Bárdossy László (1890-1946) miniszterelnök, Szombathely városának országgyűlési képviselője és díszpolgára, a szélsőjobboldali Törvényhozók Nemzeti Szövetségének egyik megalapítója, az 1945 utáni zsidó-kommunista vérbosszú áldozata, igaz magyar hazafi – 120 éve – hivatalnoki, kisnemesi családból Szombathely (Vas vármegye) városában született 1890. december 10.-én. Római katolikus vallású szülei: Bárdossy Jenő dr. (1861-1934) miniszteri tanácsos, helyettes államtitkár, Sáros vármegye főispánja és felsőörsi Zarka Gizella.
Bárdossy László középiskoláit, miután édesapját kinevezték Sáros vármegye főispánjává, Eperjes kisvárosban kezdte a Magyar Királyi Állami Katholikus Főgimnáziumban, melyet Budapesten fejezett be illetve tett érettségi vizsgát. Jogot szintén a fővárosban, valamint Berlinben és Párizsban hallgatott. Diplomát és jogtudományi doktori oklevelet 1912-ben Budapesten szerzett. Rövid ügyvédjelölti gyakorlat után, 1913 októberében, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) segédfogalmazója és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye királyi tanfelügyelője. 1922-től a Külügyminisztérium Sajtóosztályának helyettes vezetője, majd, 1927-től, a miniszteri osztálytanácsosi kinevezését követően, annak elöljárója.
Közben 1926-ban házasságra lépett Belatiny Braun Mariettával, akinek testvére vitéz Gömbös Gyula (1886-1936) miniszterelnök második felesége volt. Forrás: Ítélet, 1947. január 9. szám, 9. oldal. Bárdossy László dr. 1930 áprilisától a londoni magyar követség első beosztott tisztviselője és 1934. október 4.-től a bukaresti magyar külképviseletet vezette. Gróf Csáky István (1895-1941) hirtelen halála után, 1941. február 4.-től külügyminiszter. Gróf Teleki Pál (1879-1941) öngyilkosságát (!!!???) követően, az említett tárcáját megtartva, 1941. április 4-1942. március 7-ig miniszterelnök. Bárdossy László dr. belpolitikáját, vitéz Gömbös Gyula jobboldali radikális illetve fajvédő ideológiája határozta meg! Szombathely képviselő testülete, 1942. május 4-én a város díszpolgárává, majd a vármegyeszékhely lakossága, 1944 májusában, országgyűlési képviselőjévé választotta és ez utóbbi minőségében vett részt, mintegy hatvan képviselőtársával, 1944. december 1-jén Sopronban a Szálasi-kormány parlamenti ülésén. Még 1944 októberében közreműködött a szélsőjobboldali Törvényhozók Nemzeti Szövetségének megalakításában.
Bárdossy László dr. a zsidó-kommunizmus elől, 1945 márciusában, Németországba menekült, ahol Edmund VEESENMAYER (ejtsd: féznmejer; 1904-1977), a Harmadik Birodalom egykori budapesti követe, segítségével Bajorországban kívánt letelepedni, azonban április 25.-én Svájcba szökött, ahol egy vidéki gyűjtőtáborba került. Innen május 4-én visszatoloncolták Németországba, ahol az amerikaiak letartóztatták, illetve az USA Stratégiai Szolgálatok Hivatala /Office of Strategic Services (OSS)/, 1945. október 10-én kiadta a zsidó Péter Gábor (Eisenberger Benjamin 1906-1993) pribékjeinek. Bárdossy László dr. népbírósági tárgyalása I. fokon, október 29-én kezdődött, melyben zsidó volt a tanács elnöke (Major Tamás színész és filmcenzor testvére Major Ákos), az ügyészek (Fenesi Ferenc és Szalai Sándor) valamint a „népbírák” többsége is!!! 1945. november 2-án méltóságteljesen, becsületét védve vállalta sorsát, az elmarasztalást, de kerülte a másokra történő hivatkozást, a közös felelősség emlegetését, mely jellemes magatartása, ellentétben állott zsidó vádlói viselkedésével. Az utolsó szó jogán elmondott beszéde, mely a magyarsághoz intézett végső üzenetének is fölfogható, írásban 30 (harminc!!!) oldal.
