Ez a költői kérdés nem is annyira költői, sokkal valósabb, sőt mondhatnánk véresebb kérdése mai társadalmunknak.
A népeknek sajátosságaik vannak, és nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyenek, melyek a népünkre jellemző sajátosságok. Erre nem azért van szükség, mert öncélúan elemezgetni akarunk, hanem azért, mert szükséges pontos képet felállítani, mit várhatunk a jövőtől, terveinktől.
Csak egy példa. A magyar ember alapvetően szalmaláng típusú. Hamar nekiugrik, de nagyon hamar lelohad a kedve, és sajnos nagyon hamar fel is adja. Természetesen nem a kirívó példákat, ősöket kell most alapul venni, hanem az általánosat. Baj ez? Nem! A magyar ilyen. Ilyen volt-e nem tudjuk, de a Kárpát-medence ilyenné tett. A magyar embernek, ha ültetni kellett, volt egy hete. Ha aratni kellett, volt egy hete. A terület és az éghajlat sajátossága, hogy bőven adakozik az itt élőknek, de a munkák nagyon nagy lendületet kívánnak, ezzel a lendülettel viszont nem lehet tartósan, egészségesen dolgozni. Tehát ilyenné kellett válni, hogy itt megfelelő életminőségben élhessünk.
A történelem során a magyarságra jellemző volt ez a hirtelenség, ez a fajta tüzes virtus, és a virtusból adódó hősies viselkedés. Bátorság, merészség, néha már-már meggondolatlan hajlam a hősiességre és a harci nehézségek kérdés nélküli bevállalására. Ez a viselkedés, a hősiesség áldozatai ellenére ezer évig védelmezte az országot, akár sokszoros túlerővel szemben is, és soha nem alkudott meg. Forradalmas, szabadságmániás nemzetnek tartottak minket.
Ma a helyzet szinte siralmasan megfordult. A magyar ember kétféle betegségben viszi a pálmát világ viszonylatban. A szív és érrendszeri betegségek, és a rák. Mellette mint népbetegség, az alkoholizmus. Ezeket a betegségeket sokáig ráfogták mindenre. Volt hibás az étkezésünktől kezdve a porig minden. Az elmúlt tíz év vizsgálatai rámutattak, hogy mindkét betegség egyik alap kiváltó oka a genetikai hajlam mellett, a stressz.
Mi is a stressz? A szervezet reakciója. Nem köztudott, de van pozitív, és negatív stressz. A pozitív stresszt érzi például az, aki sportol, és a küzdelem hevét érzi. A negatív és a pozitív stressz közötti különbség, hogy a negatív stresszt más hatások váltják ki, melyek rendszerint állandósulnak. Kialakul egy szorongás, és az állandósult stressz kóros elváltozásokat okoz. Nem vezet minden stressz rákhoz, de más hatásokkal együtt nagyban elősegíti.
De mi a stressz legmélye? Az a gyökér, ahonnan kinő ez a káros gaz? Nézzük meg a stresszről írt tanulmányokat. Szinte 90%-ban a munkahelyi (ide tartozik pl az építkezés is), vagy családi stresszről beszélnek. A lényeg, hogy az illető fél attól hogy nem felel meg, munkáját leminősítik, hogy nem végez, hogy a családban nem állja meg a helyét, nem tud teljesíteni az ágyban, és sorolhatóak a példák, melyeknek alapvető gyökere a FÉLELEM. És a félelem az alapja a stresszből kinövő szorongásnak is. Természetesen onnantól kezdve más és más pszichés megbetegedést is okoznak.
Ezek az emberek valójában félelemben élnek. Mára a félelemnek egy teljesen új fajtája is kialakult. Ez magával az élettel kapcsolatos, a bűnözéssel, a vagyontárgyak és az élet féltésével.
Mivel ez népbetegség, kijelenthetjük, a népünk félelemben él. Fél a bankoktól, ha kinyitja a száját a hatalomtól. A munkaadótól, a főbérlőtől, felettesétől, az elvárásoktól, a számláktól, a cigányoktól, és még sorolhatnánk.
Hozzá adódik a félelem érzéséhez, sokakban nem is tudatosan, de valamilyen szinten mindenki tisztában van vele. Már-már szinte az orwelli 1984. Minden bekamerázva. A 'nagytestvér' mindent lát. A munkaadó, a rendőr, maga a hatalom. Munkahelyi kameráink interneten keresztül elérhetőek. A hatalom akkor csatlakozik rá bármelyikre, amikor csak akar. Internetcímen keresztül minden otthoni webkamera kívülről elindítható, és tudtunkon kívül az néz bele aki akar. Már aki ért hozzá, de a hatalom ehhez is ért természetesen. Munkahelyeink, utcák, autópályák, webkamerák, megfigyelés, ellenőrzés, kontroll.
Ez sokakban ott dolgozik a tudatalattiban.
A következtetés tehát szinte siralmas a magyar népre vonatkozóan. Az a nép, mely mindig lázadt a rabiga ellen, mindig bátor és hősies nép volt, mára a világ népei között kimagasló számban bizonyíthatóan fél. Ez a félelem pedig a nép nagy részében annyira állandósult, hogy gyávasággá vált.
Amikor majd 15 évvel ezelőtt az MNA 1945 óta először árpádsávos zászlókkal végigmasírozott a budai váron, sokan fellélegeztek: végre. De sokkal többen mondták, jajjjajj, ebből baj lesz, még a végén megint háború lesz, csak nehogy bajom legyen ebből. Általános nézet, és a mai napig tartja magát.
Lehet-e félelemben élni? A félelemből kialakuló betegségek bizonyítják: nem lehet. Az Isten minket bátor nemzetnek teremtett, és aki nem az, az megkapja a büntetését. Félelemért, gyávaságért betegség. Kit okol a betegségért a beteg? Nos, okolja csak saját magát. Ne a felgyorsult világot, mert csak azért felgyorsult, mert elfogadtad ezt a sztereotípiát. Ne a társadalmat, mert a társadalomban élhetsz igen nyugodt, és kiegyensúlyozott életet is. Csak az igényeket kell a lehetőségekhez igazítani. De mi van az életféltéssel? A válasz a cikk lelkületéből adódik.
Virtus, hősiesség, bátorság! Ha kell az életem árán is. De nem fogok lehajtott fejjel, megtűrtként, elnyomva élni a saját hazámban.
Válassz! De ha meghajtod a fejed, jutalmad mindenképpen a nyomorúság lesz. Vagy azért mert leigázott vagy és kihasználnak, leélnek, vagy azért, mert emészted magad emiatt, és belebetegszel!
Végül ráutalnék, az MNA idei elhíresült nagy táborára. Legtöbb kritika azért érte a tábort, mert valós harci körülményeket produkáltunk emberek számára. Orrtörés, kiesett fog, felszakadt fej. De ezek az emberek az életben először megízlelték a helytállás, a kitartás, a győzelem ízét! Kihúzott derékkal, büszkén mentek haza, és soha többé nem lehet letörni, megalázni, beolvasztani őket. Igazi magyar harcosokká váltak. MERT LEGYŐZTÉK A FÉLELMEIKET!
Gyártó István – Jövőnk.info
