Amikor egy társaság, esetünkben a ribanc.info bűnözői elérnek egy olyan pontra, amit mostanában tapasztalunk a honlapjukon, akkor elismerték vereségüket. A háborúnak, még a médiaháborúnak is vannak szabályai. Lehet nagyítani, vagy zsugorítani, mellébeszélni, vagy elhallgatni. Megengedettek a durva kirohanások és a vádaskodások is, egyetlen feltétellel: valamilyen alappal kell azért rendelkezniük. Mert ez készteti válaszra az ellenséget. De amikor eljut egy társaság arra a szintre, hogy minden alap nélkül kezd vádaskodni, beismeri azt, hogy nincs muníció. Üres a tár, és még nincs vége a küzdelemnek. Mert bizony ez a háború még el sem kezdődött, és ilyenkor kiürült tárral nem a győzelem a nagy kérdés, hanem a túlélés. Mi ráérünk, mert szeretünk háborúzni. Akár éveken keresztül is, és egyre több a muníciónk. Olyan helyekről is kapunk, melyről soha nem gondoltuk volna.
A ribancok most ráfáztak. A kiélesedett helyzet ékesen bizonyítja, hogy milyen gyenge a támogatottságuk. Az a tény, hogy sokan olvassák, semmit sem jelent, mert olvasóik között többségben vannak az ellenségeik. Zsidók, cigányok, kommunisták, liberalisták elolvassák írásaikat, így mérve fel a "szélsőjobb" szellemi kapacitását. Ennek alapján eddig jogos volt az a lekezelő vélemény, amit kialakítottak. Másik olvasóréteg a lumpenek társasága. Ezek csámcsognak a cigányozáson, zsidózáson, de ezzel vége is a tevékenységüknek, mert ez az a réteg, amely mindig csak kapni akar, adni viszont soha nem fog. Tehát ezeket is le lehet írni. Marad pár jószándékú magyar, akik még nem ismerték fel a ribanc.info igazi arcát, a mikiegér pofát. Ennek tudatában nem kell komoly tényezőként kezelnünk az olvasottságukat, mert nincs semmi jelentősége. Ha lenne, akkor nem az Athena Intézet által ismertetett (és hitelesnek tekinthető) csalásokkal hoznák össze a millióikat.
Valójában egy szemét bulvár-honlap, a bulvár stílus minden megvetendő jegyével. Nem tekinthetőek komoly ellenségnek, csak szórakozásból kell foglalkoznunk velük. Viszont - még egyszer kijelentve - készüljenek fel egy igen hosszú ideig tartó háborúra, melynek akkor lesz csak vége, ha nekik is. Első számú közellenségek, mert a stílusukat, a fertőzés-veszélye miatt, ki kell radírozni a tájékoztatás világából. Ha kell, más frontokon mérsékeljük a tevékenységünket, mert a trófeák faláról még hiányzik a logójuk. De oda fog kerülni, mert ott a helye.
Nem szólítjuk fel őket már semmire. Sem az állításaik bizonyítására, sem az önmérsékletre, de még a stílusuk javítására sem. Nekünk így jók, ahogy vannak, így lesz belőlük egy döglött kártevő. Ha valamicskét javulnának, még megsajnálnánk őket.
"Rajta hát pajtás, kezdődik a hajtás!" - énekeljük a vadászok dalát. Jó vadászatot, jó vadászszerencsét!
V. István – Jövőnk.info
