Henney Árpád (1895-1980) tüzér altábornagy, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere és a Nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője, az 1945 utáni emigrációban a Hungarista Mozgalom vezetője, a második világháborút követő nemzetbiztonsági megfigyelések központi alakja, író, publicista, lapkiadó, igaz magyar hazafi – 115 éve – Eperjes (Sáros vármegye) kisvárosban született 1895. szeptember 24-én, mint Hennel Árpád, mely nevét 1936-ban magyarosította Henney-re.
Római katolikus vallású szülei: Hennel Emil altábornagy és Stamm-Kardoss Ilona. Testvérbátyja: Hennel (Henney) Emil (1891.08.06.-?) három nyelvet (angol, francia, német) beszélő, okleveles gépészmérnök, a MÁV műszaki főtanácsosa, akit „szélsőséges jobboldali eszmék hirdetése miatt”, a Budapesti Népbíróság 6 (hat!) év kényszermunkára ítélt, mely büntetését a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT), 1947 novemberében 3 (három!) esztendő fogházra mérsékelt. Az eddig közöltek forrásai: 1./ Hortobágyi Jenő: Keresztény Magyar Közéleti Almanach I. kötet (Budapest 1940.), 379. és a 380. oldal valamint a 2./ Gulyás-gyűjtemény XIII. kötet (Budapest 1993.), 319. és a 320. hasáb.
Henney Árpád a tényleges katonai szolgálatát már a 20. életévének betöltése előtt, 1915. március 15-én megkezdte. 1919-ben különítményesként részt vett a zsidó-kommunista terror (március 21-augusztus 1.) bukása után a vörösök elszámoltatásában. 1939. november 1-jén nevezték ki tüzérségi alezredessé, azonban 14 hónap múlva – 1941. január 1-jén – hungarista kapcsolatai miatt nyugdíjazták.
A Nyilaskeresztes Pártban először az ellenőrzésvezető helyettese, majd munkarendvezető és a Pártvezető Tanács tagja. 1943-tól a pártszervezés irányítója.
Henney Árpádot a hungarista hatalomátvétel (1944. október 15.) után Szálasi Ferenc (1897-1946), 1944. november 28-án altábornaggyá, 1945. január 4-én a „Nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetőjévé és a Nemzetvezető személye körüli tárca nélküli miniszterré” nevezték ki. 1944 decemberében hagyta el Budapestet, majd Szálasi Ferenc parancsára Németországba ment, ahol álnéven egy évet töltött amerikai fogságban.
Csonka Emil (1923-1982) és Zsakó István, egykori hungarista ifjúsági vezetők szerezték meg Henney Árpád számára Ausztria francia megszállási övezetébe a letelepedési engedélyt.
/Külön megjegyzendő, hogy a szombathelyi születésű Csonka Emil Ausztriából áttelepült a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK), ahol 1951-1982-ig a müncheni Szabad Európa Rádió (SZER) munkatársaként, Vasvári Gergely álnéven, több különböző beosztásban, pl. hivatalsegédként dolgozott, majd a külpolitikai rovat vezetője lett. Közben munkatársa volt a nyugat-berlini RIAS TV-nek, valamint szerkesztett számos európai és tengerentúli emigráns magyar folyóiratot is. Ezen megjegyzés forrásai: 1./ Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben (Budapest 1996.), 568. oldal és a 2./ Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom Emigrációtörténete az „Út és Cél” és a „Hungarista Tájékoztató” című sajtótermékek tükrében (Debrecen 2008.), 256. oldal./
Henney Árpád 1946 végén, illetve 1947 elején jutott arra az elhatározásra, hogy újjá kellene szervezni a Hungarista Mozgalmat és lapot volna célszerű beindítani, valamint folyamatosan megjelentetni. Elgondolása alapján a hadifogolytáborok lakói voltak az elsődlegesen „célzott közönség”, akik körében lehetne legnagyobb eséllyel szervezkedni.
Egy korai, 1949-es nemzetbiztonsági följegyzés a következőket írta Henney Árpádról: „A hungaristák vezetőkörében, mint vezető Szálasi utóda a vitézségben Henney Árpád nyilas ezredes, akit Szálasi léptetett elő altábornaggyá…”
1952. január 31-i jelentésben Eskulits József ÁVH VIII/4 operatív tiszt többek között megállapította, hogy: „Henney Árpád volt alezredes, akit Szálasi léptetett elő altábornaggyá, ellenséges tevékenységet fejt ki a Magyar Népköztársaság ellen. /…/”
1952. február 22-i nemzetbiztonsági följegyzés szerint: „A kinti nyilas szervezet vezetője Henney, kit még Szálasi jelölt ki utódjául.”
A fenti három ÁVH-s, illetve nemzetbiztonsági jelentés forrása: Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom Emigrációtörténete az „Út és Cél” és a „Hungarista Tájékoztató” című sajtótermékek tükrében (Debrecen 2008.), 258. oldal.
