Kidőlt az Anna Frank emlékfa Amszterdamban. Az ügy különösen nem is érdemel sajtóvisszhangot, csakhogy mint oly sok dolognak az életben, ennek a történésnek is üzenete volt. Üzenet, méghozzá Istentől.
A holland nép nagyon barátságos, vendégszerető és szorgalmas. Fővárosa Amszterdam, de a kormány és a vezetés Hágában székel, Rotterdamnak – ami Európa legnagyobb kereskedelmi kikötője - muszlim polgármestere van. Mindamellett csodálatos vidéki élettel és mezőgazdasággal rendelkezik, szélmalommal, fapapuccsal. De van egy nagy hibája is, ami talán rosszul megélt jelleméből fakad. Ez pedig nem más, mint hogy túl sok teret enged a zsidónak!
A zsidó sok anyagi és szellemi „terméket” adhat a népnek, aki befogadja. (Csak Izrael tud alapozni a zsidó „erkölcsre”, amelynek egy megnyilvánulását ismerhetjük ártatlanok, asszonyok és gyermekek gyilkolásán keresztül Palesztinában és a környező országokban.) A nemzet, amely befogadja a zsidót, anyagi megjelenésében szépen díszített zsinagógákat kap, emlékmúzeumokat és emléktáblákat a terekre. Szellemi megnyilvánulásai lehetnek ennek az átkozott ajándéknak, a torzszülött „művészetnek” dicsőített színházi művek, könyvek, zenék, versek. De ezekhez nem is kell messze utaznunk, találunk ilyen deviáns példát a saját portánkon is. Elég csak Madách megszégyenítésére, vagy Regös Péter verseire gondolnunk. Ezek a szellemi és anyagi „termékek” adnak majd táptalajt a zsidó erkölcsének térhódításához.
Kidőlt egy emlékfa valahol Európában. Egy olyan országban, ahol az újságok egy új jogszabályról írnak a spermabankokkal kapcsolatban. Ugyanis idáig egy nyitott szabályozás szólt a sperma donor és az igénybevevő kapcsolatáról Hollandiában. A nyugat-európai országokban sajnálatos, de mindazonáltal érthető módon megnőtt a meddőségben szenvedő nők, a potencia zavarokkal küszködő férfiak, és a terméketlen párok száma. Az európai liberalizmus fővárosában bizony az olyan nők száma sem kevés, akik egyszerűen nem kívánnak élni a férfiak nyújtotta lehetőséggel. A leszbikusok ezért gyakran a spermabankokat választják. A leendő gyermek kihordója (az „Édesanya” nem mindig állja meg a helyét) választhat anonim és névvel, fényképpel ellátott sperma donor közül. Nagyjából tehát kiválaszthatja a leendő gyermeke génjeit. Nem oly rég viszont egy fiatalember, nevezetesen Patrick de Bruin, egy olyan kéréssel állt a spermabankok elé, hogy az ő sejtjeit, csak fehér nők vehessék igénybe. És itt érkeztük el ahhoz a ponthoz, mikor a liberalizmus zsidója szabályozásért kiált! A sejtelosztó cégek közül kettő ugyanis elfogadta a férfi donor kéréseit. A többiek viszont rasszizmus vádja miatt nem fogadták el a spermákat. Hogy a jövő védelmének szándéka lakozott e Patrick kérésében, vagy csak egyfajta megelőző teszt volt, egy ürügy, hogy szabályozhassanak, nem tudni. Ez utóbbi nem ritka módszer, ha a zsidó véghez akar vinni valamit. „Náci ne lehessen sperma donor” olvasható az egyik címlapon. Remélem, érzi az olvasó; leszbikus lehet „apa”, de a „náci” gének ne öröklődjenek! A végén még az lesz, hogy a „nácik” gyermeket sem nevelhetnek…. Az újságok pedig tele vannak horogkeresztes spermákat ábrázoló képekkel, a zsidó nyafog, a holland gyermek fogy, a bevándorlás pedig nő. Mindenesetre örülök, hogy Magyarországon nem kell ilyen miatt aggódni… egyelőre.
Csodásan csinos leányoknak és délceg, jó kiállású fiatal embereknek nem kell ilyesmin törni a fejét! Maradjunk tiszták, ne mérgezzük magunkat! Mert igen is; a fogamzásgátló tabletták meddőséget okozhatnak, a dohányzás, a kábítószer, az alkohol megöli a férfiak termékenyítő képességét. A jelen, ahogyan megéljük, a jövőnek a múltja! Ha nem nekünk, hát gyermekünknek lehet kára abból, ha nem egészségesen élünk!
Kidőlt egy fa. Ami úgy érzem, hasonlatos a mai társadalmi rendszerünkhöz. Egy fa, amiről mindenki tudta, hogy hamarosan bevégzi sorsát. Mindenki látta rogyadozó, terméketlen ágait, száraz, korhadt törzsét, gyenge gyökereit. Mindenki tudta, hogy életveszélyes. Bármikor kidőlhet. De valahogy senki nem akart semmit sem tenni. Páran a környező lakosok közül kérték a fa kivágást, mivel egy forgalmas helyen volt és senki nem akart személyi sérülést. De mint tudjuk, a zsidó akkor is sír, ha ütik, és akkor is, ha simogatják. A kivágásról hallani sem akart! Egyenesen antiszemitizmusnak titulálta, helyette követelte a fa körüli tér rendbehozatalát, támasztékokat az ágakhoz. Ahogyan a mai társadalmi berendezkedésünket is lehet toldozgatni-foltozgatni, de a sorsát már mindenki érzi. Itt Amszterdamban – egy ideig - győzött a zsidó; több milliós helyrehozatalt kifizetve, de helyet biztosítottak a fa elhaló részeinek. Hiszen Anna Frank emlékét nem lehet csakúgy kivágni, gyökerestől kifordítani helyéről.
De Isten nem így gondolta. Kidőlt az Anna Frank emlékfa Amszterdamban.
Kaszás Árpád - Jövőnk.info
Hollandia
