Az önkormányzati választások értékelése előtt érdemes röviden összefoglalni az önkormányzatiság történeti alakulását, valamint számba venni a helyi hatalom helyzetét, megvizsgálni annak állapotát.
A második világháborút követően Magyarországon a szovjet típusú tanácsrendszert vezették be. Az állampárt egyedüli hatalmi tényezőként a központi hatalom nyúlványaként működtette a helyi hatalmat, a tanács tagjai, illetőleg a helyi tisztségviselők valójában az állam képviselői voltak. Helyi adókat akkor nem szedtek, a központi források újraelosztása - ennek folyományaként a kiegyenlített fejlesztési politika - volt az igazoló alapja a helyi hatalom ilyen úton történő kiépítésének.
A polgári demokrácia hatalmi rendszerében közigazgatási értelemben szervezeti-intézményi függetlenséget és önálló döntési jogosultságot jelent saját ügyeit illetően. Az önkormányzatiság lényegében a helyi hatalomnak az állam által törvényben elismert jogosultsága a civil társadalom szervezésére. Legalábbis bő két évtizede a magyarság sorsáról döntő rendszerváltó szabadkőművesek, Soros-ösztöndíjasok és egyéb magyargyűlölő okoskodók ezt akkor így nyilvánították ki.
Mint tudjuk, ez a köztiszteletnek egyre kevésbé örvendő rendszerváltoztató társaság korántsem a nemzeti felemelkedés alapköveinek lerakását tűzte ki célul az alkotmányos intézményrendszer kialakításakor. A különféle nemzeti körök ilyenkor a történelmi alkotmány jogfolytonosságának hiányát róják fel, mi hungaristák a magyar érdek porba tiprását viseljük el a legkevésbé. A maga logikája szerint alkotmányos ez a rendszer, ám semmiféleképpen nem magyar érdekű.
Természetesen a liberalizmus ordas eszméjében sem fedezhető fel magyar érdeknek még halvány fénye sem. Nos e szellemiség szabta meg a szabadkőműves vonalvezetés főbb irányvonalait az önkormányzatiság létrehozásának tekintetében. Őrjöngtek a tanácsrendszer központosítottságán, antidemokratikusságán, hogy aztán szétaprózhassák a települési közigazgatás rendszerét. Majdnem 3200 önkormányzat működik ma Magyarországon, kis köztársaságokként.
Itt bújik meg a liberális ördög. Egyrészt jogi-intézményi oldalról kereteket adnak a túlhangsúlyozott önállóságnak, álságosan és jól hangzóan az önfinanszírozó és önigazgató helyhatósági rendszernek. Másrészt - e keretekből adódóan - szép tér nyílik a helyi korrupt játszmákra. Ez a két alapelem a fő oka az önkormányzatiság óriási bajainak.
Nincs megfelelő ellenőrzés az önkormányzatok felett, gyakorlatilag szabadon eladósodhatnak. A helyi hatalom számára lehetővé tette a jogalkotó, hogy működési hiányt tervezzen. E hiányt aztán hitelből és vagyoneladásból finanszírozhatja az önkormányzat. Egy hitelét törleszteni nem tudó somogyi község történetét nemrégiben mi is megírtuk. Képbe került a híradásokban Szigetvár is, nagy bajban van az önkormányzata a felhalmozott majd' 2,5 milliárd forintnyi adósság terhe alatt. A központi hatalom rendkívül felelőtlenül jár el, hiszen az általa az önkormányzatokhoz telepített feladatok ellátására nem ad elég forrást, ezért elnézi a helyi hatalom eladósodását. Ehhez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy eleve végrehajthatatlan szakmai törvényeket tesz a jogalkotó az önkormányzati jogalkalmazó asztalára, így tehát bezárul a kör. Minden ez, csak nem felelős államvezetés. Szépen lassan feléli önmagát ez a borzasztó építmény.
