A magyar ember jellemzője, hogy általános búskomorságban van, de ez már így megy több mint száz éve, vagy talán több évszázada. Szomorúak, fájdalmasak verseink, ódáink, lásd két legnagyobb nemzeti dalunkat, a Szózatot és a Himnuszt. A lélek érzéseinek, legbelsőbb gondolatainknak dallamai ezek a szomorú kinyilatkoztatások – ha bor és a sör szabadon folyik, akkor a mulatság is szomorúvá válik, magába süllyed, roskad a magyar, és nem vidám kacagás, hanem könnyhullatás a vége. Sírva vígad a magyar.
Valami miatt búskomor, fájdalmas a lelkünk, de már a Világháborúk és Trianon előtt is az volt. Ősi tudatalatti sóvárgás ez, egy jobb, szebb múlt után, amely valaha a miénk volt. Ma a korszakváltás küszöbén végre talán esélyünk van arra, hogy újra önmagunkra találjunk. De mindehhez befelé, lelkünk legmélyébe kell fordulnunk, hogy onnan hozzuk elő tudatunkat: a szunnyadó magyar néplelket.
Soha nem is gondolunk arra, hogy miért is vagyunk mi magyarok, miért születtünk annak? Nem egy Isteni rendeltetés, hogy ily tudatban és létben kell napvilágot látnunk: hogy magyarnak születtünk?!
Ha már az Öregisten így döntött, akkor nem az a feladatunk ebben az életben, hogy minél magyarabban éljük le életünket? Ugyanis csak ekkor teljesítjük életünk értelmét, s teremtőnk akaratát.
Nem azért bűnhődünk-e, mert hagyjuk ebek harmincadjára jutni Őseinktől örökölt hagyományainkat, magyarságunkat, szégyelljük nyelvünket, hagyjuk elvenni történelmünket? Jobb, szebb, ami idegen és külföldi és közben tönkretesszük édes anyanyelvünket? Melyről tárgyilagos és nagy tudású nyelvészek (Mezzofanti vatikáni bíboros és Sir Bowring angol nyelvész) úgy nyilatkoztak, hogy a világ legelső és legszebb nyelve, amely szerkezetében nyelvészetileg páratlan…
Miért nem vagyunk olyanok, mint szomszédaink, akik büszkék nemzeti mivoltukra? Igaz ugyan, hogy többnyire ajándékként kapták tőlünk, magyaroktól…
(A tótok állami címerüket, népzenéjüket, népművészetüket lopták; a románok az írásbeliséget is tőlünk örökölték, ugyanis Bethlen Gábor nyomtatta az első oláh Bibliát; a németek Niebelung legendáját Géza Fejedelem íratta le Esztergomban; a szerbek Nándorfehérvár diadalát kapták tőlünk…)
Védtük Európát a mongollal, törökkel szemben, miközben jó szittya vérünk csak egyre fogyott, és a környező népek egyre erősödtek. Ha most a huszonnegyedik órában nem ébredünk fel, és nem követeljük vissza ősi jussunkat, és nem kezdjük el megélni magyarságunkat, nem támasztjuk fel a magyar szellem sajátosságait, és nem éljük meg újból hagyományainkat… Akkor nem kell idegen megszállás, háború… Szépen lassan elveszik a magyar, és marad a helyén egy multikulti söpredék. Ez, bár lehet, hogy magyarnak hívja magát, nem más, mint rabszolga, hazátlan, gyökértelen semmire való hulladék!
Ahhoz, hogy ez ne így legyen, tisztában kell lenni nemzeti hagyományainkkal, őstörténetünkkel és gyökereinkkel. A mostani időpont, így augusztus 20. környéke jó alkalom arra, hogy egy szeletet megismerhessünk belőle. Mit is ünneplünk augusztus 20-án?
Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás emléknapja.
Bár uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé. Ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon - VII. Gergely pápa hozzájárulásával - oltárra emeltette I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzék meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az összenemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a Nemzetvezető parancsára Nyugatra menekítették a fosztogató bolsevik horda elől. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.
