Keleten virrad a hajnal
Táborban trombita szól
A távolba tekint a hadnagy
Családja messze van most.
A második ősz is elmúlott,
hogy otthonról elbúcsúzott.
Megölelte egy kicsiny fiát,
Kedvese csókot kapott.
Az ősz után zord hideg tél lett
a harcoktól nem ódzkodott.
Lázas és kimerül, éhes
de pihenni nem lehet most.
Fáradtan fekszik a hadnagy,
halott bajtársai mellette.
Hófehérré fagyott az arca,
kezében a fegyver remeg.
Támadásra szólít egy kűrt szó
már kevesen hallják csak meg..
Kisfiára gondolva így szól:
Megvédem, ha haljak is meg!
Véresen kel fel a hajnal,
Csend van, csak a halál dalol
Sebzetten fekszik a hadnagy,
szemében a tűz kimúl.
Levelet visz ki a posta
Gyász levélben sablon szöveg:
„Hazáját védte a hadnagy..
valahol hősként halt meg..”
Sz. G. Anglia, Grantham, 2008. 05. 07.