Bárdossy László dr.-t a Budapesti Népbíróság, 1945. november 3-án „háborús és népellenes bűntettekkel” vádolva – nyilvánosság előtt végrehajtandó – kötél általi halálra ítélte. Nem fellebbezett és nem kért kegyelmet sem, azonban 1945. december 28-án sor került a II. fokra, dr. Berend Béla (1890-1974) kirendelt védő beadványa alapján, amit a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) elutasított illetve az ítéletet megerősítette. A kivégzés előtti napon, a kötelet „kegyelemből” golyóra változtatták. 1946. január 10-én 08 óra 25 perckor a budapesti Markó utcai fogház udvarán lépett színre a Népbíróság tanácselnöke, Major Ákos és a népügyész. A kivégzőhelyen a fölajzott csürhe, gyalázkodó ordítozásba kezdett: „Pfuj! Tömeggyilkos! Uszító!” Miután a zsidó-kommunista csőcselék elhallgatott, síri csöndben fölolvasták az ítéletet.
Bárdossy László dr. emelt fővel állt a kivégzőosztag előtt. Utolsó kívánságát, azt, hogy ne kössék be a szemét és ne kelljen letérdepelnie, elfogadták. Elbúcsúzott a paptól, megcsókolta a feszületet, amikor egy hisztérikus hang bekiabált: „A papot is! A papot is! „A négy fogházőr fegyverének eldördülése előtt, Bárdossy László dr. egekig kiáltott szavai bejárták a világsajtót: „URAM SZABADÍTSD MEG MAGYARORSZÁGOT EZEKTŐL A BANDITÁKTÓL!”, mely végső óhaja, sajnos még 65 év elteltével sem teljesült!!! A megsemmisítő sortűz, 1946. január 10.-én 08 óra 50 perckor oltotta ki Magyarország egyik legragyogóbb miniszterelnökének életét.
Bárdossy László dr. miniszterelnök, Szombathely városának országgyűlési képviselője és díszpolgára, a szélsőjobboldali Törvényhozók Nemzeti Szövetségének egyik megalakítója, az 1945 utáni zsidó-kommunista vérbosszú áldozata, igaz magyar hazafit – 65 esztendeje -, életének 56. évében, Budapesten 1946. január 10-én gyilkolta meg az átkozott zsidó-kommunista hatalom.
ROVATVEZETŐI MEGJEGYZÉS: a Világ Magyarsága tisztelt Olvasói engedjék meg, hogy hozzáfűznivalómat egy személyes meghatározó gyermekkori élményemmel kezdjem. Az 1960-as évek második felében – nyolcadik osztályos koromban –, amikor Szüleim gimnáziumba írattak, akkor Édesapám (Bellák Frigyes 1924-1974) javaslatára kisétáltunk a szombathelyi (régi) temetőbe és az egykori miniszterelnökünk tisztelője lévén, a Bárdossy család sírkertjénél elmondta, hogy kiskorom óta, minden évben halottak napján, miért szoktunk titokban idelátogatni: „Kisfiam! Úgy nem mehetsz középiskolába, hogy ne tudd, ki is volt Bárdossy László dr.” -mondta vállamat szeretetteljesen átölelve Édesapám. Apai indíttatásomtól kezdve, gimnazista és felnőtt koromban is rendszeresen (László valamint halottak napján, stb.) „elzarándokoltam” a Bárdossy család sírkertjéhez, míg szervezetten először a helyi MIÉP keretében, a szombathelyi Szent Erzsébet (ferences) plébániatemplomban, 2000. december 9-én (szombaton) 17 órai kezdettel mondattunk szentmisét Bárdossy László dr.