A magyarok igent mondanak a politika változtatásának szükségességére. Kétségtelen tény ez, mely már a politika világától tartózkodó emberek számára is kézenfekvővé vált. A politizáló tömegek - jobb híján - közvélemény-kutatások és választások útján jelzik a változások iránti nyitottságukat. E változtatási igényük idén tavasszal a Fidesz kormányrúd mellé állításában, valamint ősszel ugyanennek a politikai erőnek az önkormányzatokban meghatározó szerephez való juttatásában jelent meg a legszembetűnőbben. A Fidesz-kormány népszerűségének csökkenése nélkül evez a magyarországi, valamint a nemzetközi politikai erőtérben, azon túl, hogy kétharmados törvényhozói többsége bőséges lehetőségeket nyújt számára a meghatározott keretek tartalommal való megtöltésében.
A kormány munkáját az átlag szavazó látványosnak ítéli meg, hiszen a híradókban látja a korrupt állami tisztviselők letartóztatását, mosollyal az arcán figyeli a miniszterelnök kiállását a nemzetközi szervezetekkel szemben az ország érdekeinek mentén. Örül a bankok megadóztatásának, hiszen a pénzintézetek óriási szerepet játszottak a lakosság eladósításában, de az átlag szavazónál a nagyvállalatokat sújtó különadók bevezetésének terve is jól veszi ki magát. Úgy érzik, hogy nyolc év szociálliberális kormányzás után végre értük dolgoznak odafent, és a választásokat nagy fölénnyel megnyerő kormánypárt teljesíti az elvárt feladatot: változást, vagy ha kell, átalakulást hoz.
Az átalakulásokat mindig és mindenhol izgalom övezi. A világpolitikában ezekben az években lehetünk szemtanúi az átalakulásnak, mely a Kelet, és főként az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) felemelkedését fogja elhozni. Napjainkban formálódnak az új nemzetközi gazdasági és politikai rend keretei. Ezek a változások alapvetően meg fogják határozni Magyarország helyét a világban. Azét a Magyarországét, mely óriási belső problémákkal küzd, de átalakulóban van. Vajon a jelenlegi - Fidesz-kormányzat által fémjelzett - magyarországi belső átalakulás képes választ kínálni a belső problémákra? A válasz kibontásakor számba kell vennünk az új nemzetközi rend gazdasági és politikai ismérveit, valamint a magyarországi belső változásokra megfelelő válaszokat kidolgozni hivatott politikai elit jellemzőit.
A BRIC-országok - bár rendkívül színes képet mutatnak - gazdasági rendjéről, illetve a szóbanforgó országokban történő gazdasági változások irányvonaláról elmondható, hogy a piaci mechanizmusokba való beavatkozás karakteresebbé válik. Az amerikai jegybank volt elnökének, Alan Greenspan-nek egykori tétele, miszerint a piac mindent megold, dugába dőlt. Az állami tulajdon és a közösségi tulajdon meghatározóvá válik, ami nem azt jelenti, hogy minden magántulajdont elkoboznak, sokkal inkább arról van szó, hogy például a profitorientált alapokon működő energiaszolgáltatók a lakosság érdekeinek védelmében szorosabb állami és közösségi ellenőrzés alá kerülnek. Csökken az értékteremtő munkát végző dolgozók kiszolgáltatottsága, melynek hosszú távú folyományaként nőni fog a végső soron a közösség hasznát elhozó termelékenység. (E folyamatokat hazánkban a neoliberális, valamint a vak nemzetiek bolsevizálásnak, kolhozosításnak nevezik, miként a fenti folyamatokat a jövőbe vetett bizalommal szemlélő politikai szereplőket is.) A mindent piacosítani kívánó buzgalom hátulütőit - kiváló érzékkel - a BRIC-országok elitjei még 2008 ősze előtt észrevették, így a megfelelő kormányzati programok kidolgozásával a jövő felé fordították államaik gazdasági berendezkedéseit. Természetesen semmi sem megy egyik napról a másikra, naponta hallunk ilyen-olyan problémákról ezekben az országokban, ám egyrészt ez zömmel az ellenséges sajtó hírszerkesztési ármánykodásának tudható be, másrészt pedig a gyökerekig hatoló, az alapokat érintő (fundamentális) változtatások esetén a napi hírek jelentősége - bizonyos nagyobb események kivételével - háttérbe szorítható.
