A napokban indítottuk el „Teret az igazságnak” elnevezésű akciónkat, melynek célja az államilag támogatott, eltitkolt, elhazudott bűnüldözési tények leleplezése. Rendre előfordulnak olyan gyilkossági ügyek, melyek minden kérdőjele, és egyértelmű bizonyítékai ellenére a nyomozó hatóságok ráhúzzák az öngyilkosság-sablont. A cél, hogy leplezzék az eldurvuló bűnözési hullámot, eltussolják az etnikai színezetű cselekményeket, de egyes esetekben a kényelem és a statisztikák javítása kedvéért is ekképp „gyorsítják az eljárást”.
Az akció meghirdetése utáni kutakodás során több hasonló cselekménybe botlunk, ahol (ha nem tételezünk fel maffiakapcsolatokat) látszólag nincs is különösebb politikai oka a sumákolásnak. A nyilvánvalóan gyanús körülmények ellenére az igazság mégis fedve marad.
Joggal merül fel a kérdés, ha ilyen kis horderejű ügyekben ez az eljárás, vajon a komolyabb ügyek igazságtartalmát illetőleg mit tudhat meg a közönség? Valószínűleg semmit! Itt van az alsóőrsi lövöldözés. Valaki golyóálló mellényben lődözni kezd, aztán öngyilkos lesz? Persze a legvalószínűtlenebb történetek kerülnek tálalásra. De a mai napig sem tudjuk pontosan, mi történt Móron?
De hogy ne csak a bűncselekményeket nézzük: a sertésinfluenza hazugsága szintén államilag támogatott volt. Hazudik az állam, hazudik a rendőrség, hazudnak a szakértők. A hírek igazságtartalma mindig csak annyi, hogy történt valami. A magyarázatok előtt ki is lehet kapcsolni a készülékeket. A hazugságok országa lettünk!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