-ért és másnap (advent második vasárnapján) 12 órakor megkoszorúztuk a helyi Szent Márton úti (régi) temetőben lévő családi síremléket. Erről a lélekemelő eseménysorozatról közöltem rövid tudósítást – „BEFR Szombathely” szignóval – a Szittyakürt (Cleveland, Ohio állam, USA), 2001. január-februári számának, 3. oldalán „Igazságtételt a Nemzet igaz hőseinek!” címmel. Ettől kezdve 2006-ig, a Szittyakürt című, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom folyóiratának, január-februári számaiban tudósítottam a szombathelyi Bárdossy megemlékezésekről. Ezzel, részben párhuzamosan 2005-2007-ig az Alapjaink (Medgyesbodzás, Békés megye) nevet viselő havilap, februári és januári kiadásaiban nyertek közlést, Bárdossy László dr.-ért mondatott szentmisékről és az azt követő koszorúzásról szóló írásaim, bőséges képanyag kíséretében! Ezt követően, az Alapjaink megszűnésével, a Magyar Világ, 2008. december 18-i számának, 6. oldalán – Rozgics Mária főszerkesztő Asszonynak köszönhetően – publikáltam az egykori miniszterelnökünk emlékéért megrendezett szombathelyi eseményről. December 10-én, Bárdossy László dr. születésének 120. évfordulóján, Szombathelyen öt személy megalakítja a BÁRDOSSY LÁSZLÓ EMLÉK- ÉS BARÁTI TÁRSASÁGOT. 12-én, advent harmadik vasárnapján, a helyi Szent Erzsébet (ferences) plébániatemplomban, 16 órai kezdettel szentmisét mondat az említett társkör, majd a tíz éves hagyományokhoz híven, megkoszorúzza a Bárdossy család síremlékét. Ezen sorok írója (B.F.), már 2011. december 11.-re (úgyszintén advent harmadik vasárnapja) is – László testvérünkért – szentmise időpontot jegyeztetett elő az említett templomban.
Felhasznált irodalom:
1. A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1913.
2. T. Boros László dr.: Magyar Politikai Lexikon (Magyar politikusok 1914-1929.) Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1929.
3. Dr. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái II. kötet. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, Budapest 1940.
4. Ítélet, 1947. január 9. szám. (III. évfolyam, 2. kiadás.)
5. Révai Új Lexikona II. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd 1998.
6. Nagy Csaba: A Magyar Emigráns Irodalom Lexikona. Argumentum Kiadó, Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest 2000.
7. Szittyakürt (Cleveland, Ohio állam, USA), 2001 január-februári szám. (XXXX. évfolyam, 1. kiadás.)
8. Új Magyar Életrajzi Lexikon I. kötet. Magyar Könyvklub, Budapest 2001.
9. Szittyakürt, 2002 január-februári szám. (XXXXI. évfolyam, 1. kiadás.)
10.Szittyakürt, 2003 január-februári szám. (42. évfolyam, 1. kiadás.)
11.Szittyakürt, 2004 január-februári szám. (43. évfolyam, 1. kiadás.)
12.Szittyakürt, 2005 január-februári szám. (44. évfolyam, 1. kiadás.)
13.Alapjaink (Medgyesbodzás, Békés megye), 2005 februári szám. (V. évfolyam, 2. kiadás.)
14.Alapjaink, 2006 januári szám. (VI. évfolyam, 1. kiadás.)
15.Szittyakürt, 2006 január-februári szám. (45. évfolyam, 1. kiadás.)
16.Alapjaink, 2007 januári szám. (VII. évfolyam, 1. kiadás.)
17.Magyar Világ, 2008. december 18. szám. /X. évfolyam, 51-52. (összevont) ünnepi kiadás./
Bellák Frigyes, Szombathely - Világ Magyarsága 2010. december 2.