Az új rend letéteményeseinek nemzetállami szintű politikai szerkezeteinek kimunkálásánál fontos szempont a feljebb vázolt gazdasági változtatások intézményi szintű biztosítása. A gazdasági rendszert szabályozó és ellenőrző intézményrendszert megerősítik, a korrupciót kiemelten büntetik. A politikai kinevezések központi kézbe kerülnek, maga az igazgatás is központosított. A népképviselet itt nem a nyugati véleményhatalom által ajnározott parlamenti választgatások útján pozícióba került idióták tébolydájának képében valósul meg. Bizony, van ahol már nem adnak a rendet megbontó nyugati elit szavára. A felforgató jellegű politikai gyűléseket rendre szétverik. A liberális emberi jogi szervezetek szeretik kritizálni azokat az országokat, ahol rend van. Ez nem újdonság. Hála Istennek sokakat hidegen hagy már, hogy miket harsognak a gyanús körök által finanszírozott emberi jogvédők. Szögezzük is le: emberi jogvédők = liberális rendbontó bajkeverők. A magyarság is meg van áldva velük bőséggel, csakúgy mint nemzetinek öltözött, velejéig romlott liberális politikusok hadával.
Magyarország átalakulóban van. A központi irányítás az állami szabályozás erősítését tűzte ki célul. A kormány megsarcolja a nagyvállalatokat, szabadságharcba lendül a nemzetközi pénzügyi világ szívének oly kedves intézménnyel, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) is. Egy bizonyos síkon elvitathatatlan a szakítás a neoliberalizmussal. A társadalom politizáló része rendszerváltást vár, illetve gyanít. Nézzük meg azonban közelebbről a kormányzat működését! Felel a jövő kihívásaira a kormány?
A politikai-gazdasági rendszer által megformált társadalmi berendezkedés alapjait nem érinti a kabinet munkája. Az ehhez szükséges személyi állomány nem áll rendelkezésére. Nemhogy a kormány, az egész politikai elitet áthatja a polgári gondolkodás szelleme, melynek köszönhetően képtelenek elrugaszkodni a múlt által kínált sablonoktól, mintáktól, nem tudnak fundamentális változást hozni. A politikai elit személyi állományának általános szellemi-erkölcsi szintje a mélységekben van, társadalmi beágyazottságuk nem teszi lehetővé számukra a nép érdekében való működést, hiszen otthonosabban érzik magukat a szabadkőműves páholyok ezoterikus szertartásai közepette, mint mondjuk egy falu báljában.
A kormány látszatintézkedései, példának okáért a négy évvel ezelőtti ősz rendőri felelőseinek előkaparása mind a nagy bűnökről terelik el a figyelmet. Százmilliós, milliárdos csalások, sikkasztások. Ehhez a média asszisztál. Az ellenzék is képtelen bármilyen alternatíva megfogalmazására, a parlamentbe bejutott, jóllakott nemzetiek sem hallatják hangjukat, nem foglalkoznak az ordító bűnök feltárásának szükségességével. A Jobbik hiába van tele tiszta lelkű, tenni akaró, ízig-vérig jó magyar emberrel. A vezetés képtelen előre vinni bármit is.
Kritikánkat szakpolitikai síkra terelve el kell mondanunk, hogy az a politikusi csapat, mely annak idején az ágazatok magánosítása mellett tette le a voksát, nem fog elkezdeni hirtelen nemzetien és szociálisan gondolkodni. Az úgynevezett kormányzásra rápillantva arról van szó, hogy Orbán egy darabig elcsitítja a szakpolitikusainak hangját, hogy felépíthesse magáról a nemzeti és szociális politikai vezető képét, hogy aztán nagy támogatással vihesse végig a klasszikus sokkterápiáját, megszorításait, valamint a valódi tenni tudó erők felszámolását. Nem beszélve arról, hogy lehetősége lesz úgy kommunikálni, hogy "a megsarcolt gonosz cégek ráterhelik veszteségeiket a lakosságra".
A külügyminiszter szóhasználatában találkozni az izmosodó Kelet felé nyitással - miként a miniszterelnökében is - de ez a garnitúra aligha lesz képes megállapodni a gyanakvó oroszokkal, kínaiakkal. A kormány meghatározó szereplőinek a süllyedő amerikai világbirodalom a mindene. Ettől függetlenül Orbán - szóhasználatában! - nagyon nemzeti és szociális lesz.
A változások elkezdődtek, átalakulóban van a világ. A magyarság sorsa is eldőlni látszik. Megfelelő helyzetértékeléssel végre jól jöhet ki Magyarország a változásokból. Az idő sürget, de még nem késő. A Jövőnk.info portálon a problémák mellett rendszeresen foglalkozunk azok megoldásainak útjaival is.
Hegyi Viktor Botond – Jövőnk.info
