Kecskés Gábor
Közeledve a naphoz, cikksorozatunk ezen része nem mehet el szó nélkül egy ember mellett, aki méltán érdemelte ki a Bajtárs megszólítást. Napjaink világában, mikor hősökről csak filmekben, írásokban és egyéb helyeken hallhatunk, mindenképp ki kell emelni azokat a személyeket, akik hatással lehetnek egy olyan közösségre, ahol az illető személyisége, életútja követendő példa. Továbbá nyomós érv, amiért említésre kerül "Kecsi" (csak volt barátai és bajtársai nevezhetik így!), hogy az Arcvonal történelmének egy igen jelentős alakja, és mai arculatának egyik egykori kialakítója.
Gábor élete viszontagságokkal és nem kis akadályokkal telt, családi háttér hiányában csakhamar megtanult saját lábra állni, és megküzdeni a mindennapi nehézségekkel. Abban az időben (90-es évek) az ifjúság körében divatos szokásnak örvendett a nemzeti gondolkodás, de sajnos sok helyen alacsony szintet ütöttek meg ezek a csoportosulások. Felismerve ezt a problémát, Gábor és akkori bajtársai igyekeztek példát mutatni sportban és bátor kiállásban egyaránt ezen közösségek előtt. Egyesek emlékezetében máig él az a történet, hogy amikor egy szórakozóhelyen megjelent a várost rettegésben tartó cigánycsalád három tagja, mindenki hanyatt-homlok menekült, csak egyedül "Kecsi" vette fel a harcot a támadókkal, és az egyenlőtlen küzdelemből Gábor került ki győztesen. Lehet ezt primitív dologként kezelni (egyes "tudós klubok" szerint az), de aki került már ilyen helyzetbe, az tudja, hogy milyen, amikor az ember az életéért küzd.
Egy másik bajtársa elbeszélése szerint: "akármilyen sportágba belekezdett, rövid időn belül olimpikoni szintet tudott elérni". Ezt a tényt támasztja alá, mikor a Szeged-Jászberény távot (160km!) lefutja. De ezentúl foglalkozott karatéval, ökölvívással, erőemeléssel és még számos atlétikai sporttal. Még mielőtt azt hinné az olvasó, hogy Gábor csupán fizikai beállítottságú ember volt, nagyot téved, mert számos verse maradt ránk:
"Petőfinek (részlet)
I.
Erőset teremjél, erős ifjakat,
Aggass reájuk páncélvasakat.
Kardot kezükbe, lovat, paripát,
Kóstoljanak nagyot, bíborszín csatát.
Vaskos kézívet, roppant buzogányt,
Taroljanak vele forgószél gyanánt.
Féktelen tüzet napfény homlokukra.
Koronázd őket hittel, tudománnyal,
Ne bírják szívüket rútságos ármánnyal.
Tegyenek igazat, kardjukkal megírva,
Pokol fejedelmét csatára kihívva.
Járjanak világot, megismerve arcát
Fizessék önmaguk tanulásuk sarcát.
Kóstoljanak minden pór népi szerepet
Így marad meg bennük atyai szeretet."
Gábor híre országszerte ismert volt, sokan példaképnek tekintették már akkor is. Személye nem maradt ismeretlen a hatalom előtt sem. Koholt vádak alapján fogságba ejtették és valószínűleg itt szerezte rákbetegségét, ami ellen utolsó erejéig küzdött. Kecskés Gábor életének minden cselekedetének (mely követendő) egy tanulsága van: győzd le önmagad!
Gábor emléke előtt minden év novemberében egy emléktúrával tisztelgünk, melyre minden igaz, tiszta szívű emlékezőt elvár "Kecsi" a Bajtárs!
Kun György – Jövőnk.info
