A nyugati világ - most már laikusok számára is letagadhatatlanul - igen nagy gondban van, ami a hadiállapotot illeti. Mily szomorú, hogy hazánk is kénytelen-kelletlen csatlósként ugráltatja hadseregét a nagyhatalmi érdekeknek megfelelően! Bár legutóbb a honvédelmi miniszterünk úgy nyilatkozott, hogy hadseregünk "kizárólag a magyar hazát, a magyar nemzeti érdeket szolgálja – nem valamely birodalomét, ideológiáét, vagy üzleti csoportét." Ennek megfelelően hadseregünk a világ nagyon távoli pontján, Afganisztánban teljesítenek szolgálatot, és Tartományi Újjáépítési Csoport ide vagy oda, cinkosok közt vétkes aki néma. Pedig kíváncsian hallgatnánk a magyarázatot, hogyan szolgálja a magyar érdekeket (és hogyan nem valamely üzleti csoportét) az, hogy hadat viselünk Afganisztánban. Hazánkat nem tekintjük az iszlám vallás radikális értelmezése által fűtött erőszak (köznapi néven terrorizmus) célpontjának, mely már bővebben kifejtésre került itt. Tehát a "terrorizmus" legyőzésével sokat nem nyerhetünk, akkor marad a kérdés, hogy a NATO talpnyaláson kívül mit szolgálnak a hadviselés alatt értett hídrekonstrukciók és szállítmánybiztosítások? A NATO Afganisztáni nagy játékában megkaptuk az egyik legkönnyebb feladatot, azt, amire lehet mutogatni, amikor az ország "infrastruktúrájának felújítására" illetve az "ott élő emberek életszínvonalának növelésére" hivatkoznak. Erre a mindent leszaró magyar lakosság még legyintett is, hisz az északi országrészben teljesített misszió jóformán veszélytelen volt. Zsoldosaink jól kerestek, örömmel vállalták.
A tálib felkelők elleni harc azonban egyre kilátástalanabb, és ezt már maguk a szövetségesek kint lévő vezetői állítják. A hírek szerint a magyarokat ért támadás is annak az eredménye, hogy a felkelők észak felé szorulnak. Itt gyorsan ki is javíthatjuk a "szorul" szót "terjeszkedik"-re, hisz szó sincs arról, hogy a NATO erők macska módjára üldöznének egy néhány ezer fős szakadt bandát. Ahogyan az amerikaiak egyik parancsnoka is fogalmazott: "a tálib felkelés olyan, mint egy lufi: az egyik helyen rámarkolunk, egy másik helyen kipúposodik". Az ország vezetése végtelenül korrupt, a légierő Irakhoz hasonlóan folyamatosan végez téves bombázásokat is, civil áldozatokat hagyva hátra. Ezen események oly gyakoriak és nyilvánvalóak, hogy már a hétköznapi médiában is rendre megjelennek, külön be sem kell róla számolnunk. Ráadásul az ország biztonsági helyzete nem javult, vidéken a tálibok képesek csak rendet tartani, tehát a lakosság sok helyen úgy véli: erősebb kutya b@szik, elfogadják a tálibokat. Az Irakban bejött taktika, hogy lefizetik a felkelők alsó rétegét, az itt nem fog működni. Nem fog működni, mert a régió szociális berendezkedése más, mint Iraké. További nehézségeket okoz a mostoha vidék is, van olyan tartomány, ahol a NATO nem tudja bevetni az új fejlesztésű páncélozott járműveit, mert annyira járhatatlanok az utak. A kedves német kamerádokról pedig csak annyit, (ők voltak azok akik oly gyorsan a magyar konvoj segítségére siettek, és helyettünk harcoltak) hogy évek óta nem tolták előre támaszpontjaikat, kerülnek minden harcérintkezést, olyan szinten túlélésre játszanak, hogy megesett, hogy az USA csapatok német járművekkel közlekedve szándékosan húztak magukra tüzet, így próbálván belevonni a Bundeswehr csapatokat a harcokba.
Nincsen elég páncélozott jármű. Az afgán hadsereg részéről gyakorta hangzik el az a kérelem, hogy "adjanak nekünk megfelelő felszerelést, és páncélozott járműveket, aztán vonuljanak szépen haza a megszálló erők". Miután ez a költségek miatt azért mégsem megy csak ilyen egyszerűen, az afgán rendfenntartó erők hullanak is, mint a legyek. Emlékezhetünk még, 1-2 éve, amikor megkapta a magyar honvédség a páncélozott HUMVEE-kat, milyen klisészerű ujjongás volt az érintett vezetők részéről. Egy olyan időszakban, amikor már rég lehetett tudni, hogy a legújabb generációs HUMVEE sem nyújt hatásos védelmet a jól kivitelezett útmenti robbantások és a vízszintes irányú páncoltörő eszközökkel szemben. Tulajdonképpen egyetlen lépcsőfokkal áll a Mitsubishi Pickupok felett, a kézifegyvereknek ellenáll a páncélzata.
A helyzet ellenére már most hallani az afganisztáni kivonulásról terveket. Most, amikor még az iraki végső kivonulás is éppen közeledni látszik. Az iraki háborút győztes háborúként könyvelik el. Sajnos ez semmilyen értelmezésben nem állja meg a helyét, hisz a cél nem Szaddám megdöntése, hanem a terrorizmus elleni háború volt, ugyebár. Egyrészt: az USA iraki vesztesége olyan megalázása a legmodernebb hadseregnek, hogy már eleve kizárja a büszke győztes megnevezést, másrészt pedig képtelenek voltak egy működőképes rendszert hátrahagyni. Nem volt valószínű, de meg volt rá az esély, és mára be is következett: az ismét erőt gyűjtött Al-Kaida az új iraki hadsereg és rendőrség ellen fordult, melyek az USA haderő hiányában és annak védelmi eszközei nélkül súlyos, igen súlyos veszteségeket szenved el. Az elmúlt hetekben több olyan robbantásos merénylet volt, amely fizettségüket felvevő egykori Al-Kaida ellen szövetkezők, rendőrök vagy toborzóirodák ellen irányult. Volt olyan támadás, amelyben több, mint 60-an vesztették életüket. Augusztus 25-én egy összehangolt támadássorozatban ismét 56-an haltak meg. Nem tudni, hogy a komoly veszteségeket elszenvedő iraki rendfenntartó erők meddig fogják tartani magukat, kár is lenne a jövőre vonatkozóan találgatásokba bocsátkozni, egy dolog biztos: az USA nem volt képes leszámolni az ellenségével, most pedig sorsára hagyja az országot. Afganisztánban hasonló forgatókönyv várható néhány éves távlatban. Ha ugyan el nem verik őket a vártnál is csúfosabban.
Az írásban közölt információk kint szolgálatot teljesítőktől származnak.
Leső Tamás - Jövőnk.info
Kapcsolódó videó: Az iraki rendőrség mutat be egy Al-Kaida által kiadott rendőrök elleni támadást
