Az elhúzódó iraki és afganisztáni háború során világossá vált, hogy az aszimmetrikus hadviselés egészen új harceljárásokra, és a megszokottól eltérő technikai eszközök fejlesztésére, használatára kényszeríti a megszálló erőket.
Az angol katonák a Land Roverjeikben teljes mértékben kiszolgáltatottak voltak (és még ma is azok) a partizán taktikával harcoló, iraki és afgán gerillák út menti bombáival és gépfegyvereivel szemben.
Az angol hadiipar nem sokat késlekedett a válasszal.
A Sakál 1 névre keresztelt, 4X4 kerékképletű járművet konvojkísérő, konvojvédelmi feladatkörre, valamint a SAS kommandó különleges, az ellenség mélységében (a frontvonal mögött) végrehajtott bevetéseire tervezték. Tömege közel 7 tonna, meghajtásáról egy 5900 köbcentiméteres, 185 lóerős dízelmotor gondoskodik, mely maximum 130 km/h-ra képes felgyorsítani a járművet. Egy tankolással jó útviszonyok mellett 800 kilométer megtételére képes, ám tartalék üzemanyag kannákkal a fedélzetén ez a távolság tovább növelhető. 
A futómű gondos tervezése, és az állítható hasmagasság lehetővé teszi, hogy a Sakál az olyan tereppel is boldoguljon, ahová a Land Roverrel korábban meg sem próbáltak bemenni. A terepjáró orra megerősített szerkezetű, faltörő kosként használható. A jármű nem kétéltű, de gázlóképessége 1,5 méteres vízi akadály leküzdésére alkalmassá teszi. Érdekes, hogy az alváz nem „V” kialakítású, mint az MRAP járműcsalád esetében, tehát a hasa alatt robbanó akna vagy bomba teljes erőt tud kifejteni a felette elhaladó járműre.
Páncélzata bármilyen lövedéket megállít 7,62-es kaliberig, a 12,7 mm-es fegyverek tüzét már nem igazán bírja, de a páncélvédelem kiegészíthető további kompozit elemekkel, amelyek a tömeget nem nagyon, de a védelmet jelentősen növelik. A páncélzat repeszek ellen is kiváló védelmet nyújt. A Sakált felszerelték ködgránátvetőkkel elöl-hátul, de azok indítása nem automatikus, hanem kézi vezérlésű. A személyzet három főből áll, vezető, parancsnok és lövész, de rövidtávon akár plusz 1-2 két embert is szállíthat, akik a lövész mellett utazhatnak. 
A benn ülők a képek tanúsága szerint nem élveznek 100%-os védelmet, talán még ötvenet sem, hiszen a fülke és a lőállás teljesen nyitott.
A lőálláshoz két különböző fegyvert rendszeresítettek, a 12,7 mm-es nehézgéppuskát, és a német gyártmányú 40 mm-es gránátvetőt. Ha a feladat úgy kívánja, golyószóró vagy egyéb más fegyver is felszerelhető. A parancsnok 7,62-es géppuskával tüzelhet a jármű előtt felbukkanó ellenségre.
Továbbfejlesztett változata a Sakál 2, mely erősebb futóművet kapott, így a jármű jobban terhelhető, mint az 1-es széria, valamint a lőállást kissé eltolták oldalra az elődhöz képest.
Jász Gábor - Jövőnk.info
