A sokak által ismert és játszott gombfocit a magyarok találták ki, hogy pontosan mikor alakult ki, azt nehéz lenne megmondani, annyi azonban bizonyos, hogy 1910 körül már gombfociztak hazánkban. A két világháború között elsősorban városi gyerekek időtöltése volt, s helyi csoportokban játszották, azonban ezek szabályai sokszor eltértek egymástól. A szabályok egységesítésére 1958-ban került sor, így lett a gombfociból szabályokkal megregulázott asztali labdarúgás. 1989-ben alakult meg a Magyar Asztalilabdarúgó Szövetség, későbbi nevén Magyar Szektorlabda Szövetség. A világ számos országában az asztali labdarúgás már jelölt különféle sportágakat, ezért került sor a névmódosításra. Kezdetben átalakított kabátgombból készültek a játékosok, a labda pedig sliccgomb vagy inggomb volt, mely mára természetesen sokat változott. A Kárpát-medencén kívül is ismert játék, meghonosodását az ott élő magyarok, illetve a magyarországra látogató külföldiek segítették elő.
A gombfociból, akárcsak a kevésbé ismertebb turulból is rendeztek már világbajnokságot. A turul már több mint száz éves múltra tekint vissza, elsősorban Szegeden és környékén népszerű. Már 1903-ban szabálykönyve jelent meg a játéknak, 1958-ban röpteniszként említik. A turult egy 2 m magas hálóval megosztott, 5x10 méteres pályán játsszák. A játékhoz egy keményfából készült ütő és egy teniszlabda szükséges. A játékot pontra játsszák, amiből hatot kell összegyűjteni egy játszma (szett) megnyeréséhez, amit azonban legalább két pont különbséggel lehet megnyerni. A turul érdekessége, hogy az adogatás itt nem jelent előnyt, mivel az adogat, "aki az előző labdamenetet elvesztette" (Joó Gy., 2006) A szegedi Juhász Gyula Főiskolán a turul 1996 óta már tantárgyként is felvehető.
A méta ősi játékaink egyike, mely igencsak hasonlít az angolszász világban népszerű baseballra. A játékhoz egy bíró és két csapat szükséges, melyek 12 főből állnak, ez egyik csapat az ütőcsapat (támadó), a másik az elkapó (védő). A játék kelléke egy bőrlabda és egy lehetőleg fenyőből készült métaütő. A játékot egy 30x50 méteres pályán játsszák, melynek négy sarkát zászló jelzi. A mérkőzést sorsolással kezdik, így döntik el, ki lesz az ütő csapat. A játékidő hossza a két csapat megállapodásától függően változhat.
A magyar alapítású küzdősportnak, a barantának egyre több híve van országszerte, a ZMNE választható tantárgyai között is szerepel. Ősi harcművészetünk (birkózás, ökölharc, vívás, íjászat, lovaglás), mozgáskultúránk továbbélését testesíti meg ez a sport. A baranta jelentése: "harcra, hadjáratra való felkészülés, törvényesen alkalmazható erőszak, ill. az erőszak alkalmazása. Az ellenség megsemmisítésére való törekvés esetén Böllönnek nevezzük. "A két világháború között nemzeti érzelmű katonatisztek első próbálkozása volt, hogy megismertessék a kor emberét őseink eme kincsével. Néhány évtized múlva szintén katonatisztek alkották meg a ma ismert baranta alapjait, melynek eredményeként 1997-ben megalapították szövetségüket is.
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