Itt kell megemlítenünk, hogy a Rákosi-rendszer hírhedt ÁVH-ja 1950-től tartotta megfigyelés alatt a Nyugaton újjászervezett Hungarista Mozgalmat és más, általa nyilasnak nevezett szervezeteket. A VIII. főosztály 4. osztálya 15 – 10.014/952. szám alatt objektum dossziét nyitott (1952.VI.2-án), melyet 1966.X.14-én zárt le. Archív szám: 0-8-068/66. Forrás: a fent nevezett kötet, 73. oldal.
Henney Árpád az 1956-os Forradalom és Szabadságharc idején illegálisan az osztrák határ közvetlen közelében fekvő Kőszeg (Vas megye) kisvárosba látogatott, több híve pedig Ausztriában, spanyol segítséggel fölállított hungarista ezred élén várt bevetési parancsra. 56-ot követően Henney Árpád már tisztán látta, hogy hosszú távon kell berendezkedni az emigrációra!!! Az előbbiek forrása: a fentebb nevezett kötet, 252. oldal.
Henney Árpád az emigrációban – 1948-ban – újjászervezett Hungarista Mozgalom hierarchizált fölépítésének köszönhetően fegyelmet, valamint elvhűséget követelve és megtartva, sikeresen óvta egységét a bomlasztó kísérletekkel szemben, melyet bizonyít a CÉL, 1959 szeptemberi számában megjelent keretes közlemény szövege:
„A Montreal-ban (Kanada) sokszorosított formában kiadott Hungarista Tájékoztató további megjelenését beszüntetem. Esetleges későbbi újbóli megjelenését a CÉL-ban fogom közölni. 1959 augusztus hó. Henney Árpád a Mozgalom vezetője.” Az előbbiek forrása: a fentebb nevezett kötet, 103. oldal.
Henney Árpád 1960. október 6-november 26-ig a kanadai szórványoknál tett látogatást, mely Újlaki (Schriffert) Miklós (1923-2005) publicista kiközösítése utáni szervezeti egységet volt hivatva erősíteni. A két fél (Henney és Újlaki) között, csak 7 (hét!!!) év elmúltával, 1967 nyarára sikerült az ellentéteket elsimítani úgy, hogy Újlaki Miklós, 1967. június 1-jei nyilatkozatát követően, melyben elismerte a megérdemelt kiközösítést, Henney Árpád 1967. június 24-én kelt közleményében kijelentette, hogy hatálytalanítja Újlaki kizárását!
/Külön megemlítendő, hogy Újlaki (Schriffert) Miklós, igaz magyar hazafi, halálának 5. évfordulójára emlékeztünk a Világ Magyarsága, 2010. június 17-i számának, 6. oldalán. (II. évfolyam, 24. szám)/
Tengerentúli útjáról Európába visszatért illetve az öreg kontinensen maradt Henney Árpád, Ausztriából – haláláig – irányította a Hungarista Mozgalmat.
Henney Árpád tüzér altábornagy, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere és a Nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője, az 1945 utáni emigrációban a Hungarista Mozgalom vezetője, a második világháborút követő nemzetbiztonsági megfigyelések központi alakja, író, publicista, lapkiadó, igaz magyar hazafi – 30 esztendeje – életének 85. évében, Kitzbühel (Tirol tartomány, Ausztria) városában hunyt el 1980. május 21-én.
Henney Árpád 1947-1949. április 6-ig a MAGYAR VÁNDOR /Simmern (Rajna-vidék Pfalz tartomány, NSZK)/ című hetilap kiadója volt. Folyóiratát Fraknóy József (1889-?) és Tarnay József (?-?) szerkesztette. A Hungarista Mozgalom hivatalos, havonként kétszer megjelenő lapjában az ÚT ÉS CÉL-ban /München (Bajorország tartomány, NSZK)/ publikált 1949 decemberétől 1957-ig. 1959 májusi keltezéssel írta az 1956-os menekültek kívánságára, újra kiadott Szálasi Ferenc: Út és Cél a Hungarizmus eszmerendszere című alapvető munkájának előszavát. 1960-ban a Hungarista Mozgalom kiadásában megjelent Koós Kálmán (1915-2006): Voltunk, vagyunk, leszünk (Buenos Aires, Argentína) című kötetének előszavát is Henney Árpád írta.
Henney Árpád emlékének, legfontosabb művei fölsorolásával adózunk: 1./ Mi a Hungarizmus? /1. kiadás: Salzburg (Salzburg tartomány, Ausztria), 1951.; 2. kiadás: Lauterbach (Hessen tartomány, NSZK), 1957.; 3. kiadás: Magyar Rezervátum Kiadó /Dobszay Károly, Dortmund (Észak-Rajna Westfália tartomány, Németország)/, 1997. 2./ Hungarista Emlékirat (Salzburg 1952.).
Bellák Frigyes – Jövőnk.info
Szombathely
