Ma reggel a TV2 csatorna műsorában a válásokról volt szó. Na nem mintha televíziónéző lennék, de a huzamos rossz idő után érdekelt volna az időjárás jelentés. Azt nem kaptam, de zsidó fertőt a képembe igen. Két fiatal műsorvezető nő (biztos valami botcsinálta sztárok vagy hasonlók) a válás témakörét járta körbe a gyerekek szemszögéből. A meghívott férfi vendégek pedig férfi szemszögből közelítették meg a dolgokat. De hogy?.....
Az öt beszélgető közül öt elvált volt, természetesen a műsorvezetőkkel együtt. Magáról a válásról úgy beszéltek, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hogy lehet elválni úgy, hogy a gyereknek is "jó legyen"? - volt a kérdés. No ekkor kezdődött a világ hülyítése. A válást szeretettel kell lefolytatni, a gyerekkel tudatni kell, hogy szeretjük egymást is, meg őt is, nem ő az oka, és a többi lózungok. Aztán jöttek sorban a válás pozitív tulajdonságai. Mióta elváltam, sokkal többet beszélgetek a gyerekemmel - mondta egyikük. Mert olyan természetes volt hogy együtt vagyunk, nem is foglalkoztunk egymással, bezzeg most... Igen-igen, - kontrázott rá a másik - mi is pont így vagyunk. Azóta a volt feleségem a legjobb barátom. És folytatódott tovább a hányingert keltő szövegelést.
Mi a végkövetkeztetés a világ felé? Elválni jó, elválni kell, elválni hasznos, előnyére van a gyereknek, a szülőnek, a kapcsolatoknak, nincs is ennél jobb dolog. Mindezt reggeli adásban, főműsor időben.
Erre (már elnézést) nem tudok jobbat mondani, etessétek anyátokat...!
Elválni egyáltalán nem jó. A válás mindig a megadás, a feladás. Az önzőség, a türelmetlenség, a szeretet hiánya. A félrelépés az egoizmus kiteljesedése. A rohanás, a modern világ elfogadása. Elválni nem lehet úgy, hogy az jó legyen a gyereknek, a kapcsolatoknak. Nem véletlenül hívják szakításnak. Ott valami elszakadt, megsérült, tönkrement, az pedig semmilyen hazugsággal sem lehet jónak bemagyarázni.
A házasság a szerelemmel kezdődik, a türelemmel, a szeretettel, a törődéssel, megértéssel folytatódik. Rengeteg lemondás, alkalmazkodás kell a másikhoz. Aztán a nagyszülők, anyós-após kérdését kezelni, a gyerekeket nevelni, majd ha felnőttek, elfogadni olyannak, amilyenné neveltük. A család maga az élet. A család a nemzet piciben. Úgy viszonyulok a nemzethez, ahogy a családomhoz. Nem csak megszerezni kell a másikat, meg is kell tartani. Kitartani mellette jóban rosszban, mert az adott szó kötelez. Aki az adott szavát nem tudja tartani a házastársa felé, hogy fogja a bajtársai felé, a nemzet, az Isten felé.
Tudom, hogy nehéz kérdés ez. De akkor sem eltűrhető, hogy azzal altassák a népet, hogy milyen jó elválni, mert ha valami egyszer eltörik, azt nehéz összeragasztani, és örökre sérült marad. Persze az természetes, hogy a cionista annak örül, ha a nemzsidónál bajok vannak, ha sérül, ha törik, ha szakad. Mert ezek ilyenek. Pontosan ezért kell szemben állni ezekkel, ellenszegülni, és élni magyarként becsülettel. Már a honfoglaláskor feljegyezték a magyarokról, micsoda hűség köti a feleségeikhez őket. Most meg élen járunk a válásban. Hát ennyire alja nép lennénk, hogy ennyire nem tudunk a zsidó mákonynak ellentmondani?
Küzdeni érte, kitartani, megbecsülni, szeretni és akarni kell a párunkat. A kitartást meg kell tanulni, de megéri. Mert akkor szeretetben éljük le az életünket, és ezt a szeretetet sugározzuk szét amerre csak járunk. A Sátán pedig csak a szeretet által győzhető le. Semmi más módon.
Akkor mit láttunk ma a TV-ben? Magát a Sátánt. Szőke cicababa, sármos hapsik formájában. "Nem az tesz beteggé ami bemegy, hanem az, ami kijön a szádon" - mondta Jézus. Hát ezek pontosan ilyen sátáni lelkületű beteg emberek. Sátánfattyak! Ezekkel van tele ez a dögletes rothadó világ, aminek fő éltetője ez a bűnláda, amit televíziónak hívnak. Jó ideig nem kapcsoltam be, de újra sikerült megbánnom. A legegyszerűbb, NE NÉZZ TELEVÍZIÓT!
Gyártó István – Jövőnk.info
