A 2009 végén rendőrségileg megakadályozott nagyszabású demonstráció tükrében tulajdonképpen már sejteni lehetett volna, hogy a már előre, példásan reklámozott dortmundi háborúellenes nap hogyan fog lezajlani. Ha az ember még megnézi, hogy az állam, a baloldal és a demokraták 2010 februárjában hogyan űznek gúnyt a több mint 250.000, foszforban elégett drezdai néptársból és találnak hatékony eszközt arra, hogy a jövőben nemzeti demonstrációkat megakadályozzanak, akkor ehhez az előérzethez nem kell látnoknak lenni.
Ilyen módon fognak legkésőbb ettől a rendőrségileg megakadályozott februári gyászfelvonulástól kezdve minden azóta megtartott és a jövőben is megtartandó demonstrációt megakadályozni.
Az érintett vársosok irányítása, tehát a demokraták, a szélsőbaloldaliakat és a polgári rendszer-csicskákat hasznos eszközként használják fel arra a célra, hogy állítólagos veszélyhelyzetet teremtsenek.
Ehhez nem kell 200 álarcos randalírozónak blokád alá vennie egy hidat, hiszen már az is elég, ha egy párt "nagyvadja" a biciklijén ülve egyedül "lezár" egy egész hidat, úgyhogy a rendőrség valódi szükségállapotról beszélhet.
Legtöbbször a város és a rendőrség már előre kijelenti, hogy a civil engedetlenség jeleként megnyilvánuló blokádot enyhén és "szemmértékkel (lásd Drezda)" fogják kezelni, a kormányzó erők tehát maguk fektetik le annak az alapjait, hogy az ellendemonstrálók bűncselekményeket kövessenek el, melyeket aztán nem is büntetnek, így rendkívüli állapotot szuggerálva, hogy a tulajdonképpeni veszély, a Nemzeti Szocialisták elé akadályt gördítsenek. Ennek a megmozdulásnak az előterében a bűncselekmények elkövetésére történő ösztönzés egyenesen az összes helyi médiában zajlott, tudatosan közölt álhírek formájában.
Ezt a galád játékot mindenek előtt a Nemzeti Ellenállás nagyobb demonstrációi előtt játszák el, mivel pontosan ezek a rendezvények növekednek az utóbbi években egyre inkább és az államellenes Nemzeti Szocialisták létszáma nem ritkán sokszorosan felölmúlja a demokrata rátóti filiszteusokét.
Dortmundban a rendőrség a mostani szombaton is ezt a játékot játszotta és a rendszer csicskái és a pszeudo-radikális baloldaliak tömege derék módon játszották is ezt a játékot, úgyhogy a Szövetségi Alkotmánybíróság ítélete után a hatalmon levők demokratikus arca, figyelembe véve egy hosszabb hivatali időt és további juttatásokat, biztosítva lehessen.
A rendőrség jelentéseiben utána lehet olvasni, hogy ez az úgynevezett veszély, ami állítólag a "számos" ellendemonstrálótól indult volna ki, részeg szélsőbaloldaliaktól és jó erőben levő aggastyánoktól indult ki, akik a rendezvények helyszíneit sörös dobozokkal terítették be, vagy elmezavarodott állapotban békedalokat énekeltek.
Az a tény, hogy egy demonstrációt a civil társadalom és a pszeudo-radikális baloldali randalírozó testvéreik még soha nem tudtak bármiféle blokáddal ténylegesen blokád alá vonni, hanem a rendőrség és a kormányzatok fejében állandóan csak a nacionalista megmozdulásoktól eredő állítólagos veszélyeztetés kísértett, alapjában véve az ilyen indoklásoknak a nevetségességét mutatja.
Ha egy állítólagos veszélyeztetés nem lenne elegendő, akkor a rendszer vazallusai az "arányosság" érveléséhez nyúlnak és az nem látja magát abban a helyzetben, hogy törékeny őskommunisták blokádját a szó szoros értelmében eltakarítsa.
Örvendetes módon ezen a napon Dortmundban több spontán demonstráció is lezajlott és a nacionalistáknak legalább a nagy része ezúttal nem hagyta magát, hogy mint egy jószágot összetereljék. Az akcionizmus pontosan ezen a formájának kell alaptétellé válnia.
El kellene gondolkodni azon, hogy nem lenne-e jobb, egy témához országszerte és egyidejűleg egyből több, viszonylag kisebb demonstrációt megtartani, amelyeket aztán nem egy bejelentésből kiindulva kell megtartani.
Elődeink is így vonultak csoportokban, esetenként csak 20 emberrel, de ez hetente megtörtént és sok városban egyidejűleg. Így az államhatalom semmit sem tud megakadályozni és a lakosságra gyakorolt hatás messze nagyobb és az információk messze több emberhez jutnak el, mintha csak egy nagy megmozdulás van, ami kívülről egy színes vonulgatós kondérnak néz ki.
A német történelem azt mutatja, hogy ennek a formának mindenképpen állambuktató vonásai vannak.
Ezen kívül példás előkészítő munkát lehet végezni több városban egy demonstráció érdekében, mely tulajdonképpen mindig csak a zárópontját szimbolizálja egy hosszú kampánynak, mint amilyen a háborúellenes nap előtt is zajlott.
A parlamenten kívüli jobboldal nagy megmozdulásai ellen kifejtett elnyomás a jövőben sem fog csökkenni, hanem egyre nagyobb lesz, ezért erre reagálni kell és új utakon járni, melyeket a rendőrség az ilyen elnyomással szinte ránk ró.
Forrás: Ex-K3_berlin.de és freies netz unna
Fordítás: Németh Krisztián – Jövőnk.info
A fordító megjegyzése:
Mint régebbi írásaimban is említettem, a német hazafiak más cipőben járnak, mint mi, bár kétségtelen, hogy az Arcvonal által végzett munka így is messze kiforrottabb, ellenállóbb és életképesebb, mint a nyugat-európai nacionalistáké. Bár a tüntetéseknek - hazai tapasztalatokból kiindulva - elhanyagolhatóan csekély a hatásfoka, mégsem szólhatjuk le a német nemzetiek gondolatait, sőt, úgy érdemes azokra tekinteni, mint egy fejlődési lépcsőfokon megfogalmazott gondolatokra. Az eddigi ellenállási módszereket a rendszer is egyre ügyesebben védi ki nyugaton (ebből a szempontból még hasznos is ezeket látnunk) és a hazafiak ösztönösen más stratégia után kutatnak, de egyelőre még csak a meglévők módosításával próbálkoznak (több spontán akció). Nyugat-Európában a totális ellenállás még nem fejlődött ki, a felismerés erre még nem született meg a fejekben. Kérdés, hogy mennyi idő maradt még számukra.
