2009-ben kivonásra került légierőnk állományából az L-39 Albatros típusú könnyű harci-kiképző repülőgép. A naptári üzemidő lejártával a gépek örökre a földre kényszerültek, további repültetésükre nincs lehetőség.
A hangsebesség alatti (szubszonikus) tartományban repülő könnyű harci-kiképző gépre pedig szükség van, mert rengeteg feladat adódik, amelynek ellátására célszerűbb egy ilyen géppel repülni, mint a „nagyvasakkal”. (Vagyis már csak nagyvassal, mert a MIG-29 is kivonásra került tavaly decemberben. Nagyvasként már csak a Gripenről beszélhetünk.)
A könnyű harci-kiképző repülőgépek a következő feladatkörökben jeleskedhetnek:
- a pilóták repülési ismereteinek szinten tartása (jóval kisebb üzemeltetési költségek mellett, mintha Gripennel repülnének)
- a földi csapatok támogatása
- légi felderítés
- a légterünkbe betévedt kisgépek igazoltatása, elfogása (légi rendészet)
A cseh gyártmányú L-159 ALCA ezekre a feladatokra optimalizált repülőgép, modern fedélzeti rendszerei, képességei, már-már egyenértékűvé teszik a 4. generációs vadászbombázókkal.
Az orrába épített impulzus doppler-radar olasz gyártmány, segítségével a gép bármilyen időjárási körülmények között képes kisméretű légi célokat felderíteni, vagy földi célokat támadni. A radar egyszerre nyolc légicélt tud követni, emellett három másik levegő-levegő és összesen kilenc levegő-föld üzemmóddal rendelkezik.
A pilótafülke jól védett, kevlár és kerámia betétekkel erősítették meg, ami jó eséllyel védi meg a pilótát a légvédelem által kilőtt rakéták vagy más lövedékek repeszeitől. A besugárzásjelző szintén alapfelszerelés, ez figyelmezteti a repülőgép vezetőt, ha ellenséges tűzvezető lokátor pásztázza a légteret. A légvédelmi rakéták ellen infracsapda- és dipólköteg-szóró berendezéssel védekezhet. A pilótafülke teljes egészében idézi a 4. generációs vadászbombázók hangulatát, például a széles látószögű HUD (Head Up Display), ami a legfontosabb repülési adatokat vetíti a pilóta szeme elé, valamint a HOTAS rendszer (Hands On Throttle And Stick – kezek a boton és a gázkaron), ami lehetővé teszi, hogy a pilóta a botkormányon és a gázkaron elhelyezett gombokkal irányíthassa az összes radar és fegyverkezelő funkciót. A műszerfalon megtalálhatóak a modern folyadékkristályos kijelzők, valamint néhány analóg műszer is. A pilóta cseh fejlesztésű, úgynevezett „dupla nullás” katapultülésben ül. Ez annyit jelent, hogy a katapultülés földön, álló helyzetből (0 magasság, 0 sebesség) is képes menteni a pilótát. 
A gép üzemanyagtartályai robbanás ellen védettek, ugyanis a fedélzeti rendszerek között megtalálható egy eszköz, mely a levegőből kivonja a nitrogént és az üzemanyagtartályba pumpálja olyan ütemben, ahogy az üzemanyag fogy. A pilóta oxigén ellátását sem a hagyományos földön betölthető módon oldják meg, hanem repülés közben sűríti és adagolja a pilóta számára a gép egyik rendszere.
A gép fegyverzete és csapásmérő potenciálja lenyűgözőnek mondható. Beépített fegyverzete egy duplacsövű, 20 milliméteres gépágyú, ezen kívül a szárnyak és a törzs alá összesen 7 fegyverfelfüggesztő pontra 2,3 tonna egyéb fegyver vagy üzemanyag póttartály függeszthető.
Irányított fegyverei lehetnek a lézervezérlésű bombák és az AGM-65 Maverick bunkerromboló és harckocsi-elhárító rakéta. Nemirányított fegyverei lehetnek a különböző méretű, és tömegű szabadon eső bombák, gépágyúkonténer, nemirányított rakétablokk, kazettás bomba. Ezen kívül alkalmas az AGM-88 HARM radargyilkos rakéta hordozására és bevetésére. (A Gripen ezt a rakéta típust nem képes alkalmazni!)
Légiharcra kizárólag infravörös önirányítású légiharc rakétákat hordozhat, mivel a radar nem alkalmas a fedélzeti radar támogatását igénylő, aktív vagy félaktív lokátoros rakéták célravezetésére.
Nálunk egy ideje már repül a típus igaz, cseh személyzet felügyelete alatt, kölcsönbérletbe használunk 1-2 darabot.
Rendszeresítéséről már évek óta megy a hezitálás, de előbb-utóbb kénytelenek leszünk venni valamit az Albák helyett. Az L-159-es A és T1 verziója lenne számunkra a legoptimálisabb, előbbi a típus egyszemélyes teljes harcértékű változata, a második (T1) a kétszemélyes, teljes harcértékű verzió. A gépekből összesen 72 darab készült, ezek 2/3-a lekonzerválva áll a csehországi hangárokban. 2003-as áruk 13 millió dollár volt, de ennek az összegnek töredékéért adnák darabját, csak vigye őket valaki. (Az üzemeltetésből, alkatrészeladásból szép bevételre tehet szert a gyártó, ezért adják sokszor fillérekért a haditechnikát.)
Miért nem kell senkinek ez a repülőgép, ha ennyire jó?
Azért mert a könnyű harci-kiképző gépek piacán óriási a túlkínálat, a potenciális vásárlók, akik eddig az L-39-est használták pedig sok esetben „nem megbízható” státusúak, vagyis Amerika él az eladáskori vétójogával, mivel a fedélzeti rendszerek jelentős része, valamint a hajtómű az ő fejlesztésük.
A Magyar Légierő viszont kaphatna a gépekből amennyit akar, de nálunk nincs pénz ilyesmire.
Ha végül mégis nyélbe ütnek okosaink valami üzletet, akkor a sok „enyertén” meg „zéertén” keresztül borítékolható, hogy horribilis összeget fizetünk majd szinte a semmiért, ahogy ezt már megszokhattuk.
Majd megírjuk…
Technikai adatok:
Üres tömege 4160 kg
Üzemanyag mennyiség 1551 kg
Póttartályokban hordozható üzemanyag 1324 kg
Függesztmények maximális tömege 2340 kg
Max. felszálló tömeg 8000 kg
Max. leszálló tömege 6000 kg
Max. sebessége 936 km/h
Átesési sebessége 185 km/h
Emelkedő képesség 2820 m/perc
Starthossz 5,5 tonna felszálló tömeggel 440 méter
Kigurulási úthossz 725 méter
Hatósugár kis magasságban 500 km
Hatósugár nagy magasságban 705 km
Max. hatótávolság 2530 km
Max. túlterhelés +8/-4 G
Jász Gábor - Jövőnk.info
