(A Jövőnk.info-n megjelent 2011.02.06-án.)
A Magyar Nemzeti Arcvonal által életre hívott emléknap mára nemzeti ünnepé vált, melyet széles körben megtartanak a nemzetben gondolkodók. Különböző szervezetek, különböző módon tartják meg az emléknapot. Így van ez jól! Az Arcvonal nem sajátítja ki az ünnepet, ki-ki emlékezzék meg róla. A mozgalom feladata az ünnep méltóságának megóvása, a Becsület Napja szellemiségének őrzése.
A Becsület Napjának szellemisége van. Katonai ünnep. A katonai erények, a becsület, a helytállás ünnepe. Ezen a napon harcos ősök emlékét idézzük. Nem csak megtartjuk az ünnepet, hanem átéljük annak szellemét, eggyé válunk vele. Számunkra az ünnep szelleme a mérvadó.
Lehet sokféleképpen ünnepelni. Szűk körben vagy nagyobb létszámmal, egy gyertyát gyújtva, vagy egy rendezvényen részt venni. Otthon fellapozni a történelemkönyveket, vagy a helyszíneket bejárva. Mi az ünnep teljes megélését választjuk, az azonosulást, az eggyé válást.
A történelmi helyszíneken sorakozunk – a lehetőségektől függően a Budai Várban vagy egy véráztatta tisztáson. Emlékezünk, és az ősök szellemét idézzük. Sorainkban ott állnak ők is. A szertűz lángjai a régmúlt tüzét lobbantják fel. Izzani kezdenek a lelkek. Körbe jár az áldós kupa, és a tűz körül állók eggyé válnak az ősökkel. Ezzel a megerősítéssel vágunk neki az emlékmenetnek. A ránk boruló sötétségben szellemük világít, mutatja az utat. A menetoszlop erőtől sugárzik, fiatal hazafiak – itt-ott pedig idősebbek, és néhol lányok is. Ősök lábnyomába lépünk. Az utolsó kilométerek fáradtságánál őseink erejét kérjük. Nem könnyű – de nekik tisztelgünk. Értük megyünk. A hajnali órák pedig az emlékműnél érnek minket. Fáradt, de büszke arcok. A végső tiszteletadás.
Ez az ünnep szellemisége! Meg kell élni!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