Államiságunk ünnepén meg kell ismerkednünk a tradicionális magyar állam irányító elveivel, alkotmányosságunk alapjaival, amelyek a világon a legkorábban jöttek létre. Így egyedülállónak mondhatjuk ezt is, mint sok más eddig már feltárt tényt. Három fő témát fogok érinteni:
1. A szkíta államiság erkölcs alapjait;
2. A vérszerződést;
3. A Szentkorona tant;
Az íjfeszítő népek, így a szkíták közösségét is csak államban, birodalomban, illetve annak ismérveit hordozni képes szervezetben képzelhetjük el. A magas kultúrájú birodalmak irányítása elképzelhetetlen magas szintű központi irányítás nélkül.
A szkíta állam vérségi kötelékekre épült: elsősorban törzsi szerveződéseken alapuló szövetségi hatalom volt, melynek élen a fejedelem, ill. az Istentől rendelt szakrális uralkodó állt.
A vérségi kapcsolatokra épülő társadalmak nem hódító jellegűek, ahogyan ezt történelmünk során szépen láthatjuk is. Őseink soha nem akartak nagyobb területet elfoglalni, mint népeink Ősöktől örökölt jogos jussa. A Kárpát-medencén túl soha nem foglaltunk el területeket, csupán büntető, rendszabályozó hadjáratokat folytattunk. Ugyanez igaz a keletre is: a sztyeppe övezetnél távolabb soha nem foglaltunk el területeket.
Ha az árpádi vérszerződést ma olyan jogforrásnak tekintjük, amely országot, szövetséget, azaz népet, nemzetet megalapítani képes, ugyanezt kell tennünk, ha korábbi ilyen szerződéseket találunk történelmünkben. A szkítákról már van ilyen hírforrásunk. Hérodotosz mondja a következőt:
„Évente egyszer az elöljárók, ki-ki a maga földterületén vérükkel bort vegyítenek, amelyből mindazok a szkíták isznak, akik legalább egy ellenséget megöltek már.”
Tehát eleink minden évben SZERT ültek, ahol időről – időre megújították szent szövetségüket a vérszerződés által. Feltételezem ez a szövetség létrejött az egyszerű harcosok és a törzsi vezetőjük között és a törzsi vezetők és a király között, szent időben, szent helyen.
Így az évente összegyűlő nép megerősítette szövetségét uralkodójával, rajta keresztül Istennel és ez által saját sorsáról is határozott.
Ha az uralkodó méltatlan volt a nemzet vezetésére, akkor a nemzet le is válthatta, amiről szintén görög forrásokból olvashatunk.
A szkíta népek hagyományaiban eszerint régről és igen erősen él a nép joga a beleszólásra, a létrejött hatalomban való tevékeny részvételre, vagyis a népfelség elvének gyakorlására. Ez csak olyan társadalomban lehetséges ahol a nemzet tagjait egyforma jogok illetik meg. Itt hangsúlyozom a nemzet tagjait. Nem jöttmentekről, nem népről, lakosságról van szó, hanem közös származástudattal, közös nyelvvel rendelkező, a haza sorsában tevőlegesen résztvevő és azért halni is hajlandó emberek közösségéről.
Le kell szögeznünk, hiszen írott (görög, római, perzsa) forrásokból bizonyíthatjuk, hogy Szkítia igenis államként működött, mert szuverén volt, mert volt egységes területe, voltak határai. Volt erős, önálló hadserege, mely a kor legerősebbnek számító haderejével, a perzsákkal szemben is sikeresen védte meg a birodalom területét. Volt nagyfejedelme, királya. A szkíták első királyát szintén görög forrásokból ismerhetjük, ők Targitaoszként nevezik meg. Volt külpolitikája, melyet szintén az említett népek írásos emlékeiből ismerhetünk meg.
Az íjfeszítő népek jelenléte a Kárpát-medencében folytonos. A fellelt csontmaradványok genetikai vizsgálata bebizonyította, hogy 40 000 évre visszamenőleg 20%-ban a mai népességgel egyező népcsoport élt itt, 20 000 évre visszamenőleg pedig 40%-ban azonos a maival. Nem véletlen, hogy bár katonai erejüknél fogva birtokolhatták volna Európa más tájait is a hunok, akárcsak később az avarok és a magyarok csak ezt a földet tekintették sajátjuknak.
