Az árvízi időszak után a nagy nemzeti összefogás illúziójába belerondítottunk azzal, hogy nyilvánosság elé tártuk az árvízi védekezés árnyoldalait. Szó esett a hiányos védelmi munkákról, sikkasztásról, árvíz-bizniszről. Röstelljük, hogy okvetetlenkedésünkkel ismét megtörjük az „országláncot”, de egy apróságra felhívnánk a figyelmet. (Mely egyébként akkori meglátásainkat igazolja.)
Jelesen a homokzsákokról van szó. Az említett cikkben leírtuk, hogy többek között a homokzsákok beszerzése és kezelése is üzletet jelent – az összefogást és önzetlen segítségnyújtást igénylő katasztrófahelyzetben. A zsákokból készlet nem volt, külső beszállítóktól kerültek beszerzésre, jó pénzért. A zsákok pedig veszélyes hulladéknak minősülnek, a megsemmisítésük is pénzbe kerül. Az egyes áradások között (melyek között volt, hogy csak egy-két hét telt el) a lerakott homokzsákokat rendre felszedték, és gyorsan vitték is megsemmisíteni – fő az alaposság. Aztán jött a következő árhullám, újabb zsákokat kellett beszerezni, újrarakni – miközben néhol már megint eső után köpönyeg volt, mivel már állt a házakban a víz.
Az ár levonult, eltelt három hónap. Ennek ellenére az országban szerte szét, szinte minden árvíz által érintett településen lépten-nyomon a használt homokzsákok halmaiba botlunk, még a főutak mentén is. Hagy kérdezzük meg: már nem veszélyes a zsák-hulladék?
Ha szétlopott, elsikkasztott védekezés után még a lakosságtól várják az árvíz-biznisz utólagos szponzorálását, legalább arra figyelnének, hogy ne emlékeztessenek ezek a szemétkupacok a minden helyzetet kihasználó élősködésre!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
