Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

A II. Világháború valódi okai

2010. október 18. - 19:23
|
Ezért, amikor kancellár lett, azonnal leállította a németeket nyomorba döntő “jóvátétel” – valójában adósság csapda - visszafizetését, és kikapcsolta az uzsorás élősködő bankrendszert. 4 éves ciklusa alatt a 40%-os munkanélküliséget felszámolta, úgy, hogy megindította az autópálya építési programot, a gazdaság rekonstrukciójának programját, és a nemzetközi kereskedelemben bevezette a barter rendszert. Ezzel elérte, hogy Németország 1937-38-ra jóléti társadalom lett. Annak minden velejárójával együtt.

... Horthy eme árulása, melyet kiugrási kísérletnéven tanítanak, olyan mértékben elhiteltelenítette az akkori kormányt, hogy a szövetséges oldalról elfogyott a levegő körülötte. Amúgy, még ha meg is valósult volna az átállás, Magyarország, az esetben sem számíthatott volna semmi jóra, mivel az árulót sehol sem becsülik semmire, és nem is kímélik. Ezért nem is tehetett mást, mint, hogy lemond, a hatalmat átadja és elmenekül. Szálasi Ferenc kormányra kerülése tehát elkerülhetetlen volt.


A II. Világháború valódi okai

2010. október 16-án az EMM budapesti csoportja szervezte meg a Hungarista Népfőiskola soron következő előadását. Meghívott előadó Lipusz Zsolt volt. Előadását “Magyarország 400 év után ismét a Nyugat utolsó védőbástyája” címmel tartotta meg. 

Mint a házigazda képviselője is utalt rá bevezetőjében, nem a véletlen műve sem az időpont sem a témaválasztás. Lipusz Zsolt előadásában a Nyilaskeresztes párt, a Szálasi kormány megalakulásának és létrejöttének szükségszerűségéről, valamint jelentőségéről beszélt. Azt a nem különösebben közismert tényt is megemlítette, hogy a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom, a “hivatalosan” sulykolt cionista propaganda kliséktől eltérően egy tipikusan értelmiségi réteg pártnak számított, melyben pl. a budapesti tagnyilvántartása szerint (1937-ben) a tagok jó egynegyede doktori címmel rendelkezett.

Beszélt a körülményekről , a 2. Világháborút kiváltó okokról. Továbbá ismertette, hogy előre kiszámítható volt a II. Világháború létrejötte, mely épp az 1. Világháborút követő Párizs környéki “béke” diktátumok egyenes következményeként, valamint cionista közreműködéssel robbant ki. (Versailles-i békeszerződés Németországgal, Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriával, Neuilly-i békeszerződés Bulgáriával, Trianoni békeszerződés Magyarországgal, Sèvres-i békeszerződés az Oszmán Birodalommal /ezt 1924-ben felváltotta a Lausanne-i békeszerződés: Törökország ezzel területi revíziót ért el/ )

Az ezen kényszer szerződésekben porig alázott, megfizethetetlen jóvátételre kötelezett és megcsonkított országok, ha nem akartak belepusztulni, akkor revízió alá kellett venniük e diktátumokat.

Megjegyezzük, tehát már ekkor is hatékonyan és tervszerűen működött a cion-bankárok mozgatta gépezet. Hisz kiszámítható volt, hogy mivel tárgyalásos úton a diktáló nemzetek saját belátásukból sosem fogják megváltoztatni ezeket a szerződéseket. Annál is inkább nem teszik ezt, mivel országaikban olyan erősen volt jelen a cionista pénzhatalom, és annyira a markában tartotta ezeket a politikusokat, hogy még akkor sem változtathattak volna rajtuk, ha egyébként lett volna rá késztetésük – mint ahogy nem volt. Hisz ők maguk is olyan kényszerhelyzetben voltak, melyet manapság adósság csapdának nevezünk. Az első világháborúban a győztesek is épp annyira eladósodtak a cionista és nemzetek feletti bankvilágnak, hogy országuk gazdasági romba döntésének megakadályozása volt a tét. Arra meg egyikük sem volt alkalmas, hogy a saját gazdaságát rendbe szedje. Úgy, ahogy a hitleri Németország ezt egy merész húzással megtette.

