Nagy érdeklődéssel vettem kezembe e könyvet, mivel egyik tanárom előzetes összefoglalója valamint a könyv hátlapján szereplő értékelések egyaránt felkeltették a figyelmemet. A mű nagyjából kiváltotta a hozzáfűzött reményeket, az író logikusan vezeti végig a gondolatmenetet, mindeközben széleskörű ismereteiről is nyomot hagy. Valóban nagyszerű felismeréseknek lehetünk részesei, bizonyos dolgok új értelmet nyerhettek a további életünk folyamán.
Már az első fejezetben kíváncsivá tesz, hiszen a feladott hirdetés tartalma mindannyiunkat foglalkoztatott valaha, minden egyes embernek az életében van olyan szakasz, amikor változtatni akar a világ kerekén. Főleg kamaszként, ifjú felnőttként éltet minket ez a hit. Aztán lemondunk vágyainkról, élünk, akár csak elődeink. A tábla a tanár szobájában a következő figyelemfelkeltő, további olvasásra illetve gondolkodásra késztető mondat, amely ugyancsak nem hagyja a könyvet letenni. Ha az ember eltűnik, lesz a reménye a gorillának- így hangzik. Ez igencsak kétértelműnek tűnik, és annál inkább cinikus. Aztán elkezdődnek az órák.
A tanár, azaz a gorilla idősorosan leírja a történelmet, csak éppen más világításba helyezi azt. A „tanítás” során nem csak arra mutat rá, hogy mi minden rossz van a világban: feltárja, hogy a hiba gyökere az ember világhoz való hozzáállásában rejlik, és rávezeti a „tanítványt”, és egyben az olvasót, hogy mi a természettel, a Világgal összhangban élés alapja. Az ember hibás meggyőződésére utal, miszerint úgy élünk, mintha a világ kizárólag számunkra lenne kitalálva, s hogy azt hisszük, jogunk van uralmunk alá vetni azt. A kultúrák, népek 2 csoportba való osztása - Meghagyók, Elvevők- is árulkodó, előrejelzi többek között a társadalmi problémákat.
A „hogyan lettek ilyenek a dolgok” az alapkérdés, amelyre Izmael a tanítvány segítségével keresi a választ. A félreértések elkerülése végett be is vezet néhány új fogalmat, mint például a már korábban említett „Elvevők” és „Meghagyók” kifejezést.
A mű egészén kifejező és jól érthető hasonlatokat alkalmaz, ezekből logikus következésekre jut, feltárja az összefüggéseket, magyarázatot is ad a történtekre. Rávilágít a túlnépesedés problémájára, a tápláléklánc felborulásából adódó következményekre, a biodiverzitás szükségességére.
Devianciákkal fizetünk a fejlettségért- ez az egyik leírt konzekvencia, amely különösen tetszett. Hányszor találjuk magunkat szemben ezzel a felismeréssel nap mint nap! „A természethez közeli élet csodálatos a szellemi egészség szempontjából”- ez az egyik olyan mondat, mely a Meghagyók mellett foglal állást, és melynek tartalma örök érvényű. Több esetben (s egyúttal szükségszerűn) kontrasztot állít az Elvevők és Meghagyók között, ezáltal a világról, a társadalmak, civilizációk különbözőségeiről is élethű leírást kapunk .
A repülőgép példája kitűnően szemlélteti az emberek ésszerűtlenségét, jól ismert, köztudott törvényeknek szegülünk ellen, egyenesen a vesztünkbe rohanunk. Külön szemügyre veszi a Földön levő életközösségek működését, az ezekben érvényesülő szabályokat. Az Elhagyók jó párat semmibe vesznek ezek közül, melyek káros hatásait szintén összegzi. Fel ismerjük a mai világra jellemző hatalomvágyat, a piacgazdaság és az egyre fokozódó verseny velejáróit. Nagyon is jól érthető asszociációkat használ, egy percig sem kérdéses a mondanivaló.
Bibliai történetekre is utal szerző, a Teremtéstörténet valamint Káin és Ábel története jelenik meg, csak egy kicsit másképp. Szerinte a problémák akkor kezdődtek, amikor az ember a vadászó, gyűjtögető életmódról áttért a mezőgazdaságra. Ádámot nem az asszony , a testiség, hanem az élet utáni vágy kísértette meg. A bűnbeesés a jó és rossz közötti különbségtételt hozta magával, ám ez téves, emberi szülemény, s nem mutatkozik igaznak. Az emberiség elvesztette ártatlanságát, s minden egyes egyre inkább elvágja magát a múlttól. Itt szükségeltetik a civilizáció fogalmát bővebben kifejteni, egyfajta szokásrend öröklődik nemzedékről nemzedékre, s melynek ama problematikusságára világít rá a szerző, hogy gondot jelent ezeket betartani. Rámutat a nemek eltérő szerepére is a népességnövekedés tekintetében, itt Kínát hoznám fel mai példaként, hiszen az ottani népességszabályozás, és a sajnálatos nemi alapon történő abortusz és gyermekgyilkosság ezzel a felismeréssel ténylegesen jól egybevág.
Már meglepődtem volna, ha a szerző nem említi meg a holokausztot, minden csatornából ez folyik, eladni sem lehet a könyvet/filmet stb, ha nem kerül szóba ez a téma. Sőt, Daniel Quinn többször párhuzamba állítja a nácizmus állítólagos „rémtetteit” a mai kor társadalmának bűneivel. Ezt abszurdnak is tartom. S ebben a műben is a zsidó szereplőt ruházzák fel nemesebbnél nemesebb tulajdonságokkal, persze a mű címe is előrevetíti ezt az álláspontot. Ez ellenszenvessé teszi a szerzőt és a művének nagyszerűségén is ront a szememben, hiszen eme húzásokkal is ez elvárt formának tesz eleget.
Bizonyos kifejezések - mint társadalmi haladás, civilizáció, jólét - az Izmael elolvasása után kellemetlen asszociációkat ébreszthetnek az emberben, s további gondolkodásra ösztönözhetnek. Ugyanakkor cselekvésre is késztet, hogy kitörjünk a saját magunk állította börtön falai közül. S visszatérve a könyv elején szereplő gondolathoz, miszerint mindenki tud arról a valamiről, csak nem beszél róla, igencsak ráhúzható a mai életre. Valami baj van a rendszerrel, mégsem teszünk ellene, hanem beletörődtünk. A szerző a mű által kulcsot adott a tanítvány, és az olvasó kezébe is, hogy az első lépést mindenképp egyéni szinten kell megtenni, s csak ezután bízhatunk a végső katasztrófa elkerülésében. S hogy az egyén mit kezd a megszerzett tudással, az csak rajta áll. Itt súlyozódik az egyéni felelősség a világ dolgait illetően, nem húzhatjuk ki magunkat, ebben rejlik a valós „felsőbbrendűségünk”, hogy képesek vagyunk megoldást találni a problémákra, csak akarnunk kell.
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
