A nemzeti eszme az elmúlt években visszatért száműzetéséből, mondhatjuk úgy is, hogy felébredt az altatásból. Nemzeti ébredésnek nevezzük azt a folyamatot, melynek során a társadalom egyre szélesebb rétegeiben megnyilatkozik a nemzeti alapú (politikai) gondolkodás iránti fogékonyság. A magyarság történelmének tisztelete, történelmi nagyságának csodálata, a Trianon által okozott sebek, a határon túli magyarokkal való szolidaritás közösségteremtő erővé vált a 21. század elejének Magyarországában. A politika világa is felkarolta a nemzeti ébredés folyamatát, ily módon a nemzeti érzület politikai formát ölthetett, ráhatást gyakorolva a kormányzati döntésekre.
A nemzeti eszme történeti gyökerei 1945-ig
A nemzeti eszme történeti gyökerei a magyarság függetlenségi harcaiig nyúlnak vissza. Tulajdonképpen a reformkor tűzte a magyar politizálás zászlajára a nacionalizmust, a liberális, demokratikus nemzetállamért való küzdelem korszakának beköszöntéseként. 1867, letörve a függetlenségi gondolat élét, szintén ezt a politikai vonalvezetést folytatta. Az első világháború végéig tartott ez a korszak, melyben a magyar elit minden lehetséges eszközzel megpróbálta háttérbe szorítani, lenyomni az országon belüli nemzetiségi törekvéseket. Ez a politika hűen kiszolgálta a már akkoriban is meglehetősen aktív háttérerőket, melyek az „oszd meg és uralkodj” elve alapján támogatták a magyar elit gyakorlatát, miként egyúttal a nemzetiségi törekvéseket is. A háttérhatalom - melyhez a szabadkőművesség okkult erői, valamint a kialakulóban lévő pénzügyi tőkéscsoportok tartoztak - mindenképpen le akarta igázni a nemzeteket, hiszen törekvéseihez egyénekre bontott (atomizált) társadalmak, illetve működésképtelen közösségekre szétesett társadalom-maradványok kellettek, nem erős nemzetállamok. A bomlasztási tervben első lépésként támogatniuk kellett a nemzeti mozgalmakat, oly módon, hogy azok, a magyar elittel egyetemben torz vagy túlzó nemzeti ideákat fogalmazzanak meg. Ezután könnyedén következhetett az ellentétek szítása, felnagyítása.
Az 1920-ban megalakult Horthy-rendszernek óriási gondokkal kellett szembesülnie. A Trianon által okozott sebek orvosolását minden politikai erő égető szükségként kezelte. A problémákra a magyar állam válasza - teljesen jogosan - a határok revíziójának központi kérdéssé emelése volt. A hivatalos magyar politika rossz szemmel nézett a szomszéd államokra, a szomszédok is Magyarországra, amellett hogy nagyban folyt a területükön élő magyarok fojtogatása - hazánkban pedig a revíziós propaganda. Magyarország nem foglalkozott a Trianonhoz vezető valódi okok feltárásával.
A háttérhatalom elérte a célját. Sokan a mai napig hajlamosak azt mondani, hogy Magyarország feldarabolása és a magyarság lelki megtörése volt a cél, ám ez téves elképzelés. A valóság ezzel szemben az, hogy a kiváló adottságokkal rendelkező Kárpát-medence gazdasági-politikai egységét kívánták megtörni, melynek folyományaként a háttérhatalom remekül be tud férkőzni e jobb sorsra érdemes nemzetek életterébe. Meg is valósult ez a sötét terv. Mindenhol a háttérhatalom helyi gazdasági-politikai helytartói jutottak hatalomra. Horthy köre is hemzsegett a kapzsi hiénáktól, akik persze nagyon nemzetinek mutatták magukat.
Szálasi Ferenc erre a tarthatatlan helyzetre is választ adva alkotta meg a politikai hungarizmust, mely orvosságot kínált a nemzetek közötti ellentétekre. A nemzetvezető a politikai gyakorlatba nem tudta átültetni az elképzeléseit, nem volt alkalma megvalósítani azokat. A hungarizmust mint a magyarság érdekképviseletére hivatott nemzeti eszmét a háttérhatalom - időközben előtérbe tolt erőivel összefogva - a lehető legerőteljesebb módon hiteltelenítette. Ráhordtak, rákiabáltak minden elképzelhető mocskot, illegalitásba és emigrációba hajszolták a hungarista szellemet. Égető szükségük volt erre, hiszen Szálasi Ferenc és mozgalma valódi megoldásokat kínált a problémákra, elvetve a magyarságot körülvevő nemzetekkel szembeni gyűlölködő hangnemet, jó kapcsolatokat ápolva a nem magyar nemzeti körökkel is. A háttérhatalom érdekeinek megfelelően pusztulnia kellett annak az eszmének, mely a Kárpát-medencei népek békéjén alapuló szoros összefogást hozta volna el a magyarság és az azt körülvevő nemzetek életébe, közös életterünkbe.
Hegyi Viktor Botond – Jövőnk.info
