Először Brazília, majd Argentína és Uruguay is elismerte a palesztin államot. A dél-amerikai országok azt közölték, hogy az 1967-es izraeli megszállás előtti határokat tekintik érvényesnek. A diplomáciai akciót a leköszönő brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva szervezte, aki az utóbbi évben békeközvetítőként többek között az iráni atomprogram folytatásáért is síkra szállt.
Az arab-izraeli határviták nemzetközi kapcsolatokban alapul vett értelmezési kereteit az ENSZ Biztonsági Tanács által hozott 1967-es 242-es, valamint a Jóm Kippúr háborút követő 338-as határozatok jelentik. A 242-es dokumentum értelmében a területi kérdéseket oly módon kívánta rendezni a nemzetközi közösség, hogy azok biztonságos és védhető határokat eredményezzenek Izrael számára. Ennek érdekében a határozat az eredeti angol nyelvű verziójában úgy fogalmazott, hogy Izrael vonuljon vissza a megszállt területekről. Ezt a zsidók a mai napig úgy értelmezik, hogy a még védhető határokra kell visszavonulniuk, ami jóval távolabb van az 1967-es határoknál.
Az 1973-as Jóm Kippúr-i háborút követő 338-as ENSZ BT határozat, amely felszólított a harcok beszüntetésére a következőkben rendelkezett: felszólította a feleket a fegyveres konfrontáció haladéktalan felfüggesztésére és a korábbi, 242-es határozat miden rendelkezésének azonnali alkalmazására valamint az érintett felek közötti tárgyalások azonnali megkezdéséről döntött, egy tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtésének az érdekében.
Szakértők szerint a jelenlegi geopolitikai helyzetben, amikor az Egyesült Államok kivonul Irakból, és a nyíltan Izrael-ellenes Irán egyre nagyobb befolyásra tesz szert a szomszédos államokban, az illegális zsidó állam biztonságát csak védhető határokkal lehetne biztosítani. Az egyik ilyen fontos határvonal a Jordán-folyó völgye, amely keleten képez természetes határvonalat Izrael és Jordánia valamit Szíria között. A völgy, amely maga 400 méter mély, 1000 méteres hegyvonulattal van körülvéve, ami természetes falként állná útját a keletről érkező támadásnak. Az erősödő globális cionizmus-ellenesség következtében azonban nem csak a természetes, hanem a jól védhető határok is alapvető fontosságúak lennének Izrael számára. A Jordán-folyó völgyéhez hasonló szerepet betöltő, Gáza és Egyiptom között húzódó Filadelfi-folyosó jó példa lehet erre, amely az utóbbi időben a szabadságharcosok és a Gázából bevetett fegyverek csempészetének a fő útvonalává vált.
A másik kritikus pont az Izraelt vertikálisan keresztülmetsző hegygerinc, amely délről északra tartva átszeli az országot és a ciszjordániai területek egy részét. A zsidó állam lakosságának 70%-a a hegygerinctől nyugatra, a tengerparti részeken lakik. Amennyiben a palesztinok követelésének megfelelően a teljes 1967-es határokat megelőző területek átadásra kerülnek, akkor Izrael védhetetlenné válik még a legprimitívebb rakétatámadásokkal szemben is, amelyek elérnék a Ben Gurion nemzetközi repülőteret, északon, Netanja környékén pedig mindösszesen egy 15 kilométeres sáv maradna a zsidó állam kezén. A Wikileaks által közzétett dokumentumok szerint a Hamasz és a Hezbollah több tucat olyan rakétával rendelkezik, amellyel Tel-Avivot is célba tudják venni.
A légtérellenőrzés is érzékeny pontja a nemzetbiztonságnak. A jelenlegi rendszerben Izrael a ciszjordániai eget is figyeli, de így is legfeljebb 2 perce van egy esetleges támadás lereagálására. Egy támadó vadászgép ugyanis kevesebb, mint 4 perc alatt át tudja repülni Ciszjordániával együtt az izraeli légteret. Szakértők lemodelleztek egy fiktív támadást a pontosan a határvonalon fekvő Jeruzsálem ellen, és megállapították, hogy az támadó elfogására csak abban az esetben van halvány matematikai lehetőség, ha azt még a Jordán-folyó völgye fölött bemérik.
Mint látható, Izrael helyzete nem tartható sokáig, az amerikai hátszél nélkül képtelenség fenntartani államiságát és területének biztonságát. Semmi garancia nincs arra nézve sem, hogy az 1967-es határok mögé visszavonulva megteremthető lenne a tartós közel-keleti béke, már csak azért sem, mert annyi bűntettet és gyilkosságot követtek el a zsidók az elmúlt évtizedekben, hogy több generációnyi időnek kellene eltelnie ahhoz, hogy egy viszonylagos megbékélés következzen be a térségben élő népek között. Annyi ideje viszont már nincs hátra a zsidó államnak. Mi lehet a megoldás? Nehéz kérdés. Azt senki nem vitatja, hogy a zsidóknak is járna egy saját ország, ahol saját maguk élhetnének (de akkor az összes országból minden zsidónak oda kellene költöznie!). Vajon hol lenne ez az ország, ha a jelenlegi helyén nyilvánvalóan nem maradhat? Talán mégis csak jobb lett volna annak idején Madagaszkár szigetét elfogadniuk?
Forrás: atv.hu, Hetek
Nyitrai Frigyes – Jövőnk.info
