Az egyházi hagyomány egyik fontos része a ránk maradt egyházi énekek sokasága. Fontos megvizsgálnunk ezt a területet, mivel a liturgiákban is fontos szerepet tölt be, továbbá a világi ember számára a zene egész világa egy olyan tényező, amelyet a sötétség is hatékonyan használ fel ellene.
A mai korban az énekek korántsem töltik be azt a szerepet, amelyet az ember életében be kellene tölteniük. Először is nézzük meg, hogy mi az ének. Az idősebb és vallásosabb falusi ember számára az ének szó egyértelműen az egyházi énekre vonatkozik, a többi, világi témájú, verseket megzenésítő zenei alkotást dalnak nevezték.
Az énekek, különösen a kora keresztény énekek több mindent egyesítettek magukban. Az ének tartalmazott egy rövid tanítást, ezzel együtt hitvallást, dicsőítést, imádságot, könyörgést. Az énekek lelki hatása általában felemelő, megindító, az ember lelke eltelik azzal az érzéssel, amelyet az énekversek tartalmai közvetítenek. Minél erősebb ez az érzelmi hatás, annál inkább hatással van az ember életére. A kora keresztény korokból származó énekek ennek megfelelően lettek összeállítva. A versek tartalma és hatása is tehát pontosan meghatározott, hogy az egyes személyekre a lehető legkedvezőbb hatással legyen. Ez a hatás nem csupán annyi, hogy valakinek kellemes érzései vannak néhány percig, esetleg néhány óráig. A hatás jóval hosszabb távú, és nem feltétlenül felismerhető. Akkor értjük meg leginkább a hatásait, ha a világosság mellett a sötétséget is megfigyeljük – azaz szembesülünk a ma zenének mondott irányzatok ugyanezen elvek szerint létrejövő, pusztító hatásaival. Az istentelen, napi gyönyöröket, vagy egyenesen beteg, zavaros gondolatokat közvetítő zenék, dalok befolyása alatt lévő személyek életén tisztán látszanak a negatív hatások. A zavaros érzések és gondolatok zavaros cselekedeteket és döntéseket szülnek a hétköznapi életben is, romló párkapcsolatokat, életvitelt hozva létre. Vagyis nem csak az öltözködésük változik meg – mindez azért tűnik természetesnek, mivel tömegek kerültek a hatása alá. Az istentelenség nem véd meg senkit a sötétség erejétől, így a széles társadalmi rétegek ki vannak szolgáltatva az egyéb tudatbefolyásoló hatásoknak is. Nem akartak hallani az emberek az isteni dolgokról, így hát bódultan a hazugságok és megtévesztések rabjaivá lettek, és nem érthetik szenvedésük okát.
A rockzene megjelenésekor az idősebb nemzedékek tagjai azt a zenei stílust egyszerűen „sátánistának” minősítették, amelyet egyedül az istentelen tartalma miatt érdemelt ki (kevés kivétel akadt). De ugyanez elmondható majdnem minden más nem-egyházi zenei irányzatra is - ezeket az irányzatokat is tudatosan tervezték meg, éppen az azokat befogadó társadalmi rétegek, személyek ellen, mindig egy-egy lépéssel sötétebb, degeneráltabb irányzatot megjelenítve az előzőhöz már hozzászokott tömegeknek. Istentelen irányzatok, mivel nem Istenről és az Igazságról szólnak – nem tartalmazzák azokat, amelyeket fentebb említettünk: Istenhez és az evangéliumhoz köthető rövid tanítást, ezzel együtt hitvallást, dicsőítést, imádságot, könyörgést. Sőt, ezek ellentéteiről szóltak, tagadást, felfokozott érzelmeket, kétségbeesést, fájdalmat és mámort sugározva, az emberi okoskodással, önteltséggel, vágyakkal és elbizakodottsággal együtt. A mai ember el sem bírja képzelni a világot a mai számtalan zenei irányzat nélkül. Pedig voltak olyan idők, amikor ezek nem léteztek, és az idősebbek még emlékeznek is rá. Falusi vagy vallásosabb társaságban az idősebbek teljes természetességgel kezdenek ma is egyházi énekeket énekelni, és nem foglalkoznak sem a rádióval sem a televíziós zenecsatornákkal. Elvétve tehát van még példa, de szinte elenyésző.
Külön ki lettek emelve az énekek közül a kora keresztény énekek. Nem véletlenül. Azok, akik ezeket az énekeket írták, pontosan tisztában voltak vele, hogy mit és miért írnak le, ennél fogva a bennük lévő tartalom is jóval értékesebb. A XI-XII. század egy viszonylagos mérföldkőnek számít, mivel az ez után következő időszakok egyháztörténete viszályoktól és nézeteltérésektől terhes. A vallásháborúk és egyházszakadások korszakai mind újabb énekeket hoztak létre, egyre nagyobb számban, amelyek már nem annyira az alapvető dolgokról szólnak. A legújabb énekek pedig a felsorolt motívumok egy vagy több elemét elhagyják, sok esetben csak véletlenül szerepel bennük valami Istenhez köthető Sokszor külsőségekben is a modern zenei irányzatokhoz hasonló hangszerekkel, előadásokkal találkozhatunk. Az egyházi tanítás felhígulásának mindezek megnyilvánulásai és következményei is voltak, amelyek a fentebb leírt okokból kevésbé tudták megvédeni az embereket a negatív behatásoktól és bizonyos értelemben törvényszerűen álltak elő a mai állapotok. Az énekeskönyvekben az énekversek előtt vagy után általában fel van jegyezve a keletkezésének a dátuma, ez alapján könnyebb válogatni. A történelmi egyházak énekeskönyvei könyvesboltokban, egyházi könyvesboltokban megtalálhatók.
Bibliaórákon, összejöveteleken tehát ajánlott énekeket énekelni azoknak, akiknek tiszta és szép énekhangjuk van (a többiek is próbálkozhatnak). Aki viszont nem tud vagy nem akar valamilyen okból énekelni, annak is célszerű az énekeket tanulmányoznia, hiszen ez elsősorban a lélekre hat, és a szöveg ismeretében az ének tartalma is átérezhető, átélhető, akár az Igazságról szóló verseké (a tiszta gondolkodású költők közel állnak a prófétákhoz, az énekeket hasonló képességeket is bíró emberek szerezték). És a hatása is ugyanúgy megjelenik majd. Korábbi emlékek felelevenítése segíthet ezen a téren. Célszerű néhányat kívülről megtanulni, hiszen veszélyben, kísértésben az érzelemre ható versek, énekek segítenek a helytállásban a sötétség erőivel és szellemeivel szemben is, amelyek általában szintén az érzelmekre hatnak.
Tamási Attila – Jövőnk.info