Hitem szerint Álmos és Árpád vezetésével nem honfoglalás történt, hanem az Eurázsiai sztyeppéken törzsi tagoltságban élő szittya népek egyesítése és a Magyar törzs vezérlete alatt hazatelepítése az Őshazába, a Kárpát-medencébe. Ezért van az, hogy a Kárpát Hazán kívül jelentős népességű rokon népünk nem él. Itt hívnám fel figyelmeteket a Bíró „Berger” András Zsolt antropológus és az általa létrehozott Turán Szövetség által propagált Kurultáj, és különböző rokon népek gyártásának veszélyére, mely szerintem nem más, mint a mára már elfogadhatatlanná vált finn-ugor elmélet keletre tolása, így a régi pótlására kitalált új eredethamisítás.
Mielőtt rátérnénk az Árpád vezetésével létrejött új törzsszövetség megalakulására és az első írásban is megmaradt alkotmányunk, a Vérszerződés ismertetésére, ki kell térnünk az atillai hun birodalom bemutatására is.
Ammianus Marcellinus feljegyzéseiből kaphatunk képet a hunok társadalmi szerveződéséről: „Nem vezeti őket királyi hatalom szigora, megelégszenek azzal, hogy egyik törzsfőjüket viharos tülekedéssel vezérré választják.”, vagy „A hunok a komolyabb ügyeket lovon ülve közösen tanácskozzák meg.” Az ilyen alkalom nemzetségi vagy törzsi tanács ülése lehetett.
A társadalmi felépítmény legkisebb egysége a család, felette a nagycsalád, a nemzetség, majd a törzsek. Ezek egy magasabb egységben, a törzsszövetségségben kapcsolódtak össze. Ami a legfontosabb: a kisebb egységek, majd feljebb a népek is a birodalomban megtartják önrendelkezési jogukat. Nem olvadnak egymásba, ily módon a hunok birodalma sok kis államocskának az összessége, melyek csak a közös veszély órájában kapcsolódnak össze.
Bölcs Leó szerint: „..a csata napjáig a nemzetségek a törzsek szerint el vannak széledve, lovaikat télen-nyáron legeltetve”.
A tisztségek örökletesek, ez a szabály nem csak az uralkodó, hanem a csatlakozott népekre is áll. Jordanes dicsekszik vele, hogy a hunokhoz csatlakozott gótoknak királyaik vannak.
Minthogy pedig a legkisebb nemzetség feje is kagán a maga birodalmában, csak természetes, hogy ugyanazon elvek érvényesek rá is, mint a nagybirodalom fejére, a nagyfejedelemre is. Ez jól szemlélteti, hogy az állam egészen apró részek egyesülése révén áll elő. A méltóságok nem üres címek, hanem a tényleges hatalmat jelentik.
A nagyfejedelem közvetlenül csak saját törzse, népe fölött gyakorol hatalmat. A hun birodalomban a 24 törzs és 108 nemzetség maguk választják a felettük lévő legfőbb hatalmat, a nagyfejedelmet. Ez egészen Atilla hatalomra kerüléséig így lehetett. Atilla emelkedése egyrészt isteni kiválasztás, feladatra való elhívás, másrészt ősei már a IV. század végére megszerezték és folytonosan megtartották a nagyfejedelmi hatalmat. Ennek az időszaknak a végére már kialakulhatott egy állandó jellegű szervezett törzsszövetség. A törzsfő nemzetsége isteni akarattal a többi törzsfő nemzetsége fölé emelkedett, és ebből a nemzetségből, a Turul Nemzetségből származtatják magukat Árpád-házi királyaink.
E folyamat Atillával betetőződik, Ő már egy hun állam feje és hatalma korlátlan. Kézai jelzője szerint a hunok „római módra” Atillát teszik maguk fölé királynak. Ami hitem szerint valódi királyságot jelent és szerintem a Szentkorona Atillának készült, mely az avar birodalom bukásával, Nagy Károly rabló hadjárata révén került nyugatra, de erről majd később.
Atilla korai halálával szakrális uralkodó nélkül nem tudott fen maradni a birodalom. Utódai Dengizik, Irnik, Kuvrat, már csak első törzsfők, a törzsi autonómián nyugvó törzsszövetség vezetői lehettek. Mígnem az újabb Kárpát-medencei hunok, az avarok törzsfői közül, hasonló folyamatok és szükségszerűségek következtében Baján kagán járja meg ismét az atilláéhoz hasonló emelkedés lépcsőfokait.
