Egy idős házaspár elköltözik szülőfalujából, Csépáról, mivel csak a múlt hónapban hatszor törtek be hozzájuk. Vitték a jószágot, takarmányt, benzint, mindent, ami mozdítható. A faluban tudják, hogy kik a tolvajok, akik lehetetlenné teszik a békés emberi életet, de tanúskodni senki nem mer.
Gondoljuk át, hová jutottunk, és hová vezet ez? A magyarok a hatóság előtt nem állnak ki egymásért – mert a törvény nem őket szolgálja, nem védi a jogos jussot, a becsületes, dolgozó állampolgárt. A magyarok önerőből sem állnak ki egymásért. Feljelentés tenni, tanúskodni, aztán ha valakinek nem tetszik, magyarosan útba igazítani. De a hatóságok impotenciáját nézve az első lépéseket el is lehetne hagyni. De nincs magyaros útbaigazítás. Utolsó megvert rühös kutyaként lehajtjuk a fejünk, és szó nélkül elmegyünk a másik baja mellett.
Kovácsékhoz betörtek. A Pistát elverték. Szabóék költöznek. A másik utcában kiraboltak egy gyereket. A szomszédot épp most erőszakolják. De még nem az én házamban vannak… Lapulj. Költözz. Sunnyogj el lehajtott fejjel. Előbb-utóbb úgyis sorra kerülsz!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
