Tudomásunk van róla, hogy a Fidesz-diktatúra valamire készül a Magyar Nemzeti Arcvonal ellen. A kormány célja a különböző, általa militánsnak tekintett jobboldali szervezetek felszámolása, az Arcvonal pedig különösen szúrja a szemét.
A kisebb szervezeteket gyakorlatilag különböző módszerekkel már háttérbe szorították, szétzilálták. A Magyar Gárda, illetve annak utódszervezete elleni munkálkodás (melybe úgy tűnik, már a Jobbik is segédkezik) szemmel látható, a szervezet belső hibái miatt eredményes is volt.
A hatalomnak fogós kérdést jelent azonban az MNA. Nagy létszámú (és bázisa egyre bővül), jól szervezett és felkészült. Sem a jogi eszközök, sem a belső bomlasztás nem működik, de esetünkben a begyűjtés sem járható út.
A hatalom nem buta, helyzethez mérten választja meg eszközeit. Egy kisebb radikális csoportot egyszerűen begyűjt, bizonyítékot is gyárt, ha kell. A nagyobb, de demokratikusabb szervezetet belülről bont meg, lejárat, szétzilál. Más esetekben zsarol, vádalkut köt, csendben visszaszorít. Az Arcvonal kezelése a fentiek miatt különösen kockázatos, ezért jól előkészített munkát igényel. Helyzetelemzést, felmérést (megfigyelés, a lehetőségekhez mért beépülés), lehetőségek vizsgálatát, várható siker szondázását, provokációt, hazugságot, erőt és diktatúrát. Amit az alábbiakban vázolunk, egy lehetséges provokációs folyamat. Nem egy biztos, bizonyított elmélet, de a hatalom ilyen stílusú munkája elképzelhető, sőt esetünkben valószínűsíthető.
A cigánygyilkosságok idején felhívtuk a figyelmet, hogy a támadássorozat mögött titkosszolgálati munkát gyanítunk – ez a gyanúsítottak (pontosabban a hivatalosan megnevezhető gyanúsítottak) elfogása után igazolódott is. Akik ezt elfogadták, polgárháború kirobbantására történő igyekezetnek értékelték. Mi inkább annak előkészületi elemének, hangulatalapozásnak, a cigányság mozgósíthatóságának, felfegyverezhetőségének serkentése céljából. A dolgok mai állása szerint társadalmi szondázás volt, mellyel a gyilkosságok által kiváltott közvéleményt mérték fel. Ezért öltek gyerekeket, nőket, dolgozó cigányokat, és nem az arany nyakláncos börtöntöltelékeket, striciket. Az utóbbira egyértelmű lett volna a társadalmi válasz – azonban így sem jött be. A társadalom teljesen közönyös maradt. Rá kellett jönniük, hogy a cigányok utálata minden elképzelésüket felülmúlja.
Az újabb szondázás tárgyköre a rendőrök lettek. Az alsóőrsi támadás ellentmondásai mindenképpen mögöttes tényekről árulkodnak. Maszkos, golyóálló mellényes támadó, aki aztán állítólag főbe lövi magát. A fekete terepjáró (itt is!), amit a szemtanúk „rosszul láttak”. Tanúk, akiket meg sem hallgatnak. És a többi ellentmondás. A lényeg, hogy meghal egy rendőr, és egy ártatlan áldozat. Ezúttal bejött, a rendőrökkel (egyelőre még) a társadalom szolidáris. Még a sünözők is.
Tehát az eredeti forgatókönyv szerint a cigányok helyére rendőrök kerülnek. Akikre rátámadnak a szélsőségesek, vagy csak egy szimpla igazoltatás kapcsán tűzharcba keverednek velük. Kovács és Szabó rendőr hősi halott lesz, és lehetőleg civil áldozatot is produkálni kell. A militáns szélsőségesek pedig rögtön köztörvényes bűnözővé, rendőrgyilkossá válnak. Ezután el lehet kezdeni a szervezet jól előkészített felszámolását, mellyel már a társadalom sem szolidáris. Így az eszkalálódás veszélye lecsökkentve, az utolsó ellenállási góc (reményeik szerint) felszámolható.
Nagy vonalakban. Extrém? Ebben a rendszerben?
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