Mivel Atilla is a SZER a Vérszerződés erejével lett a hunok leghatalmasabb uralkodója – a Pusztaszeri – SZER csak megismétlése, a Turul Dinasztia újbóli hatalomra emelése, az ősi alkotmányalapításnak mondhatni annak – új szereplőkkel való felújítása és megpecsételése volt.
De nézzük mit is tartalmazott!
1. Ameddig életünk tart, sőt utódaink életének fogytáig mindig Álmos vezér ivadéka lesz a vezérünk.
2. Ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban.
3. Azok a fejedelmi személyek, akik szabad akaratukból Álmost vezérnek választották, soha a vezér tanácsából ki ne maradjanak.
4. Ha valaki az utódok személye közül a vezérhez hűtlen lenne, és viszályt keltene a vezér és rokonai között, annak úgy hulljon a vére, ahogy a miénk hullott, amikor Álmossal vérszerződést kötöttünk.
5. Hogyha valaki az utódok közül a vérszerződést megszegné, azt örök átok sújtsa.
Roppant ősi bölcsesség sugallta ezeket a határozatokat, mert ezek ugyanakkor, amidőn gondoskodtak arról, hogy a fejedelem mindenkor nemzeti és ne idegen legyen, egyszer és mindenkorra kizárták a viszályt a fejedelmi hatalom betöltésénél azáltal, hogy az Árpád-ház esedékes jelöltjei közül a tapasztalt hét nemzetségfő tanács szerint a legalkalmasabbat választották. Más szóval az Árpád-házra korlátozott királyválasztás alkotmányos rendje került bevezetésre, az alkalmasság kritériuma érvényesült, ellentétben az elsőszülöttség mechanikus elvével szemben.
Ez volt annak az ősi hitvallás kegyeletéből fakadt mágikus hatalomnak a forrása, amely honfoglaló őseinket megbonthatatlan egységükkel a X. század Európájának legnagyobb katonai hatalmává emelte és megmaradt ilyennek mindaddig, ameddig a vérszerződésben megnyilatkozó hitvallás megmaradt őseink államrendjének uralkodó normájaként. Ezt a korszakot a belső nyugalom és a kifelé mutatott erő jellemezte.
Ezen az ősi szerződésünk adja a stabil alapot az István király által megalkotott, ősi alkotmányunkhoz a Szent Korona tanhoz is.
A Szent Korona bemutatását, történetének ismertetését most mellőzném, csupán csak az előadás szempontjából fontos tényeket jegyezném meg.
Miután az az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978 január 6-án visszakerült Magyarországra. Ekkor egy négytagú mérnökökbõl álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a "hagyományos" nézeteket. Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak: a Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő - feltehetően Szűz Mária, Raffael- és Uriel arkangyalok képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket.
Hogy az immár szakmailag bizonyítottan egységes korona hol és mikor készülhetett arra is több nézet van. Csomor Lajos szerint "a Kaukázusban készült hun formában, hun és párthus valamint kaukázusi ábrázolási hagyományok szerint, hun és párthus viseletek ábrázolásával hun és kaukázusi munkamódszerrel" a IV. században. Mivel a dunhuangi 325-ös barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronánkhoz hasonló kör- és keresztpántos korona látható, felvetődik a kérdés, hogy nem egy ősi hun fejedelmi viselet túléléséről van-e szó. Előadásomban utaltam rá, hogy szerintem Atilla számára készült.
Szigeti István szerint Szent Koronánk ott volt az avarok aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, vagy valamelyik avar kagán (el)adott neki. Vannak adataink arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenben hódoló látogatást tett és megkeresztelkedett 796-ban a csodálatos avar ékszerek között volt egy drága mívű korona is és hódolata jeléül felajánlotta Nagy Károlynak. Feltehető, hogy ezekkel az avar kincsekkel együtt került Szent Koronánk Aachenbe. III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlyt ezzel a koronával koronázta meg. A korona Nagy Károly halála (804) után az uralkodóval 1000-ig Aachen-ben a sírban nyugodott. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját. Amikor október 2-án Rómába érkezett, a Szent Koronát is magával vitte és átadta II. Szilveszter pápának, aki neki barátja volt. II. Szilveszter pápa (Gilbert) pedig ezt a koronát küldte vissza Szent István követelésére 1000. karácsonyán.
