A család a társadalom alapegysége, amit olyan személyek alkotnak, akiket házassági, vérségi kapcsolat (vagy örökbefogadás) fog egybe. A tagjai közös háztartásban, egy fedél alatt élnek, közös kultúrával, ám egyéni vonásokkal rendelkeznek. Funkciói alapján beszélhetünk fogyasztási, termelési, reprodukciós, a felnőttek pszichés védelmét, valamint a gyermekek szocializációját szolgáló szerepéről. A szocializáció a társadalomba illeszkedés folyamata, amelynek során az egyén megismeri önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. A gyermekek legelső modelljei a szülők, felmenőik nemi identitásuk kialakulásában is nagy szerepet játszanak. A család biztonságot nyújt, interakciós terül szolgál felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Az énkép kialakulása is legfőképp ezen keretekhez köthető. A család működését befolyásolja az általa teremtett értékrend, a hagyományok, a szerepek, az életvezetés (pl egészséges életmód, a családi konfliktusok/változások kezelésének módja), a család típusa (2szülős, 1szülős, többszörös házasság, örökbefogadás).
A gyermek nevelése elsődlegesen szintén családi körben zajlik, melynek része a jutalmazás és a büntetés. Ezeket illetően fontos néhány szabályt a szülőknek mindenkor szem előtt tartaniuk. Jutalmazni azt a viselkedésformát szoktuk, melyet helyesnek tartunk, s mintegy ösztönözzük a további megfelelő viselkedésre. Ez öröm a gyermeknek, s növeli az önbizalmát. Beszélhetünk szóbeli, tárgyi, szimbolikus, metakommunikatív jutalmazásról. Alapszabály, hogy a gyermeket ne halmozzuk el tárgyi jutalmakkal, ügyeljünk, hogy a jutalom ne vegye át a kontrollt a gyermek belső motivációja felett. Büntetésre veszélyesnek, helytelennek ítélt viselkedésformák esetén lehet szükség, melynek célja a megelőzés. Kizárólag akkor kerüljön sor rá, amikor az eset történt. Soha ne szégyenítsük meg a gyermeket, s büntetést mindig kísérje magyarázat. Ha nem szándékos volt a helytelen cselekvés, a gyermek nem büntethető meg. Mindig figyeljünk a büntetés mértékére.
Nem lehet kellően hangsúlyozni, hogy a szülő példája a lehető legerősebb hatás a gyermek számára. Kulcsszemély az utód életében, akkora jelentőséggel bír, hogy segítője/biztosítéka gyermeke lelki egyensúlyának. Megkülönböztetünk pozitív, értékképző és fejlődést elősegítő, valamint negatív, pusztító indíttatású (szorongáskeltő, bántalmazó stb) szülői hatásokat.
A család értékrendje befolyásolja tagjainak magatartását, életminőséget meghatározó funkciója van. Az "értékek" az egyén és a társadalom számára fontossági sorrendet fejeznek ki, jelentik továbbá azt, amit előnyben részesítünk, amire törekszünk. Gyakorlati viselkedés során viselkedési előírások lesznek, amelyek alakítják a normákat és a szabályokat. A gyermekek ezeket viszik tovább, s örökítik saját gyermekeik számára.
A kommunikáció nélkülözhetetlen eszköz embertársaink felé, szakítsunk elég időt, kellő figyelmet családtagjaink számára. Főleg serdülőkorú gyermekünkkel szemben elengedhetetlen a törődés ezen formája. Nem megfelelő kommunikáció esetén szakemberhez is fordulhatunk segítségért, ám sose felejtsük, a megelőzés kevesebb energiát igényel, mint az orvoslás!
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
