot, a rakéta így is eltalálja a célt.
A másik metódus a lézer-rávezetésű rakéták elleni. Amennyiben a torony tetején lévő lézer-besugárzásjelzők egy rávezető sugarat észlelnek, automatikusan ködgránátokat lő ki az adott irányba, így a rávezetés nem lehetséges, hisz a lézersugár nem a tankon, hanem a ködfelhőn fog megtörni. Eközben a parancsnok előtti kijelzőn egy led mutatja, hogy melyik irányból várható a támadás, így arra felé fordíthatja a tornyot (vagy akár az egész harckocsit), hogy a támadás felé nézzen a legerősebb páncélzat. 1999-ben egy teszt folyamán 10db robbanótöltetétől megfosztott "Kornet" páncéltörő rakétával tesztelték a Shtora-1-et, 4 ebből eltalálta a harckocsit, 6 pedig elrepült mellette.
Adatok:
Tömege: 350 kg
Látószög vertikálisan: -5 fok és +25 fok között
Horizontálisan: 360 fok
Elekto-Optikai rendszer: 2x OTShU-1-7
Működési tartomány: 0.7 .. 2.7 mkm
Energiafelhasználás: 1 kW
Fényerősség: 20 mcad
Infrazavaró ködgránátvetők: 12x 81mm 3D17
Fedett hullámhossz: 0.4 .. 14 mkm
Szétterülési idő: 3 másodperc
A felhő egybenmaradási ideje: 20 másodperc
Jász Gábor - Jövőnk.info