A koronáknak három típusát ismerjük:
1. a házi korona, melyre semmiféle megkötés nem vonatkozik;
2. az országló korona, melyet az uralkodóknak meghatározott alkalmakkor viselni kellett,
3. a beavató korona, melynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak; európai képviselője egyedül a Magyar Szent Korona. Ezt az uralkodó csak koronázáskor viselheti, amúgy két koronaőr őrzi. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhat hozzá, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi és az érsek helyezi a király fejére. A magyarok királyainak koronája az államiság jelképe lett, ebből alakult ki a világon egyedülálló Szentkorona Tan.
A törzsi szervezet felbomlása és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence egész szabad lakossága számára István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek biztosítása végett István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori király) az ország fölé helyezte, felajánlotta SZŰZ MÁRIÁNAK. Szent Istvánnak "Intelmei" szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket. Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második alkotmányának írásban megmaradt emléke.
A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó - nem kirekesztő -, ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is. "A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának" (Kocsis István).
A Szentkorona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás. Az 1920. évi magyar nemzetgyűlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szentkorona-tan szellemében tárgyalta.
A Szentkorona-tan alapján Magyarország utolsó legitim miniszter elnöke mártír nemzetvezetőnk Szálasi Ferenc volt, Ő az utolsó magyar államfő, aki a Szent Koronára tette le a hivatali esküjét.
A második világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyar néppel, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szentkorona-tan, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni. A törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig - 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is - helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság helyreállításának a kérdését. Így a regnáló hatalom jelenleg Magyarországon illegitim.
Most pedig ismerkedjünk meg egy kicsit a Szentkorona-tan tartalmával is!
1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, I. István király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerződés létrehozása volt, mely a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak. A Szent Korona Tan Szent István tudatos államjogi alkotása.
A Szent Korona Tan az idők folyamán finomult, részleteződött. A XV. században Zsigmond királlyal összekülönböző magyar főurak az Szent Korona nevében, a királytól függetlenül kormányozták az országot. Werbőczy István Hármaskönyvében (Bécs, 1515) a Szent Korona teste az ország területe, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik; továbbá jószágvesztés esetén a birtok visszaszáll a Koronára és a király csak azért adományozhatja tovább, mert a koronázással a Szent Korona jogai átruházódnak rá.
A társországok, Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia a Szent Korona országai.
1613-ban Révay Péter Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona vagyis A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata című könyvében, valamint egy másikban, A magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben részletesen kifejti, és a törvények törvényének nevezi a Szentkorona Tant.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.
Az I. világháborúban elszenvedett vereség után a magyar állam immár királyától megfosztva megőrizte államformáját, a királyságot. A hatalmat az ú.n. Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta.
1944. október 16-án a kormányzótól a hatalmat a nemzetvezető Szálasi Ferenc vette át és tette le az esküt a Szent Koronára.
A Szent Korona Tan összefoglalása
1. Őfelsége a Szent Korona személy (jogi személy);
2. A Szent Korona a magyar állameszme megtestesítője;
3. A Szent Korona teste az ország teste, vagyis az ország földje;
4. A Szent Korona tagjai a korona országainak polgárai;
5. A Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a legfőbb felség;
6. A Szent Korona a mindenkori uralkodó fölött áll, az uralkodó a Korona nevében kormányoz;
1-2. A Szent Korona, mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő. Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése. Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.
3. A föld illetve általánosságban természeti erőforrások a Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek. Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. (Környezetszennyezés, élettér kizsákmányolása pl.: erdőirtással, intenzív mezőgazdaság vegyszereivel stb.) A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlovénia.
4. A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai. Tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szent Korona Tan. Tehát a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén, felség, népfelség elvének.
5. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona Tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a nemzettestvérek egyenlők, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szentkorona Tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek.
6. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az õ hatalma is csak a Koronától ered. Az uralkodó címe, miszerint király, miniszterelnök, vagy köztársasági elnök, már csak másodlagos kérdés. A magyar királyokat az országgyűlés választotta, akár a mai demokratikus vezetőket.
A Szent Korona Tan tehát ősi, demokratikus alapokon nyugvó eszme, amely korát meghaladó módon biztosította az emberek egyenlőségét, kötelezte a főhatalmat az alkotmány betartására, a főhatalmat választhatóvá és leválthatóvá tette, biztosította a kisebbségek védelmét, a vendégek tiszteletben tartását, védte az ország függetlenségét, az államnak jogi személyiséget adott.
A Szent Korona Tan és a mai alkotmány kérdései
A Szent Korona Tan hagyománya és eszmerendszere fontos hagyomány volt a magyar állam eszméjében I. Istvántól a II. világháborúig. A Szent Korona Tanhoz társított értékek, a demokratikusság, a népuralom, a főhatalom választhatósága, és visszahívhatósága, a társadalmi türelmesség (tolerancia) és a más népek tisztelete.
E magasztos téma méltó befejezéséül hadd idézzek Lajdi Péter unokatestvérem, Amit a Magyar Szent Koronáról tudni illik című tanulmányából: „1947-ben Mindszenty József jóváhagyott egy kápolnaépítési tervet. Ezt a tervet építészmérnök készítette, de Jézus sugalmazása alapján. A sugallatot Kovácsics Mária, Natália nővér Jézustól kapta. Ebben az utasításban Jézus elmondta, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy Édesanyját Vele egyenlő rangban tiszteljék és ünnepeljék. Kinyilvánította azt az akaratát, hogy Édesanyját mint a Világ Királynőjét tiszteljék, mert Ő maga a Világ Királya.
Továbbá azt kérte, hogy a Világ Királynőjének ünnepe május 1. legyen – azért azon a napon, mert korábban ezt a napot a kereszténység ellenségei is ünnepnek tették meg. XII. Pius pápa mindezen kéréseket megfogadta, és 1942-ben Szűz Mária címei közé felvette a Világ Királynője címet is. Az ünnep rendszeres megülése, illetve elindítása még mindig vár a magyar nemzetre.
Ugyanakkor Jézus kifejezte azt az óhaját is, hogy a világ kereszténységének megtisztítását és a világ teljes megtérését Magyarországról akarja elindítani, és ennek a hatalmas munkának a vezetését Édesanyjára bízta. Azt akarja, hogy a Világ Királynőjének földi székhelye Magyarországon, Szűz Mária Országában legyen.
Jézus kijelölte Szűz Mária leendő székhelyének pontos helyét is a Budai-hegyekben, a Norma-fánál, az Anna-réten az Anna-kápolna mellett. Ezen a helyen kell felépíteni azt a kápolnát, melynek neve: Világ Királynője Engesztelő Kápolna. Ez a kápolna lesz Szűz Mária földi székhelye. … Szűz Máriának a Világ Királynője rangra történő emelése közvetlenül megelőzte Jézusnak, a Világ Királyának a kereszténység végső győzelméért indított utolsó harcát.
