Nem tudom hány embernek tűnt fel az elmúlt évtizedek meséinek alakulása. A filmipar ontja magából a hősöket. De...
Az amerikai filmipar hősei legnagyobbrészt a háború időszakában született, valamint a háború óta eltelt időben megszületett képregényhősöket ontja magából (Hulk, Superman, Pókember, Transformers, stb.). Ezek a hősök azon kívül, hogy hatalmas tetteket hajtanak végre, rendelkeznek egy általánosítható tulajdonsággal. Mindegyik emberfeletti képességekkel rendelkezik, amolyan kiválasztott. És itt értünk el a rejtett tartalomhoz! A kiválasztottság kérdése.
A zsidóságról évszázadok óta tanítják, hogy kiválasztott nép. Itt a hangsúly minden esetben a kiválasztottságon van. Ennek ismeretében tegyük fel újra a kérdést: milyenek ezek a mesehősök? Minden esetben emberfeletti képességeik vannak, ezáltal kiválasztottak, hogy megmentsék a világot. Vagyis azt a rejtett érzést oltják a gyanútlan emberekbe, hogy a kiválasztottak hivatottak vezetni a világot, annak bajait megoldani. A világmédia munkálkodása következményeként "tudjuk", vagy legalább is tudni illik, hogy a kiválasztott népség a zsidóság. A kiválasztottak pedig mindig emberfeletti rejtett, vagy kevésbé rejtett képességekkel bírnak. Vagyis a zsidóság emberfeletti képességekkel rendelkezik, és kiválasztott, ezáltal neki kell vezetni a világot (azt, hogy ki választotta ki őket és mire, most nem részletezzük, csak annyit jegyzünk meg, hogy ha a zsidók istene választotta ki őket, az minket nem érdekelhet, úgymint az sem, ha saját magukat választották ki, akármire is).
Emlékezzünk csak vissza a tiltott reklámokra, az egyetlen képkockába rejtett kólás üvegre, miután az egész mozi rohant a büfébe kóláért. Pedig a képet nem is látta, csak a tudatalatti fogta fel. Tehát ne higgyük azt, hogy a tudatalatti a rejtett tartalmakat nem fogja fel. Élesebben is, mint azt gondolnánk. Ezeknek a filmeknek a nézésével főleg a gyanútlan gyerekekben alakul ki, a következő teljesen hibás autó reakció: nincs különleges képességem, tehát semmi vagyok. Nincs extra erőm, tehát nem tudok megcsinálni, megtenni, végigcsinálni semmi komoly dolgot, mert arra vannak a kiválasztottak. Kisember vagyok, hiszen nincsenek különleges tulajdonságaim, tehát kiválasztott se vagyok. Kisemberként pedig csendben kell maradni, hiszen a hősök mellett a gyenge kis átlagemberek mindig alul maradnak, és a végén a szuperemberek bírnak csak egymással.
Ez a taktika csak akkor válik sikeressé, ha már sikerült a társadalmakat atomjaira szakítani. Arról, hogy a jó közösség milyen erőt képvisel, sehol sem hallani egyetlen mondatot sem, így az erő kultuszát holmi szakadt alakokra korlátozva jelenítik meg a társadalom előtt. Ebből eredően csak a teljesen elmagányosodott emberek vonatkozásában lehet sikeres a szuperman, valamint a zsidó kiválasztottság hazugsága. Ezért az ilyen agymosások sikere egyben bizonyítványa is az adott közösség teljes szellemi és közösségi leépülésének.
Ezeknek a meséknek, fantázia filmeknek, teljesen mindegy hogy szupererővel bíró karatésokról van szó, vagy farkasemberré váló X-menekről, egy fontos dolgot megtanít a gyerekeknek. A hétköznapi élet csak a szenvedésről, a napról-napra élésről, a depresszióról szól, nem kell hát csodálkoznunk azon, hogy a semmi gonddal sem rendelkező fiataljaink hétvégenként menekülnek a gondok elől. A filmipar ezt sulykolja beléjük a tudat alatt. Milliószor nagyobb hatása van ezeknek a filmeknek, mint gondolnánk. Ezeknek a filmeknek az elmagányosodott életre nevelése jórészt erről szól, az erkölcstelen életvitelekről már nem is beszélve.
Csak a kiválasztottak menthetik meg a világot - szerintük.
Nézzük meg egy pillanatra, mit tanítottak nekünk a népmesék.
A népmesék hősei javarészt a legkisebb királyfi, a nyolc testvér legkisebbje, a legfiatalabb húgica, a kislány vagy a kisfiú, esetleg ők együtt. Nagyon ritka, amikor már eleve különleges erővel bíró a főhős, nem is igen jellemző. A különleges erővel rendelkező mesealakok a jó és a rossz emberi tulajdonságok egy személybe sűrített szimbólumai. A jóság egyértelműen megnyilatkozik, nincs brutalitás, kegyetlenség, bosszú, csak igazságosság. Tündér Ilonához ezért nem lehet holmi pókemberkéket és Supermeneket hasonlítani, mert a népmesék hősei és csodás elemei nem hasonlíthatóak össze a hazugság mesterkélt világának idióta szereplőivel.
A népmesék erkölcsi tanítása tehát pontosan ellenkezője annak, amit a mostani cionista médiában sztárolt modern filmek hirdetnek. A kicsi, a gyenge, az utolsó minden esetben a lelkének ereje, különlegessége miatt kap segítséget, emberfeletti csodákat. Mert jószívű, okos, szerény, áldozatkész, tisztességtudó. Ilyenkor siet segítségére a táltos paripa, a róka, vagy egy csodatévő tárgy, esetleg egy bűbájos. A kis királyfi, a szegény ember, vagy Jancsi és Juliska pedig a lelki ereje, hite, és kitartása segítségével elnyeri jutalmát. Ez arra tanította az embereket, hogy mindig higgyenek, reménykedjek, mert mindig van kiút, az ember kitartása, hite, áldozatkészsége, mindig meghozza eredményét. Ezért tudtak őseink, szüleink olyan nagy tetteket végrehajtani, és ezért hullik darabokra a mostani fiatalság.
A szülő felelőssége, hogy megóvja gyermekeit a sötétség lopakodó ármányától. A mesék világában ez egy alapot ad arra, miként nézzük a mesét. Sok mindennel, okos meglátásokkal, a tanulságok megbeszélésével kiegészíthető még ez az álláspont. Azért kell nagyon odafigyelni, mert még ma is készülnek olyan mesék, amelyek az ősi erkölcsi tartalmakat adják át. Nagy a kavalkád, és nagyon figyelmesen kell szemlélődni közöttük, de amint ilyennel találkozunk, azonnal lépjünk, és mondjuk el, mi a gond a filmmel, vagy a szuperhőssel. Az is bizonyos, hogy az agyonreklámozott, futtatott filmek nagyrészt ezekről szólnak. Csöppnyi gyerekkortól leselkedik a veszély az emberre. Kezdődik a barba-papás, torzszülött és mindig mindenhez hasonlítani akaró kreténnel és befejeződik (?) a transzformerekkel, terminátorokkal. Hová lett Tündér Ilonánk és a csillagszemű juhászunk? És a többiek, beleértve a kapanyányi monyókot is. Itt az ideje, hogy újra élni kezdjenek, legalább gyermekeink világában.
Gyártó István – Jövőnk.info