Az önkormányzatokért felelős belügyi államtitkárnak jelen pillanatban fogalma sincs, hogy az elkövetkező évben, de még arról sem, hogy a következő néhány hónapban (!) mekkora adósságszolgálat terheli az önkormányzati rendszert, tehát mennyit kell törleszteniük a hitelezőknek. A 2009-es hivatalos adatok terén az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Belügyminisztérium (BM) számai feleselnek egymással. Az 1020 milliárd forintos tavaly év végi önkormányzati adósságállománynak az ÁSZ szerint hozzávetőlegesen 3/4-e kötvényadósság, a BM szerint ez a szám nagyjából 50 százalék körüli. Tragikus hogy a - hamarosan lejáró - 2006 és 2009 közötti önkormányzati kötvénykibocsátások 90 százaléka svájci frankban történt. Jó demokrataként az önkormányzati választások eredményének kihirdetése előtt kussolnak az illetékesek, miként is szeretnék rendezni a kialakult helyzetet. Borítékolható a visszafelé mutogatás, de ez nem ellensúlyozza azt, hogy ha csődbe megy néhány helyhatóság, akkor az önkormányzati hitelezést el is felejthetjük jó időre.
Ilyen keretek között zajlott tehát a vasárnapi önkormányzati voksolás. A részletes számok hivatalos oldalon elérhetők, mi csak a főbb, legbeszédesebb sarokszámokat említjük meg. A 8 millió 200 ezer választásra jogosult polgárnak több mint a fele érdektelenséget mutatott a voksolás iránt. A helyi választásoknak - miként azt megírtuk - létjogosultsága van.
Miért maradtak hát távol az emberek ilyen nagy arányban? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a helyi politikát is megmérgezték a pártok. Ott, ahol a helyi ügyekről, feladatokról kéne szólnia mindennek, ott a nagypolitika az úr. Szennyvíz elvezetése, parkosítás, helyi gazdálkodók helyzete. Hasonló kérdésekről szól a helyi politika. A legtöbben inkább passzívak maradtak, a szegényedő ember számára már elviselhetetlen pártos mocskolódás miatt.
A politikai rendszer tragikus vereségét jelenti a vasárnapi önkormányzati választás. A független jelöltek sem jelentettek alternatívát az emberek számára. Való igaz, a függetlenek is a romlott rendszerben lennének kénytelenek tevékenykedni. Passzív tehát a magyar, gyűlöli a semmirekellő pártokat. Sokan nem tudják egyelőre, hogy mit tegyenek. Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetője így fogalmazta meg még tavaly februárban ezt a helyzetet:
"Mindenki érzi, hogy baj van. Az emberek döntő többsége a bajok forrását képtelen meghatározni, ezért az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság számukra még tovább fokozza a kilátástalanság érzését. A minden alapot nélkülöző hatalmi ígérgetéseknek már csak nagyon kevesen hisznek, ezért a többség egy része apátiába zuhanva várja a jövőt, vagy valamilyen egyéni túlélési tervet igyekszik kidolgozni.
A másik része közösségi válaszokat keres. De mert ők sem látják a bajok valódi okait, minden jó szándékuk ellenére zsákutcába sodródnak. Ez ideológiai és jövőstratégiai zavarokat okoz, számtalan kis csoportosulás fogalmaz meg hamis, vagy utópisztikus jövőképet, alkot működésképtelen ideológiát, melyek egymás ellen hatva cselekvésképtelenné teszi ezeket a különben jóindulatú csoportosulásokat. Ez a folyamat a közelmúlt történései következtében felgyorsult, ezért itt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzuk az Arcvonal álláspontját, jövőképét, ideológiáját és stratégiáját. Ez segítheti a tisztánlátást, talán közös nevezőként is működhet, és csökkenti, vagy felszámolja az egy oldalon álló, de egymással szót nem értő csoportosulások közötti ellentéteket."
Álláspontunk azóta széles körben ismert, mozgalmi gyűrűink folyamatosan bővülnek. Az Egységes Magyarország Mozgalomban komoly szakmai-politikai munka folyik. A süllyedő Magyarország utolsó esélye a népmozgalom. A narancs rohadásával fel fognak nyílni a szemek.
Ébredj, magyar!
Hegyi Viktor Botond – Jövőnk.info