Ugyanakkor Jézus útmutatása szerint a Világ Királynője Engesztelő Kápolna szentélyében két fő helyen, a keresztboltozat közepén és a szentségtartó feletti baldachinon is a Magyar Szent Koronát kell kőből kifaragni. … Vagyis a Magyar Szent Korona egésze is új jelentéssel gazdagodik, ez a jelentése pedig: a Világ Koronája és a Világ Királynőjének Koronája. A Magyar Szent Koronának ezt a szerepét Szent István már előre biztosította azzal, hogy az Országot és a Magyar Szent Koronát Szűz Máriának ajánlotta, ami azt jelenti, hogy a Magyar Szent Korona mindenképpen Szűz Mária Koronája. … Szűz Máriának a Világ Királynője rangra történő emelése előtt több mint 1500 évvel elkészült egy műtárgy, és ez éppen a Magyarok Szent Koronája, amelyen Szűz Máriát Jézussal egyenrangúként, a Világ Királynőjeként ábrázolták. … A Magyar Szent Korona tervei valóban Istentől származnak, és Ő úgy terveztette meg az Örök Érvényű Koronát, hogy az megfeleljen 1600 évvel későbbi akaratának is.“20 A Magyar Szent Koronát nyugodtan nevezhetjük a Végidők Koronájának vagy az Apokalipszis Koronájának. Nemzetünk Istentől reárótt üdvtörténeti kulcsszereppel rendelkezik a világ további sorsát illetően. Abbéli minőségünkben, hogy a világ legszentebb és legmélyértelműbb szakrális tárgya, a Magyar Szent Korona nekünk rendeltetett, és azért is, mert Istentől választott hajdani vezetőink (Atilla nagykirály, a Turul-ház szent királyai, Mátyás király) bölcs döntése alapján Isten rendelése szerint a Nemzetek Krisztusaként önként vállalt keresztutunkat járjuk, kifejezésre jut ez az egyedülálló, óriási felelősséggel terhes, nemzeti küldetés. A magyarságnak nemcsak története, hanem üdvtörténelme van. Kérjük hát Istent, Szent Fiát, a pártus Jézust és Égi Királynőnket, Boldogasszony Máriát, hogy legyen elég erőnk e magasztos feladat bevégzésére. Tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy a Magyar Keresztút jelenlegi stációja Jézus sírba tételének felel meg, most történetesen az Európai Unió sírboltjában. Most még – ám már nem túl soká – a sírbéli nyugalom állapotában van nemzetünk, és száll alá poklokra, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, nemzeteket fölhozza Isten világosságára. A könnyelmű elbizakodottság hamis mámorában lévő, nemzetszomorító erők tudatlanságukból és szűklátókörű gonoszságukból fakadóan bíznak abban, hogy jelenlegi állapotunk tovább romlik, és így minden tőlük telhetőt elkövethetnek a magyarság megsemmisítésére. Egyes alantas síri férgek (mint a sátán majma, a hazugság embere), és az enyészet lárvái újra és újra megkísérlik, hogy a halottnak tűnő testből lakmározzanak vagy meggyalázzák azt. (Emlékezzünk csak: „Mária levette a kezét Magyarországról. Most a mi kezünk van rajta.“ vagy „Semmi keresnivalója sincs a koronának a köztársaság Parlamentjében.“ „Kurva ország …“ stb. ) Nagy lesz hazánk elárulóinak a döbbenete, de még nagyobb lesz büntetése, ha a nagy magyar halott testének ereiben, még mielőtt beállna a rothadás, újra áramolni kezd majd a vér, és elernyedt idegzetét átjárják a feltámadás villámként cikázó életenergiái. Legyünk tudatában annak, hogy a keresztút végén a sírba tételt törvényszerűen követi a feltámadás, csak legyünk kellőképpen fölkészülve rá. Ez az egész világ érdeke. Míg a választott népi szindrómában szenvedők szűkkeblű, rasszista prófétáik jövendölései által előkészítve kizárólag saját nemzetük földi üdvén munkálkodnak az egész emberiség kárára, előkészítve ezzel az Antikrisztus trónra lépését, addig a magyarság véget nem érni tűnő szenvedéseinek és megaláztatásainak áldozata által a föld összes nemzetének megmentésére, fölemelésére és meggyógyítására hivatott el, előkészítve ezzel Jézus második eljövetelét.
Vigasztaljon minket az a körülmény is, hogy Nemzetünk sorsát és a magyarországi eseményeket más ősi kultúrák beavatottjai is bíztatóan figyelemmel követik. Ismét abban a helyzetben vagyunk, hogy jóindulatú idegenek többet tudnak rólunk, feladatainkról, küldetésünkről és a Hazánkban végbemenő történésekről, mint saját magunk. E tanulmányt egy távoli, keleti ország, a Himalájában elterülő Nepál Királyi Fehér Kolostorának vezetője hozzánk intézett szavaival zárom: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél! … Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.“
Lajdi Róbert
Mélykút, 2010. augusztus
Felhasznált irodalom:
Lajdi Péter: Amit a Magyar Szent Koronáról tudni illik
Mesterházy Zsolt: Magyar ókor
Forray Zoltán Tamás: Árpád a papkirály és a mágusok titkai
Télfy János: Magyarok őstörténete – Görög források a Scythák történetéhez
Dr. Varga Pál: A vérszerződés ereje
