Tisztelt Szerkesztőség!
Azért döntöttem úgy, hogy megírom a véleményemet, mert a napokban az egyik cikkük eléggé meglepett. A román-orosz vitánál felvetik, hogy akár előfordulhat a két évvel ezelőtti orosz-grúz háborúhoz hasonló helyzet. Ezt eddig más magyar portálon nem nagyon olvastam. De véleményem szerint ez a helyzet tényleg könnyen előállhat.
Ne feledjük, 2007-ben, amikor Lengyelország megegyezett az amerikaiakkal, a rakéta-pajzs ügyében, Anatolij Nogovicin orosz tábornok nukleáris csapással fenyegette meg Lengyelországot. Ez a veszély fenn is áll, ugyanis a rakétapajzs egyértelműen azért kell, hogy körbebástyázzák Oroszországot, megfosztva egy esetleges válaszcsapás lehetőségétől. Ezért kell az a rakétapajzs Lengyelországba, és Csehországba, csak a bolondok gondolhatják, hogy Észak-Korea miatt kell Európa közepébe rakétaelhárító rendszert telepíteni. Ez Oroszországra hatalmas veszélyt jelent.
2008. augusztusában aztán Grúzia - akinek elnöke amerikai egyetemeken is tanult, és Soros György pénzén került hatalomra - támadást intézett a dél-oszét erők ellen. Amerika és Izrael (amely az egyik fő fegyverszállítója, és a grúz hadsereg kiképzője) bátorította Szaakasvilit az oroszok ellen. Talán azt gondolhatták, hogy Oroszországot sikerül belerángatni egy elhúzódó háborúba, és a kezükben tartott média segítségével úgy tudják majd beállítani az oroszokat, mint az agresszor nukleáris hatalom, aki fenyegeti a világ békéjét. De ennek komoly előzménye volt. Szaakasvili 2007-ben megbízott egy hivatásos lobbi csoportot (Orion Strategies), hogy vegyék rá Washingtonban az illetékeseket, hogy Grúzia beléphessen a NATO-ba. Valószínűleg tudatában voltak annak, hogy ezzel egy nagy lépést tesznek a III. Világháború, és a nukleáris háború felé. De mit számít az nekik... Nem sikerült elérni, néhány európai állam tiltakozásának köszönhetően, és így indult meg 2008 augusztusában a háború, ahol csúfos kudarcot vallottak. Egy időre el is felejthették Grúzia NATO tagságát, ugyanis egy soviniszta, oroszellenes vezető által irányított Grúziát felvenni óriási kockázat.
A cionistáknak más célpontot kellett találni, lehetőleg olyat, aki már NATO tag. Így hát most jön Románia. Kísértetiesen hasonló a helyzet Grúziával. Ami ott Dél-Oszétia, és Abházia, az most itt Transznisztria. Mindkettőnél orosz érdekeket sértettek. Románia most jó kutyaként viselkedik, természetes, hogy ő most az IMF kedvence, az USA nagy barátja, így hát Basescu is könnyen kötekedhet az oroszokkal. Aki ismeri a ''nem hivatalos'' történelmet is, tudja, hogy 1939-ben Lengyelország hasonló módon (és hasonló háttérbiztosítással) viselkedett a németekkel szemben, mint most a románok. És itt kezd súlyossá válni a helyzet.
Tény, hogy Oroszország az utóbbi években eleget tett minden nemzetközi egyezménynek, leszerelte rövid- és közép hatótávolságú rakétái nagy részét, csökkentette nukleáris haderejét, kivonult Kelet-Európából, és mit kapott cserébe? Átverték, mert közben az USA minden évben emelte a hadi költségvetését, új fegyvereket fejlesztett ki, a NATO ''bevonult'' az egykori Varsói Szerződés országaiba, és a gyenge kezű Jelcin ezt lerészegedve végignézte. Oroszország ezért súlyos árat fizetett. De 2007-ben Putyin Münchenben jelezte, hogy Elég lesz srácok!, mostantól vegyetek komolyan, nem zsarolhatjátok tovább a világot! És Oroszország valóban abba az irányba megy, hogy felvehesse a harcot a jelenleg még egyeduralkodó USA-val, bár most még, be kell vallani nem lenne egyenrangú fél egy amerikai nukleáris csapás esetén (amiről a Bush kormány idején, komoly tanulmányok készültek Amerikában). De ez változni fog, mint ahogy valószínűleg az amerikai hozzáállás is.
Nekünk magyaroknak is érdekünk, mint ahogy az egész világnak az lenne, hogy az ''Orosz Birodalom'' magához térjen, mert így létrejöhetne a világban egy egyensúly, és az USA már nem zsarolhatna folyamatosan bárkit aki nem az ő oldalán áll. Kénytelenek lennének együttműködni.
Ahogyan Putyin mondta: "Néhányan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy bármit megtehetnek, amit akarnak. Tekintet nélkül más népek érdekeire. Természetesen ez az oka a nemzetközi helyzet feszültebbé válásának, amely fegyverkezési versenyt eredményez. De nem mi vagyunk a kezdeményezők. Mi nem akarjuk ezt. Miért akarnánk erőforrásainkat erre fordítani? Továbbá, mi nem kockáztatjuk másokhoz fűződő kapcsolatainkat. Ugyanakkor válaszolnunk muszáj. Nevezzenek meg egyetlen olyan lépést, amit mi tettünk, vagy egyetlen egy olyan akciót, amelyet mi terveztünk a helyzet kiélezésére. Egy ilyen sincs. Nem vagyunk ebben érdekeltek. A jó légkör fenntartása a mi érdekünk."
Úgy legyen!
Tisztelettel: Miklós