Mert is is történt?

Noha Hitlernek egyáltalán nem a háború, főleg nem a világháború kirobbantása volt a célja, hanem a Németországot gúzsba kötő diktátum revíziója, és az ország ez alól való felszabadítása.

Ezért, amikor kancellár lett, azonnal leállította a németeket nyomorba döntő “jóvátétel” – valójában adósság csapda - visszafizetését, és kikapcsolta az uzsorás élősködő bankrendszert. 4 éves ciklusa alatt a 40%-os munkanélküliséget felszámolta, úgy, hogy megindította az autópálya építési programot, a gazdaság rekonstrukciójának programját, és a nemzetközi kereskedelemben bevezette a barter rendszert.

Ezzel elérte, hogy Németország 1937-38-ra jóléti társadalom lett. Annak minden velejárójával együtt.

A hadiipar fejlesztésére azonban csak ezt követően került sor. Igaz, akkor viszont német alapossággal és precizitással és rohamos gyorsasággal. Tehát nem fegyverkezés volt a látványos és gyors gazdasági fellendülés oka némely állításokkal ellentétben, hanem a fent leírtak.

Elmondható hát, hogy Hitler megbocsájthatatlan bűne - a cionista pénzurak számára - az uzsorás bankrendszer drasztikus visszaszorítása volt. Ezeket a cionistákat a II. Világháború előtt és alatt cseppet sem zavarta az embertömegek megölése közvetve, vagy közvetlenül a háborúskodásokkal, hiszen ezt művelték az elmúlt évszázadokban mindenütt a világon.

Háborúkat robbantottak ki, melyekben pénzelték mindkét felet. A cionistákat mindig egyetlen dolog zavarta igazán - akárcsak ma –, ha a nyerészkedéstől, az extraprofittól, az uzsorától elzárták őket.

Nos, ez valóban mindig is érzékenyen érinti őket, olyannyira, hogy akár embermilliókat is beáldoznak minden lelkifurdalás nélkül. Fajra való tekintet nélkül.

Ezzel szemben rengeteg pénzt kölcsönöztek a háború kirobbantására és fenntartására – akár csak napjainkban.

Visszatérve a Szálasi Ferenc féle Nyilaskeresztes párt – Hungarista Mozgalom hatalomátvételére, ez is kiszámítható, sőt szükségszerű volt.

Horthy nem is igen tehetett mást, miután küldöttei útján, “kiegyezett” Sztálinnal, - hátba döfve ezzel addigi szövetségeseit -, mint, hogy a hatalmat átadja, és Szálasi Ferencet kéri fel kormányalakításra. Ne feledjük a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom akkoriban a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt volt

Horthy eme árulása, melyet kiugrási kísérlet néven tanítanak, olyan mértékben elhiteltelenítette az akkori kormányt, hogy a szövetséges oldalról elfogyott a levegő körülötte. Amúgy, még ha meg is valósult volna az átállás, Magyarország az esetben sem számíthatott volna semmi jóra, mivel az árulót sehol sem becsülik semmire, és nem is kímélik. Ezért nem is tehetett mást, mint, hogy lemond, a hatalmat átadja és elmenekül. Szálasi Ferenc kormányrakerülése tehát elkerülhetetlen volt.

Egyúttal ő volt az utolsó legitim miniszterelnök, aki (Nemzetvezetőként) november 4-én felesküdött a Szent Koronára.

A videókon hallható az előadás teljes tartalma, melyben Lipusz Zsolt részletesen kifejti ezeket az okokat is.

Az előadás végén, kérdések következtek a témával kapcsolatban, melyre az előadó készségesen válaszolt. Majd a témától távolabbra kanyarodva kötetlen beszélgetés is kialakult.

Elmondható, hogy az EMM budapesti szervezete ismét jó hangulatú és nagy érdeklődésre számot tartó témában szervezett előadást, s ezúttal is hozzáértő és jól kommunikáló előadót hívott meg.

Köszönjük Lipusz Zsoltnak az érdekfeszítő előadását!


Audie Rácz Era – Szabad Riport Tudósító Iroda