A Szent Mártonról szóló legendák közül kétségtelenül a legismertebb a köpeny legendája, amikor is Martinus kardjával kettészelte köpenyét, és felét a meztelen koldusnak adta. Másnap Krisztus abban a köpenyben jelent meg előtte, amit a koldusnak adott. És az Úr így szólt a körülötte álló angyalokhoz:
„Martinus, aki még nincs megkeresztelve ruházott fel engem.”
A történelemből tudjuk, hogy Martinus Savariában (Szombathelyen) született 317 körül. Apja római százados volt, és ő maga is katonaként szolgált Galliában Julianus császár alatt. Keresztény hitre tért, és LIgugé-ban megalapította az első gall kolostort. 371-ben Tours püspökévé választották 397. november 8-án hunyt el Candesban, és november 11-én temették el. Ezt a napot később ünneppé nyilvánították.
A jótékony Szent Márton mind a mai napig jelen van a templomokban, múzeumokban, énekek és legendák százai keringenek róla. Patrónusa a pásztoroknak, állatoknak, borivóknak, szüretnek, mulatozóknak.
Márton napjához csatlakozott a középkorban a 40 napos adventi időszak, a Márton-böjttel. Ez november 14-én kezdődik, és máig él a görögkeleti vallásban. November 11-én 11 óra 11 perckor kezdődik a farsang a bolondok világában, ekkor hívták össze a 11 tagú tanácsot. A 11-es szám a keresztény szimbolikában különös jelentéssel bír, : a tízparancsolatot meghaladó szám egyúttal az utolsó órát jelenti. Márton napján ülték meg az arató ünnepet a rómaiak, és ez az újbor ünnepe is.
A ludak ünnepének is nevezik, hiszen Márton a legenda szerint nem akart püspök lenni, ezért elbújt a libaólban. A ludak hangos gágogása azonban elárulta rejtekhelyét, amiért büntetésből később ezeket levágatta. Manapság is sokféle Márton-napi finomságot ismerünk. A libasült, Márton-cipó és az újbor elengedhetetlen ezidőtájt. A libához bor illik, tartja a mondás, és mivel a must kiforrt, ekkor már meg lehet kóstolni az új bort. A vincellérek ilyenkor Márton-pohárra jönnek össze, és koccintanak a jövő évi jó termésre.
Márton napja bérfizetési és terményleadási határidő is volt egészen a 19. századig jeles nap maradt a paraszti esztendő kalendáriumában. A betakarított terményeket el kellett juttatni a fogyasztóhoz, s ily módon pénzre váltani. Jó alkalmat kínáltak erre a Márton-napi vásárok.
Ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre utoljára, és este a pásztor a jószág gyarapodására vonatkozó jókívánságok kíséretében egy zöld vesszőt, nyírfaágat nyújtott át a gazdának. Ezt megőrizték, és tavasszal ezzel hajtották ki újfent az állatokat. Ha a szolgák máshova szegődtek, járt nekik az úgynevezett Márton-tallér. A gyermekek számára mindig különleges élmény este a lampionos Márton-napi felvonulás.
A merovingi-frank királyok védőszentjükül választották Mártont, és köpenyét minden csatában a sereg előtt vitették. E csuklyás köpenyt (capella) ma is a párizsi „Sainte-Chapelle”-ban, a francia királyok templomában őrzik. A köpeny őrzőit „capellani” vagyis káplánnak nevezik, és azokat a kis templomokat, amelyeknek nincs őrzője kápolnának.(capelle). Franciaországban 4000-nél több Szent Mártonról elnevezett Kápolna és templom található.
Németh Judit - Jövőnk.info
