Tonozuba (Tongúz Apa)
Az alább lerótt sorok a puszták rég elfeledett mondavilágába vezetnek vissza, egész pontosan Szent István király idejéig.
Ezen időkről igen sok a kérdőjel, melyek tisztázása egy ideig még várat magára. Tongúz a fiatal és erős vezér, aki a besenyők népét vezette. A besenyőkről tudni kell, hogy türk-kun eredetű népesség, mely több hullámban vándorolt be a Kárpát-medencébe a honfoglalás és az azt követő évszázadokban.
A letelepedésük utáni időkről leírások bizonyítják, hogy királyi szolgálatban állottak, mint agarászok, solymászok, vadászok. Szolgálataikért kiváltságokban részesültek, föld, rang, stb. A pecsenyegek - ahogy népnyelv a besenyőket hívta - kemény, szívós, harcos hírben álltak, akik vallásukhoz és hagyományaikhoz hűen ragaszkodtak. A római (latin) típusú kereszténységet gyakran csak színleg vették fel, valójában táltosaik továbbra is a nép között jártak, megtartva atyáik szokásait. Érdemes megjegyezni azon elméletet, miszerint a magyarokat a besenyők üldözték jelenlegi hazánk felé - ez sok más történelmi hazugsággal egyetemben megdőlni látszik.
Tongúzt nagy tisztelet övezte, emberei tisztelték, szerették, kitűnő vitéz volt, csatákban mindig az élen járt, valamint elveihez mindig hű maradt. István nem nézte jó szemmel Tongúzt és törzseit, ugyanis azok nem voltak hajlandók elhagyni ősi hitüket, még az idegen papok térítésének hatására sem. Megjegyzendő, hogy a hunokra, magyarokra sosem volt jellemző az, hogy rákényszerítették vallásukat a birodalmukban élő más népekre. Ékes példa volt erre Atilla birodalma is! István másként tett: egy csatát követően elfogták Tonozubát és választás elé állították - vagy ő és népe áttér a római kereszténységre, vagy élve fogják eltemetni (nem egy keresztényi cselekedet!). Tonozubát nem lehetett megingatni hitében és inkább a halált választotta. Őt és feleségét élve hantolták el. Ősi besenyő szokás szerint mellé temették lovait, kutyáit, fegyvereit. Úgy tartották, hogy a túlvilágon szüksége lesz rájuk.
A rónaság népe nem feledte a vezért, a pásztorok, halászok emlékezetében él tovább emléke. Ma is úgy tartják, Abádszalók közelében van egy domb, ahol ha nem fúj a szél, akkor is mozog a fű, azért, mert Tongúz Apa szíve ma is dobog!
Kun György – Jövőnk.info
